gaslight

chapter 5

Milla

Amelia bolondnak nézett, amikor felsikítva dugtam a takaró alá a mobilomat. Az isten se gondolta volna, hogy Ethan Dux egy félmeztelen képet fog küldeni magáról, főleg nem olyat, amin még vizes a haja.

Tényleg tudja a srác mitől döglenek a vaginák.

És akármennyire is azt hittem rám már nincs nagy hatása, sikerült visszakúsznia az életembe még jobban, mint eddig akárhogy.

— Minden oké, Mills?

— Aha — nyeltem egy nagyot. — Minden tök oké.

— Biztos vagy benne?

Amelia nem volt egy éles kés a fiókban. Mármint ne értsetek félre, meg volt a magához való esze, de nem éppen jött rá dolgokra egyhamar.

— Mhm — bólintottam.

— És mi volt ma Dux-al?

Nem mondtam neki még eddig semmit. Nem rég értem csak haza és azóta szótlanul ültem az ágyamban. Fel kellett dolgoznom mindent, ami történt. Mert nem volt elég, hogy én rángattam bele az én hülyeségembe, ő is majdnem ugyanerre kért meg engem. Én pedig belementem!

Mert ennyire fontos, hogy ne gondoljanak még nagyobb lúzernek az unokatesóim. Nem tudom miért voltak rám ekkora hatással. Nem is kellene érdekelnie ennek a dolognak, és akkor Ethan-t se kellett volna belerángatnom ebbe az egészbe. Csak szemet hányni rájuk és nem foglalkozni ezzel az egésszel, amibe belekevertem magam.

De valamiért nem voltam erre képes. Beékelték magukat a fejembe és most már egy elég nagy szarba kevertem bele magam miattuk.

Na de hát... lehet ezzel mit tenni?

— Öhm — makogtam, miközben még mindig láttam a szemeim előtt a félmeztelen képét. — Mit kérdeztél?

Vigyorogva emelte a szájához a vízzel teli poharát.

— Mi volt ma Dux-al?

— Oh, belement a dologba — mosolyodtam el.

Amelia-nak szerettem elmondani mindent is. Megbíztam benne és teljesen természetesnek hatott, hogy az életem összes kis bolondságát az orrára kötöm, még ha nem is akarja ő ezt annyira.

— Ez könnyű volt — húzta fel a szemöldökeit meglepődve.

— Ja, igen — bólogattam.

Nem tarthattam meg magamnak ez egészet. Annyi dolog történhet a következő hetekben, hogy a végén csak belekavarodnék a hülyeségeimbe és a végén csak magam alatt vágnám a fát.

— Ő is megkért, hogy én legyek a kamu barátnője — pillantottam fel rá.

Megakadt a torkán a víz, és nem tudtam, hogy egy látványos kiköpésre számítsak vagy egy fuldoklásra.

— Hogy mire kért meg? — kérdezte kissé nehézkesen, miután lenyelte a korty vizet.

— Hogy játsszuk el a nagyszülei előtt, hogy együtt vagyunk.

Értetlen tekintettel nézett rám, várta a további magyarázatot.

— Pontosan nem tudom miért — védtem ki magam. — Nem mondott sokat. Csak, hogy valami családi dráma van otthon.

— És az segíteni fog, hogy te megjelensz mellette?

— Úgy tűnik.

Tudom, hogy hihetetlenül hangzott az egész. Miután kiörült belőlem az adrenalin, én se értettem pontosan mi miért történt. Mégis milyen dráma mehet otthon, amit majd az én eljátszott szerelmem meg tudna oldani?