Tizenhét - Árnyékok

87 20 4
                                    

„Sütögettünk. Már besötétedett, mire elkezdtünk enni. Mikor elsétált mögöttem, megsimogatta a hátamat, én pedig legszívesebben ott helyben megcsókoltam volna, de nyilván nem tettem."

2020. július 5.

- Olyan tiszta az égbolt! – mutattam az égre. – Látszanak a csillagok.

- Ott a Göncöl! – csatlakozott hozzám Sziszi.

- Melyik az? – kérdezte Ákos.

- Nézd csak – léptem oda mellé. Megérintettem a kezét és az ég felé irányítottam. – Látod azt a fényes csillagot?

- Aha.

- Ott az a másik. Látod azt a trapézt? Az a szekér része.

- Szabályos húrtrapéz – röhögött fel Sziszi.

- Stréber – nevettem.

- Halljátok! – kiáltott Sziszi. – Mi lenne, ha elmennénk éjszakai fürdőzni egyet a Balcsiba?

Összenéztünk a többiekkel, bár már teljesen sötét volt, így nem láthattuk a másik arcát.

- Miért is ne? – hallatszott Anna hangja nem messze tőlem.

- Jó ötlet.

- Oké, negyed óra múlva tali az előtérben. – Azzal mindannyian megindultunk, hogy átöltözzünk.

Felsiettünk a szobánkba, Sziszi, mint a villám, felvette a fürdőnadrágját és el is kezdett pakolászni. Ákos kis ideig szöszmötölt.

- Forduljatok el – kérte, és a fal felé fordult.

- Ne aggódj – nevetett Sziszi. – Senki se kíváncsi a seggedre.

Annyira mondtam volna valamit, de visszanyeltem. Aztán inkább mégis kimondtam, végülis, nyaraltunk, ilyenkor mindent szabad:

- Kicsi a rakásban alszunk, szóval ki tudja...

Ákos felnevetett és megfordult. Már rajta volt a fürdőgatya.

- Ja. Melegszendvics.

- Úristen, zseniális – kacagtam.

- Hülye buzik! – röhögött fel Sziszi is, majd vállon bokszolt, miközben kiment a szobából. Egyáltalán nem zavart, amit mondott, mert pontosan tudtam, hogy csak viccelődik.

Közben én is előkerestem a fürdőnadrágomat.

- Akkor te is fordulj el, lécci – mondtam Ákosnak, aki kihívó mosolyra húzta a száját.

- Különben? – kérdezte.

Éreztem, hogy elpirulok.

- Csak... fordulj el.

A fiú nevetett, de azért engedelmeskedett, én pedig gyorsan átöltöztem.

Tíz perc múlva már mindannyian ott álltunk az előtérben, vállunkon törülköző.

- Akkor indulás! – kiáltotta el magát Ákos és mindannyian megindultunk a csendes balatoni éjszakában.

Anna és Ildi előre siettek, Sziszi utánuk ment, de egy idő után visszajött hozzánk.

- Na, mi az, Szisz? Nem működik a kártyák keverése?

Ákos felnevetett.

- Jaj, kussoljatok már. Attól még, hogy nektek van barátnőtök, nem kell lenézni a szingli pasikat.

Ezen még jobban nevettünk.

- Pasi, na persze! Az csak akarsz lenni, fiam.

- Pasibb vagyok, mint ti ketten együttvéve – vágott vissza a srác.

Örökké nyár (Lépcsőfiú 2. rész)Where stories live. Discover now