gaslight

chapter 4

Ethan

Szükségem volt egy pár perce a kocsimban, amikor hazaértem. Elkábulva böktem rá még párszor Milla újdonsült névjegyére, ugyanannyiszor lecsekkoltam vele a képét és már elég közel álltam hozzá, hogy írjak neki egy üzenetet is. Azonban semmi mondandóm nem volt számára.

Azt se tudtam pontosan felfogni mi történt az elmúlt 2 órában. Olyan szépen indult minden. Meglepően túl egyszerűen, nagyobb magyarázkodás nélkül sikerült rávennem Milla-t arra, hogy eljátssza ugyanazt, mint én neki. Aztán egyszer csak átfordult a hangulat és inkább éreztem úgy magam, mintha egy évek óta nem látott barátommal beszélgetnék, mintsem egy taktikai megbeszélésen vennék részt.

Hisz számomra annak indult. Egy szimpla taktikai meetingnek. Én vázolom az ajánlatomat, ha akarja változtathat rajta, míg el nem jutunk odáig, hogy mindkettőnk számára egy csábító lehetőséggel jussunk ki a megegyezésből.

Ehelyett gyorsan kezet ráztunk, majd csak beszélgettünk. Igazából a semmiről, de mégis úgy tűnt mintha mégis mindenről, amiről csak kellett volna. Imádtam akárhányszor zavarba jött a saját motyogása miatt és inkább csak bocsánatot kérve befogta a száját, vagy akárhányszor én beszéltem valamiről csak rám figyelt. Mintha tényleg érdekelné, hogy miket hordok össze vissza. Nem csak azért hallgatna meg, mert a végén szeretne tőlem valamit.

Asszem azt már mi lerendeztük az elején.

Hihetetlen egy csaj.

Akármennyire is zabos voltam a nagyszüleimre, igazat kellett adnom nekik jelen helyzetemben. A déli lányok tényleg elvarázsolnak.

És a legnagyobb baj mindenek felett az volt, hogy egyikünk sem szándékozta, hogy elvarázsoljon. Én legalábbis semennyire sem számítottam rá, és akármennyire nem ismertem még elég jól, ő sem tűnt egy olyan lánynak, akinek ez lenne a célja.

A szar is belém szorult, amikor a lakótársam rácsapott a kocsim szélvédőjére.

— Bejössz még ma vagy világítasz be a nappaliba, seggfej?

Leállítottam a motort, az összes cuccomat felkapva szálltam ki az autómból.

Zane a kis köntösében, és egy száll papucsban pillantott rám mint egy igazi, megtestesült idiótára.

— Itt állsz már bazdmeg vagy fél órája és semmit nem látok a tv-ből, mert konkrétan belevilágít a fényszóród. Mi fasz bajod van?

A mi barátságunk is tipikusan első évben kezdődött, amikor egy kolesz szobába osztottak be minket. Először kicsit tartottam tőle, hisz az ember még nálam is egy fejjel magasabb, már akkor is eléggé ki volt varrva és hollófekete haja csak hozzádobott a kinézetéhez.

Az ilyen embereket nagyívben kerültem a gimiben. Akkor ciki lett volna vele lógnom, az összes barátom megalázónak tartotta volna, hogy a helyi rossz fiúval bratyizom. Mert Zane pontosan úgy nézett ki, mint akit már húsz iskolából kirúgtak volna, minimum 5 államba nem léphet be és talán még az FBI is körözi.