Heaven help us (Frerard, Petekey)

VI.

2009.09.11.
Gerard
New Jersey

Egy pittyenésre ébredtem. Álmosan pillantottam rá a telefonomra, amire egy üzenet érkezett. Ki a faszom üzenget hajnali háromkor? Milyen érdekes, pont az ördög órája.

Bosszúsan nyitottam meg az üzenetet. Egy ismeretlen szám. Azt írja: "Egy hónapod van angyalkám". Lucifer. Ez azt jelenti, hogy belement? Vagy... Jaj ne. Egy hónapom van, amíg Isten megöli Frank-et. Jó, semmi baj, egy hónap még nagyon hosszú idő. Addig rengeteg időt tölthetek vele. Minden rendben lesz.

Fogtam a cigimet és kimentem az erkélynek csúfolt kb két négyzetméteres beton darabra. Az éjszakai hűvös levegő, a cigi és az alvó város távoli fényei, amik apró sárga pöttyöknek tűntek, lenyugtattak. Egy hónap rengeteg idő. Frank nem fog meghalni. Gondoskodom róla.

- Gerard?

Ijedtségemben akkorát ugrottam, hogy belerúgtam a korlátba - A picsába! - kaptam a lábujjamhoz, ami rettentően sajgott - Frank? Mégis mit keresel idekint?

- Én mit keresek itt? - gyújtott rá ő is egy cigire, majd mellém támaszkodott a korlátra és ő is nézte a nyugodt város fényeit a távolban. Olyan szép pillanat volt, azt kívántam, bár ne lett volna vége - Te mit csinálsz itt?

- Hát én... Öhm... Cigizek.

- Igen, azt látom. Mi a baj Gerard?

Bár ne kérdezett volna rá. Nem kéne elmondanom neki. De mégis megteszem, igen, elmondok neki mindent. Nagyot szívtam a cigimből, komótosan kifújtam a füstöt, majd egy hatalmas sóhaj után belekezdtem. Elmondtam Frank-nek mindent. Elmondtam, hogy milyen egyezséget kötöttünk Istennel, hogy elmentem Luciferhez, hogy kedvelem Frank-et (esküszöm ez volt a legnehezebb része) és hogy egy hónapunk van hátra.

Frank
New Jersey

- Oké - bólintottam. Gerard úgy nézett rám, mint egy agyhalottra.

- Oké? Frank, te felfogtál bármit is abból, amit az imént mondtam neked? Azt mondtam, hogy egy hónapod van hátra - mondta Gerard úgy, mintha egy hatéveshez beszélne.

- Hallottam. De bízom benned. Azt mondtad elmentél Luciferhez és ő majd elintézi, hogy együtt lehessünk. Bízom benned és tudom, hogy meg fogod oldani. Meghát. Nézz rám. Nem vesztene sokat a világ, ha meghalnék - meredtem szomorúan a távolba drámaian.

- Miért mondod ezt? Te egy nagyszerű ember vagy Frank. Nekem igenis számítasz és Pete-nek is. Kivel idegesítené halálra a körülötte lévőket, ha te nem lennél?

- Igaz - nevettem fel. Tényleg hiányoznék Pete-nek, de abban is biztos vagyok, hogy megoldaná mások őrületbe kergetését nélkülem is. Viszont ez most nem számít. Most Gerard számít - Tudod Gerard. Nem hittem volna, hogy valaha is ha beleszeretek valakibe, az egy bukott arkangyal lesz. És hát tessék, itt vagyunk. Te egy bukott arkangyal vagy, egy hónap múlva lehet meghalok és mégis itt állok az erkélyemen és nyugodtan cigizek veled. Még ha holnap meghalnék, akkor is ezt tenném. Mármint nem az erkélyen való cigizésre gondolok, hanem arra, hogy veled vagyok. Csak te és én, itt és most. Kit érdekel a holnap? Mindenki meghalhat bármikor. Senki sem tudja mennyi ideje van hátra. Élni kell a jelent. És én veled szeretném ezt tenni.