Heaven help us (Frerard, Petekey)

XV.

Frank
2009.09.21.
New Jersey

Nagyot ásítva nyitottam ki szemeimet. Gerard édesen aludt mellettem, nyugodtan szuszogott. Eszembe jutottak az éjszakai események, amik a vacsink után történtek. Az emléktől széles vigyor terült szét az arcomon. Azt hiszem még a szomszéd is hallott minket Gerard-dal, nem beszélve szegény Wentz-ékről. Dehát ez van. Minek hallgatóznak.

- Jó reggelt! - csapta ki az ajtót Mikey.

- Nem! Nem nem nem! Nem! Ma nem Mikey, biztos hogy nem! - pattantak ki Gerard szemei, dühösen bámulva öccsére.

- De - húzta el a függönyöket Mikey - Nyitok egy ablakot, remélem nem bánjátok.

- De bánom. Pete! Gyere ide! - üvöltöttem. Majd ő ráveszi Mikeyt, hogy hadd maradjunk ma itthon.

- Mivan? - csoszogott be Pete a szemét dörzsölve... Meztelenül. Miért nem lepődöm meg?

- Győzd meg a pasidat, hogy ma hadd maradjunk itthon. Már herótom van a sulitól, két napja folyamatosan bejárunk, én ezt nem bírom! - akadtam ki fájdalmas hangon.

- Próbáltam, de nem érdekli. De elegem van! Én ma nem megyek! Ki vagyok teljesen! Miattatok nem tudtam aludni, nagyon hangosak voltatok! Fáj a fejem, nem vagyok hozzászokva, hogy nem tudok aludni, erről is ti tehettek! Azzal a kevéske alvásommal, amit produkáltam az éjszaka, sikerült elaludnom a nyakamat is! Nagyon fáj, elegem van! Ráadásul kiközösítve érzem magam az esti miatt! Sosem hívtok meg a közös gyűlésekre, nagyon rosszul esik. Úgyhogy én ma itthon maradok kárpótlásul és kész! - fejezte be Pete drámaian a beszédét.

- Mondom, hogy nem volt gyülés, Wentz!

- Nem érdekelnek a kifogásaitok Gerard! - duzzogott, erre Gerard csak sóhajtott egyet.

- Tudjátok mit? Bánom is én! Maradjatok itthon, nem érdekel, ha nem akartok bejárni az iskolába, akkor ne tegyétek! Végülis a ti jövőtök, nem az enyém! - kiáltotta Mikey és dühvel vegyes sértettséggel feldúltan kiviharzott a szobából és bevágta maga után a bejárati ajtót. Hova megy a piros női köntösében?

- Mikey, várj! Ne! Most hová mész? Várj már meg! - futott utána Pete és ő is kiment a bejárati ajtón. Úgy tűnik nem zavarja, hogy az egész panelnek nudista bemutatót tart. Mondjuk mikor zavarta ez őt valaha is?

- Na végre - sóhajtottam, majd Gerard-dal egyetemben vissza feküdtünk aludni. Végre csend van! Ez hiányzott nekem. Rövid sziesztánkat Pete dübörgő léptei és üvöltözése zavarta meg.

- Keljetek! Mikey eltűnt, nem találom sehol. Mi van, ha szakít velem? Mi van, ha vissza ment a Mennybe? Itt hagyott! - sopánkodott Pete továbbra is meztelenül az ágy mellett állva, indokolatlanul ordibálva, hogy biztos vele foglalkozzunk.

- Biztos hogy nem ment vissza a Mennybe, Pete - morogta Gerard, aki úgy tűnt, mára már feladta az alvást - És tuti nem szakít veled. Szeret téged.

- Mi? Tényleg? Mondta?

- Valami olyasmi.

Pete úgy tűnt elégedett volt a válasszal, mert egy büszke vigyor ült ki az arcára.

-Akkor megnyugodtam, vissza fog jönni. Elmegyünk a tescoba?

- Onnan kitiltottak minket - ültem fel.