Wrong Number [잘못된 번호] | sunki

28

Sunghoon soha sem mutatta ki szívesen a szeretetét, vagy egyéb érzéseit. Az ő szeretet nyelve...hát, még maga sem tudta, hogy milyen. Annyit tud csak, hogy nincs igazán ideje rá.

De most éppen, ahogyan annak a fiúnak a szemeibe nézett, aki elkérte a számát, csak megakarta érinteni őt. Vele lenni.

-Beszélnünk kell, Sunghoon.- nehezen nyelte le a gombócot a torkában Sunoo mondata után.

Mert tudta. Már előre tudta, hogy mit fog mondani. Amikor észrevette őt maga felé rohanni, össze volt zavarodva. A szíve olyan hevesen vert, hogy félő volt, hogy kiugrik a helyéről.

De utána rájött.

Tudja, hogy mi fog történni, mivel észrevette az elmúlt hetekben ahogyan megváltozik Sunoo viselkedése, ahogyan mást enged a szívébe. És ezt még ő sem tudta megakadályozni.

-Mi lenne, ha először be mennénk? Korcsolyázzunk.-

-Nem lehet.- vágott a szavába Sunoo. Már így is késesben volt a forgalom miatt, és nem akart több másodpercet sem vesztegetni. Muszáj sietnie ezután.

-Nem tudsz? Nem baj, majd segítek--

-Nem, nem az. Én..mármint, nem lehetek..veled együtt.- nézett a földre Sunoo. Nem tudott mi mást mondani. Kifogyott a szavakból, és egy seggfejnek érezte most magát e miatt.

Hallotta, ahogyan Sunghoon felkuncogott, majd közelebb lépve felemelte a fejét. -Nézz rám..-

Sunoo szipogva emelte rá a tekintetét. Sunghoon még mindig a szemeit kereste, mosolyogva. Most még szarabbul érzem magam.

-S-sajnálom.. Én csak annyira... annyira kedveltelek, hogy..- Sunoo elkezdett sírni, miután megragadta az idősebb kezeit. -Hogy nem bírtam elfogadni..hogy másba szerettem bele. Úgy érzem, hogy ezzel elárultalak téged, kibaszottul helytelen ez rád nézve. Flörtöltem veled, megszeretettem magam veled..most meg.. Basszus annyira utálom magam.-

Sunghoon csak felsóhajtott a fiatalabb vallomásán, majd átölelte, próbálva megvigasztalni őt.

-Butus, miért utálnád magad? Nem a te hibád, hogy a szíved mást választott. Rendben van minden, oké?- válaszolta végül.

-De először téged kedveltelek, most meg--

-Nem, rosszul hiszed. Kedvellek, már azelőtt is kedveltelek, hogy rám írtál volna. Én kedveltelek hamarabb téged, szóval ne érezd magad bűnösnek e miatt. Elviselek egy visszautasítást.-

Sunoo megkönnyebbülten sóhajtott fel, de azonban egyből össze zavarodva nézett fel Sunghoonra.

-T-te kedveltél először? Ezt hogyan érted?-

Sunghoon elmosolyodott, majd magával húzva a fiatalabbat foglaltak helyet az egyik padon.

-Biztos vagyok benne, hogy te nem emlékszel. De itt találkoztunk először, itt láttalak meg életemben először.-

Itt látott meg először?

-Karácsony előtt két nappal. A barátaiddal voltál itt, korcsolyáztatok. Először figyelembe sem vettelek. De utána, utána nekem jöttél, és felnevetve kértél bocsánatot. Ezután nem bírtam rólad levenni a szemeimet. Próbáltam minden egyes porcikádat észben tartani, mert újból szerettelek volna látni.- nevetett fel Sunghoon.

-Szóval.. és utána láttalak, de nem volt annyi bátorságom, hogy megközelítselek. Addig, amíg Taki nem árulta el, hogy a számomat szeretted volna.-

Sunghoon próbálta visszatartani a könnyeit. Nem kellene sírnia. Amúgy sem érdemelte meg Sunoot, mivel egy gyáva alak volt. Félt az ismeretlen érzéseitől. Megpróbálta, de végül a sors más utat választott neki.