9. Egészen édes..

6.3K 163 1
                                    


🦈 Oliver szemszögéből 🦈

Miután végeztem a dolgommal, a szekrényemet behorpadva találtam. Mintha belülről rugdosták volna meg, de nagyon. JENNA!


Gyorsan odaszaladtam, elővettem a zsebemből a kulcsot.
Kissé szerencsétlenkedtem a zárral. Amikor kinyitottam, Jenna a szekrény aljában térdelt és.. sírt? Sőt, inkább bőgött. Leguggoltam hozzá.

– Jenna? – néztem rá meghökkenve. Gondoltam vicces lesz, ahogy idegében kirúgja a szekrényt, mert az a Jenna, akit én ismerek, ő ezt tenné.

Felnézett rám. A könnyekkel áztatott szemei vörösek voltak. Nem tudom, hogy pontosan milyen érzelmek kavarogtak benne, az egyetlen amit felfedezni véltem, az a félelem volt.

Kicsit közelebb húzódtam a szekrényhez, majd kihúztam belőle, és magam elé ültettem a földre. A hüvelykujjammal néhány sebesen haladó könnycseppet letöröltem a lángban égő arcáról. Nem szólt semmit, ezért óvatosan árkaroltam, mire ő is körém fonta a karjait. Elképzelni nem tudtam, hogy mennyi minden cikázhat a fejében, hogyha eddig teljes szívéből utált, most pedig sírva szorongat a suli folyosóján.

– Jól van.. semmi baj kicsi Jenna..  – súgtam bele a hajába. A vállaimon szipogott. Egészen édes volt így..

Fúj, ő? Édes? Megráztam a fejem egy kicsit. Mi a franc van velem..

Még egy kicsit így maradtunk, amikor Jenna egyszer csak felállt és eltávolodott tőlem.

– Mi a baj? – magasodtam Jenna fölé. Egy szót sem szólt, csak közelebb hajolt és mivel a feje odáig ért el, beleszagolt a pólóm nyakába.

– Emlékeztetsz valakire..  – szólalt meg végre.

Oldalra néztem, fogalmam sem volt, hogy mit kéne mondanom. A szekrényemhez léptem, bezártam, és kivettem belőle a kulcsom, amit zsebre is vágtam.

Sóhajtottam, majd ezzel leléptem és elmentem órára. Az illatommal van baja? Ennyire szar ez a parfüm? Pedig a Douglas-ért döglenek a csajok! Hihetetlen ez a nő..

Belehabarodva az Ellenségembe ⛵Where stories live. Discover now