Édes Alku

24.rész

-Hát...-kezdtem félve-tegnap este elhívott a Részeg hableányba.

-Nem mondod?!-döbbent le teljesen Ally.

-Ott pedig kicsit leittam magam, és nem akartam hazamenni, mert anyám tuti kinyírt volna, így Nick felajánlotta, hogy aludjak nála.-dobtam le a bombát, miközben vártam, hogy az felrobbanjon.

-Skylar Linch te ott aludtál Nick Blyenál!-üvöltötte le a fejem torka szakadtából, amit szerintem a fél utca hallott. Még a madarak is elrepültek a mellettünk lévő fáról.

-Aha.-mosolyodtam el kínosan.

-Uramatyám!-hűledt el-Ugye nem...?

-Nem!-vágtam rá egyből-Dehogyis! Csak aludtunk.

-Huh, akkor megnyugodtam.-lélegzett fel- Na és mi volt?-kérdezte, mire kénytelen voltam elmesélni nagyjából a meccs óta történt dolgokat, miközben Ally figyelmesen hallgatott.

-Ennyi.-tártam szét a karom a sztori végére érve, miközben vártam, hogy Ally megeméssze a hallottakat.

-Ti most akkor úgy viselkedtek, mintha tényleg együtt lennétek?-kérdezte, mire a kérdés totál mellbevágott.

-Ahj nem tudom, Ally. Fogalmam sincs mi történik. Én csak...sodródom az árral.-mondtam frusztráltan.

-Gondolod, hogy Nicknek tetszel?-kérdezte kíváncsian, mire csak ismét felsóhajtottam.

-Nem tudom. Néha úgy érzem mindent csak az alku miatt csinál, néha meg az ellenkezője, akkor olyan, mintha miattam csinálná és az olyan jó. Jó vele lenni, de nem tudom eldönteni, hogy ez nem-e amiatt van mert hiányzott mint barát vagy más miatt...

-Az igaz, hogy nagyon kiborultál amikor megszakadt a barátságotok. De össze se hasonlíthatod a barátságotok azzal, amit most műveltek.-mondta.

-Tudom, de szoktunk beszélgetni úgy mint régen és az...annyira jó. De nem tudom ő mit gondolhat. Nem-e ez az egész csak figyelemelterelés.-sóhajtottam fel gondterhelten.

-Mármint, hogy te is Nick egy "nője" lettél?

-Aha.

-Nem tudom, de vigyázz vele Skylar, Nick nagy játékos és többé már nem az a Nick, akit te régen ismertél. Nem akarom, hogy bajod essen.-vonta össze a szemöldökét védelmező üzem módba kapcsolva.

-Tudom. Megígérem, hogy vigyázni fogok.

***

Épphogy betettem a lábamat a házba és a kocsikulcsot felakasztottam a tartóra, anyám máris előbújt odujából és nagy mosollyal, vagyis inkább vigyorral az arcán köszöntött.

-Skylar édesem, végre hogy hazaértél.-vette el a kezemben tartott kabátomat, miközben maga akasztotta fel a helyére. Összehúzott szemöldökkel meredtem rá, miközben félve léptem beljebb a nappaliba.

Nem volt veszélyesebb dolog annál, amikor anyám így mosolygott rám.

Ez nagyon nem jelentett jót számomra.

Valamilyen szinten tudtam, hogy miről lehet szó, de reméltem, hogy minél gyorsabban megúszhatom ezt a beszélgetést.

-Milyen volt a meccs?-kérdezte leülve a kanapéra, miközben a szemével azt mutatta én is foglaljak vele szemben helyett. Nem menekülhettem.

-Fantasztikus.-mosolyodtam el túlzóan is, de anyám észre se vette a hamisságot bennem.

-Lily elmondta, hogy Nick tündöklött és a csapat hatalmas győzelmet aratott. Nick bizonyára nagyon boldog most.