What if...? - A másik út

3. év - Azkabani Fogoly

- Jó estét, Lupin professzor – nyitott be a sötét varázslatok kivédése tanár dolgozószobájába, miután megkapta rá az engedélyt.

- Szervusz, Harry. Mi szél hozott?

- A vajsör illatú – mosolyodott el halványan. – Ahogy ma ittam belőle, eszembe jutott, hogy önnek is lehet jót tenne. Sajnálom, hogy ezt mondom, tanárúr, de nem nézett ki valami jól a tegnapi óránkon.

- Lily... - motyogta maga elé a férfi. – Köszönöm szépen, elfogadom – váltott egy pillanat alatt hangsúlyt.

- Szívesen – biccentett, majd körbepillantva a szobán elindult volna kifelé. Csakhogy megakadt a szeme valamin. – Az egy kappa?

- Pontosan. Öt pont a Mardekárnak. Viszont így te már nem szólalhatsz majd meg a legközelebbi órán – tette fel mosolyogva a mutató ujját. – Gondolom jellemezni is tudnád röviden és tömören.

- Igen. Viszont arra lennék kíváncsi, hogy az uborkás opciót vagy a japánok feltevését fogjuk tesztelni az órán?

- Az legyen meglepetés – kacsintott a férfi. – Mennünk kéne – pillantott az órájára. – Hamarosan kezdődik a lakoma.

Együtt indultak hát el. A sebhelyes a lába elé nézve lépdelt, de érezte magán a fürkésző pillantást.

- Minden rendben, Harry? Netalántán aggaszt valami?

- Nos... igen. Felmerült bennem az a kérdés, hogy a professzor úr miért nem hagyta, hogy én is szembe nézzek a mumussal anno?

Lupin felvonta a szemöldökét.

- Azt hittem, ez magától értetődik – felelte. – Feltételeztem, hogy a mumus veled szemben Voldemort alakját öltené magára.

- Nos, valóban megfordult a fejemben, hogy ő lesz, de utána azonnal rájöttem, hogy amitől valójában félek, azok a dementorok.

- Értem. Mindenesetre nem tartottam jó ötletnek, hogy Voldemort nagyúr megjelenjen a tanári szobában. Attól tartottam, hogy mindenki pánikba esne.

- Nem hiszem, hogy a velem egykorúak felismernék Voldemortot, professzor...

- Igazad lehet. Viszont... bátor dolognak tartom, hogy az, amitől a legjobban félsz, maga a félelem.

- Nem biztos, hogy a tanárúrral ugyan arra gondolunk – jegyezte meg Harry. – Én nem az azkabani őrök által keltett borzalmas érzéstől félek, hanem a ténytől, hogy egy dementor előbb lenne képes megölni, mint maga a Sötét Nagyúr.

- Ezt hogy érted? – ráncolta a homlokát Lupin.

- Nos, Voldemort ellen tudnék védekezni vagy egyáltalán bármit tenni, de a dementorok... - csóválta ideges-szégyenkezve a fejét. – Többször próbálkoztam már a patrónus bűbáj megidézésével, de még a nem inkarnálódott köd változatot sem tudtam összehozni. Frusztráló a védtelenség érzete – magyarázta el.

- Oh. Értem. Nos... felajánlhatom a segítségemet. Ugyan boldog emléket magadnak kell találnod, de a minap rábukkantam egy újabb mumusra. Azon gyakorolhatsz, ha gondolod...

- Köszönöm, még megfontolom.

Ez után csöndesen sétáltak egymás mellett, hamarosan a nagyterem küszöbét is átlépték. Harry itt levált és barátaihoz sétált, míg Lupin egyenesen a tanári asztal felé haladt tovább.

Az ünnepség megkezdődött, s Harry részt vett élete első nyugodt halloweeni lakomáján. Elsőben Hermione keresésére indult két Hollóhátas évfolyamtársával, aminek az lett a vége, hogy megküzdött egy trollal. Másodikban ugyan az elején ott volt és jól be is lakmározott, de aztán egy szellem partira sietett át, ami utána pedig megtörtént a Voldemort irányította Ginny Weasley első merénylete.