Wrong Number [잘못된 번호] | sunki

27

Sunoo figyelembe sem vette, hogy milyen régóta vonszolta már őt a fiatalabb, amikor is megálltak a botanikus kert előtt.

-Oké, beszélhetek most már? Én..- Sunoo megállt a mondatában, amikor meglátta Ni-ki perzselő tekintetét.

-Sajnálom.-

-Mi? Nem, nekem kéne bocsánatot kérnem-- Sunoo felsóhajtott, miután Ni-ki a szavába vágott. Hagynád, hogy befejezzem a mondatot?

-Tudom, hogy csak barátok vagyunk, és tudom, hogy nincs miért megmagyaráznom a dolgokat. De..az a lány, Kei húga volt. És nem akarom, hogy rosszra gondolj e miatt, ennyi.-

Sunoo bólintott, és megfogta Ni-ki kezét. -Riki, rendben. Kei elmondta mi történt, ezért nem kéne bocsánatot kérnem. Minden jogod meg van ahhoz, hogy dühös legyél rám.-

-Várj, én nem vagyok dühös. Csak próbálok eltávolodni tőled.- nézett el a fiatalabb.

A légkör csöndesebb lett, míg ők ketten csak egymás mellett álltak, fogva egymás kezét. Mindketten mondani szerettek volna valamit, de féltek. Féltek a következményektől.

-Figyelj..- Ni-ki megfogta Sunoo vállait, ezzel is arra kényszerítve, hogy rá nézzen. -Ez..ez az egész dolog csak megfájdítja a fejem. Tudom, hogy te valószínűleg csak egy barátként gondolsz rám, de számomra..te több vagy.-

Szóval ez az? Végre vallomást tesz? Basszus, mit kellene mondanom? Hogyan válaszoljak erre?

-Nem vagy...csak egy barát. Te is több vagy számomra.-

Ni-ki elmerült az idősebb szemeiben. A mogyoróbarna szemeiben, amik mintha az univerzum összes csillagát tárolták volna. Oh istenem, annyira kedvellek.

Eközben, Park Sunghoon épp akkor ért oda, végig nézve mindent. Jól volt? Nem, biztosan nem.

Szóval mielőtt Ni-ki válaszolhatott volna, hangosan köhintett, hogy észrevegyék.

Sunoo megijedett, míg Ni-ki elengedte az idősebb vállait, kínosan érezve magát.

-Szia Sun, éppen téged kerestelek.- mosolyodott el, próbálva elrejteni a fájdalmat a szemeiben.

-A-aha, csak beszélgettünk valamiről. Na de, menjünk is..- Sunghoon megragadta Sunoo kezét, mielőtt elmehetett volna.

-Sunoo, mielőtt elmész..tudom, hogy nincs jogom ezt kérni, de megkaphatom most a válaszom?- Sunoo szemei elkerekedtek, miután értelmezte az idősebb kérését.

-Azt hiszem, nem ez a legmegfelelőbb--

-Ni-ki kedvel téged, nem igaz?- az említett kezei ökölbe szorultak.

-És mi van, ha kedvelem?- szólt közbe Ni-ki.

Sunoo összezavarodottan pillantott rá. Kedvel engem? Most komolyan?

-Akkor választania kell kettőnk közül.- ridegen nézett Sunghoon Sunoo szemeibe. Sajnálom, de muszáj volt ezt megtennem. Csak azt akarom, hogy már vége legyen.

-Na mi, ennyire magabiztos vagy? Oké, válasszon akkor Sunoo.-

-Srácok, azt akarjátok, hogy pont most döntsek? Ezen a helyen és ebben a percben? Most komolyan?- sóhajtott fel Sunoo fájdalmasan.

A két fiú nem válaszolt, csupán némán néztek Sunoora. Csodás, komolyan csodás. Hogyan akarhatja ez a két idióta, hogy Sunoo egyből döntsön?

Sunoo a földre pillantott. Sohasem könnyű választani. Mély levegőt véve megrázta a fejét, minél előbb meg kell tennie.

-Rendben. Mivel ez most nem segít a választásomon, inkább csak stresszel, holnap megadom a válaszom nektek. Most pedig egyedül hagynátok, kérlek?- a két fiú bólintott, majd elsétáltak.