gaslight

chapter 3

Aztán felkerültem ide. A nagyvárosba, ahol a legtöbben azzal foglalkoznak a legtöbbet, hogy hogyan néznek ki. A lányok megvonják maguktól a kaját, a fiúk éjjel nappal az edzőteremben koslatnak, hogy mindenki elérje a tökéletes testet, amit szeretne.

Sajnos egy idő után és is beleestem ebbe a körbe. Volt egy időszak, amikor elhatároztam, hogy visszafogom magam és megpróbálok leadni egy pár kilót. De aztán ez az elhatározás nem tartott túl sokáig, amikor rájöttem, hogy én sosem leszek úgy boldog.

Nem éri meg az álom alak a megerőltetést, ha nem egy álom eljutni odáig.

Így, ugyan már egyértelműen nem eszem annyit, mint régen. Azonban mégsem foglalkozom annyit az étellel, mint az emberek többsége körülöttem.

Persze rám ragadtak apró szokások, ami miatt kellemetlenül érzem magam néha. Mint például most, a pincér tekintete kicsit feszélyezett, amikor meglátott engem és a kihozott étel mennyiségét. Mintha az egészet csak én rendeltem volna, hogy tovább növesszem a seggemen a zsírt.

Szerencsére Ethan egyetlen egy tette sem tűnt úgy, mintha próbálná a tudatomra adni, hogy jó lenne, ha végre nem ennék ennyit.

— De olyan jó!

— Nem tudtál erről a helyről? — pillantott körbe a kis kifőzdén.

Megráztam a fejem. Keveset járunk el éttermekbe, hisz nehezen bírná a pénztárcánk a lépést, ha mindennap így tennénk.

Ösztöndíjjal jutottam be az egyetemre, ami a legtöbb költségemet fedezte, így nem kell senkire sem nagy terhet helyeznem. Ettől függetlenül próbáltam félretenni ha úgy sikerült, és hétvégente eljártam a legközelebbi kávézóba kisegíteni egy kis plusz pénzért. Nem nagy dolog, de legalább valami.

Nehéz volt eljutnom oda, ahol jelenleg voltam, így minden egyes pillanatát próbáltam kiélvezni. Sok energiát fektettem bele a tanulásba, hisz valamilyen szinten az jutatott el oda, ahol tartottam és nem akartam buta módon feladni az egészet. Úgy valamilyen szinten nem csak magamnak okoznék csalódást, de apának is.

Ő mindig is szerette volna, ha kikerülök az otthoni szarkupacból. Nem szeretett ő sem igazán ott lenni, de egy elég jó állás kötötte oda, ami miatt sajnos kénytelen volt letelepedni. Titokban mindig is reménykedtem benne, hogy képes leszek annyi pénzt keresni, hogy vegyek egy akkora házat, ahol mindketten boldogan elférünk, messze az eredeti otthonunktól. Hosszú lesz még mire oda eljutunk, de minden egyes nappal közeledtünk a cél felé.

— Szóval — köszörültem meg a torkom. — Ha én leszek a kamu barátnőd, te leszel a kamu pasim?

Bólintott.

— Legyen — nyújtottam felé a kezemet, amit magabiztosan megrázott.

— Öröm üzletelni veled, angyalom — vigyorgott.

Igazából nekem semmibe sem fájt, hogy kisegítsem. Persze pontosan nem tudhattam mire számítsak ezzel kapcsolatban, de ha ő is képes megtenni számomra ilyesmit, akkor én is. A lehető legjobb barátnő leszek, amit látott a világ.

— Hétvégén meccsünk lesz Philly-ben — kezdte el. — Mivel a barátnőm vagy, jó lenne ha eljönnél.

— Ott lesznek a nagyszüleid?

— Nem — rázta a fejét. — De ahhoz, hogy ők elhiggyék, hogy felszedtem valakit, mindenki másnak is el kell.

— Arról nem volt szó, hogy az egész iskolának azt adjuk be, hogy együtt vagyunk! — dőltem előre, hogy suttogva akadjak ki neki, miközben páran az egyetemről sétáltak el mellettünk.