38.rész

4.4K 256 19
                                    

Már tülkön ülve vártam, hogy mehessek síelni. Ez volt a kedvenc téli sportágam, így mosolyogva gondoltam vissza Ally szavaira. Igaza volt. Nick miatt kár lett volna kihagyni az egészet, szóval boldog voltam, hogy mégis eljöttem, még ha Nicket nem is volt olyan könnyű elkerülni.

De nagyon igyekeztem.

Amint a szüleink megvették nekünk a síeléshez a bérletet én rögtön kihasználtam az első alkalmat, hogy eltűnjek. Összeszedtem a sílécem és már rohantam is a felvonóhoz, hogy még azt a pár perces utat felfelé a hegyre se Nickel kelljen eltöltenem.

Már épp vártam az én ülésemre, amikor egy srác sietett mellém.

-Bocsi egyedül vagy?-kérdezte kapkodva egy hatalmas snowboardot tartva a kezében.

-Igen.

-Nem bánod, ha csatlakozom hozzád? Nagyon nagy késésben vagyok.-mondta a mögöttünk lévő hosszú sorra pillantva, mire csak vállat vontam.

-Persze, gyere csak.-feleltem kedvesen, majd már jött is a felvonó és beültünk a kétszemélyes ülésbe.

-Tényleg ne haragudj, hogy így letámadtalak.-szabadkozott, mire csak kíváncsian bámultam rá a srácra. Sötétkék kabátban és overálban volt, ami kiemelte kék szemének színét. A haját nem tudtam megnézni milyen színű lehetett, ugyanis fekete sapka fedte, de összességében nem nézett ki rosszul, olyan kellemes arca volt és valahonnan nagyon ismerősnek tűnt, csak azt nem tudtam, hogy vajon honnan.

-Semmi gond.-mosolyogtam rá nyugtatólag.

-Látom síelni tartasz.-biccentett a síléceim felé, amik ott lógtak mellettünk a felvonón.

-Te pedig snowboardozni.-vágtam vissza a fekete fehér deszkát nézve.

-Na és milyen szinten vagy? Kezdő vagy haladó?-faggatózott a srác. Nagyon úgy tűnt szeret beszélgetni, amit igazából nem is nagyon bántam. Jobb volt társalogni vele, mint kínosan végig ülni amíg felérünk a hegyre.

-Mit gondolsz?-pillantottam rá felvont szemöldökkel.

-Tuti nem kezdő, ahhoz túl nyugodtan ülsz itt.

-Ezt meg hogy érted?-nevettem el magam ezen az abszurd válaszon.

-A kezdők mindig toporzékolnak, izegnek mozognak, mert tartanak tőle mi vár rájuk. Kémlelik a hegycsúcsokat. Te nyugodtnak, magabiztosnak tűnsz.-állapította meg, mire elgondolkozva meredtem rá.

-Milyen jó megfigyelő vagy.-néztem rá elismerően, mire szerényen elmosolyodott.

-Oktató vagyok.-vallotta be-Ez teszi ki a mindennapjaim.

-Oktató?

-Snowboard oktató.-biccentett a deszkájára-Épp egy órámra sietek. Már most késésben vagyok.-pillantott sport órájára nyugtalanul.

-Nem épp oktatóhoz méltó.-vágtam vissza talán kicsit túl merészen is, de a srác nem sértődött meg, hanem meglepetésemre felkacagott.

-Na igen.-nevetett-Mentségemre szóljon, hogy reggel elromlott a zár az ajtómon és időbe telt még megoldottam a dolgot.

-Áh értem.

-Na és melyik pályán fogsz lesíklani?-kémlelte a hegycsúcsot kíváncsian.

-Ma síelek először idén, úgyhogy valami könnyebbel kezdek, mondjuk a Sárgával. Utána pedig megyek a Pirosra, a hét végére talán pedig a Feketével is megpróbálkozok.-meséltem, miközben a srác figyelmesen hallgatott.

-Áh, a Feketén?! Akkor tényleg nem lehetsz kezdő.

-Majd meglátom.-vontam vállat, miközben a hegy tetejére értünk és kiszálltunk a felvonóból.

Édes AlkuWhere stories live. Discover now