gaslight

chapter 1

— Eszemben sem volt.

— Szóval, öhm, az a helyzet, hogy...

— Kit kell féltékennyé tenni, angyalom?

— Mi? — értetlenkedtem. — Micsoda? Nem — ellenkeztem, mire leesett mit mondott. — Senkit.

— Melyik féltökű a barátod?

— A barátom? — kérdeztem vissza. — Ja, hogy a barátom. Áh, nekem olyanom nincsen — hessegettem el az ötletet. — Na és pont itt a problémám, amúgy.

Az a baj eljutottam idáig. Innen már ciki lenne feladni.

Annyira hülye vagyok.

— A pasim kéne legyél. A kamu pasim — javítottam ki magam egyből, még mielőtt azt hinné akarnék tőle bármi igazit is.

— A kamu pasid? — kérdezett vissza, mintha nem hinne a szavaimnak.

Én se hittem igazán magamnak.

— Aha — bólintottam.

Szemeit kissé összecsukva, poharát a szájához emelve várta a történet további részét.

— Tudod, otthon voltam a szünetben — magyaráztam. — Hálaadás, gondolom te is meglátogattad a családod. Mindegy is, nem ez a lényeg. Van két unokatesóm, akik azt hiszik, hogy együtt vagyunk.

— Mármint te meg én? — nevetve mutatott először rám, majd magára.

Én is kiittam a poharam maradékát, majd bólintottam.

— Megkérdezhetem, hogy hogy jutottál el idáig?

Mindez egy rettentően vicces, de leginkább kellemetlen történet.

Egy egészen picike városban nőttem fel, az ország déli részén, ahol a kislányok hamarabb pasiztak be, minthogy iskolába járjanak. Valahogy én lemaradhattam erről a tájékoztatóról, hisz teljesen kihagytam az ilyesmit. Míg mindenki minden reggel hajnal hatkor kelt, hogy kicicomázza magát a gimiben, én azért voltam fent hajnalok hajnalán, hogy apával még egyszer átfussunk az aznapi dolgozat anyagomon.

Vele nőttem fel, ő pedig mindig is azt sulykolta belém, hogy mennyire fontos az iskola. Mennyire fontos maga a tudás. Így hát ezzel az élettudattal folytattam a magam kis életét, és valahogy túl sok minden kimaradt, ami másoknak tudatlanul jött.

Az említett unokatesóim viszont mindig is a tökéletes déli háziasszony szerepére készültek. Az anyukájuk lehet iskolába se íratta volna be őket, ha nem lett volna kötelező. Mivel már mindkettejük ujján ott virult egy-egy gusztustalan eljegyzési gyűrű, az én szerelmi életem is hamarosan a porondra került.

— Hazudtam nekik — böktem ki. — Azt mondtam van valakim, pedig nincs. Nem hittek nekem, megkértek, hogy mutassak egy képet, és ahogy megnyitottam az instámat, a te képed ugrott fel legelőször. Ők egyből meglátták ezt és azt hitték te vagy az.

— Nem akartad megmondani nekik, hogy nem? — húzta fel kérdően egyik szemöldökét.

— De — vágtam rá egyből. — Hidd el, nem téged akartalak megmutatni nekik. De ők akadtak rád, és szerintük biztos nem vagyunk együtt, mert lehetetlen, hogy én összeszedjek egy olyasvalakit, mint te.

Talán jobbnak látta, ha nem mond semmit. Inkább intett, hogy folytassam.

— Felhúztam magam rajtuk, aztán akaratoskodtam, hogy de mi igenis együtt vagyunk. Akkor még azonban nem tudtam, hogy pár héten belül el fognak jönni ide. És el akarnak vinni engem egy vacsorára a... a barátommal.