-Látom rajtad,hogy tetszik neked de még a szemed is vedd le róla!Érted?- hallom meg Jasper suttogását.
-Jól van-szólalt fel halkan Edward.
-De most már menj mielőtt felkelted- zavarta ki Edwardot.
Egy ideig még probáltam úgy tenni mint aki alszik de hamar meguntam.
-Felébredtél végre?- szólalt meg a férfi miközben engem vizslatott a székén ülve.
-Neked is jó reggelt vagy mi- ültem fel az ágyon ásitozva.
-Apád keresett téged de Carlisle beszélt vele.Azt mondta neki beteg vagy és elhozott a suliból ide.-ült le mellém az ágyra ami besüppedt alatta.
-Szuper.Köszönöm-törölgettem a szememet.
-A lányok kimosták a ruháid és ott van az asztalomon- mutatott oda a férfi.
-Köszi- mosolyodtam el rajta kicsit mert összevissza állt a haja.
-Ha szeretnél fürdeni akkor bent találsz is törülközőt az alsó polcon- pattant fel miközben a haját igazította meg.
Bólintottam és én is kikeltem az ágyból de rögtön megigazítottam a rajtam lévő pólót,hogy takarjon rendesen.
Szó nélkül bevonultam a fürdőbe és lekapkodtam a ruháim.Megkerestem a törülközőt amit félre is tettem majd beálltam a zuhany alá.
Ahogy egyre többet gondolkoztam aki üldöz engem annál jobban bepánikoltam.Nem vagyok ijedezős fajta de a férfi gondolatára is felállt a szőr a hátamon.Mire észbe kaptam,hogy már rég végeztem így több perc kattogás után gyorsan ki is jöttem a zuhany alól.
Megtörülköztem de rájöttem,hogy a ruhám kint hagytam.Megigazítottam az engem takaró anyagot,hogy mindent biztos takar majd kimentem a fürdőből.
-Bocsi kint hagytam a ruhámat- szinte suttogtam a szavakat vörös fejjel.
A Jasper felnézett rám a könyvéről és elkerekedtek a szemei de épphogy és hamar rendezte az arckifejézését.
Elvettem a ruhámat az asztalról és besiettem a fürdőbe.
-Jézusom- kuncogtam halkan magamba miközben felöltöztem.
Szerencsémre találtam egy bontatlan fogkefét és bátorkodtam kibontani.
-Carlisle szeretne veled beszélni-jött be a férfi én pedig miután kiköptem a fogkrémet utána válaszoltam.
-Okés- zártam le ennyivel a beszélgetést és újra elkezdtem ezen a helyzeten gondolkozni.
Gyorsan eltakarítottam magam után és megtámaszkodtam a két kezemmel a mosdón.
-Hope!- jött be újra a férfi kopogás nélkül.
Felemeltem az eddig lehajtott fejemet és a tükörből néztem vissza rá.
-Hm?- löktem el magam a mosdókagylótól és felé fordultam.
-Jól vagy?- lépett közvetlen elém.
-Igen- bólintottam de a szemeibe nem tudtam nézni.
-Megoldjuk rendben?- fogta meg az arcomat.
-Rendben- nyeltem egy nagyot a közelsége miatt.
-Gyere mert dolgunk van- ragadta meg a karom és kihúzott a fürdőjéből majd a szobájából is.
A nappali szobáig el sem engedte a kezem de ott úgy mintha égetné őt...
-Baj van?- néztem a legidősebb férfira.
-Történt 2 másik halál eset...Két lány és mindkettőt Hopenak hívták- nyomta a kezembe az aktát.
-Ez egy figyelmeztetés- tartottam görcsösen a papírokat a kezemben.
-Nekem lenne egy ötletem- szólalt fel hirtelen Rosalie.
-Nem fogjuk csalinak használni!- csapott az kanapéra Edward.
-Hallgassuk végig!- dörrentem rá a fiúra.
-Megkéne keresned de akkor amikor nem számít rá.Csapdába csaljuk és elintezzük.Jobb ha te találsz rá először mint,hogy ő rád egy kész tervel.Meg még az is elég nagy meglepetés lesz számára,hogy itt vagyunk neked- állt elő egy jó ötlettel Rosalie.
-Ez jó ötlet!- néztem nagy szemekkel a lányra.
-Mi?- állt mögém Jasper szorosan.
-Nem húzhatjuk tovább mert ártatlanok halnak meg- motyogtam mert zavarba hozott a közelsége újr.
-Az igaz de nem tudom mennyire lenne jó ötlet csalinak használni téged.- éreztem a levegővételeit a nyakamnál.
-Én már eldöntöttem.Csináljuk- pillantottam le az aktára.
-Nem muszáj megnézned- ragadta meg ő is a papírokat a kezemben de elhúztam.
-Nem vagyok már kislány Jasper.- fordítottam oldalra a fejem,hogy a szemem sarkából lássam őt.
-Bocs- emelte fel a kezeit és el lépett tőlem.
-Most,hogy már kibeszéltétek, beszélhetnénk a képességeidről is - szólt közbe Carlisle.
-Sajnos nincs mit róla beszélni mert én sem ismerem magam teljesen- válaszoltam a kérdésére de csak a holtestekről készült képet néztem a kezemben.
-Megbűnhődik mindenért- húzta ki lassan Jasper a kezemből a képeket.
-Hallod?- fordította maga elé az arcomat az államnál fogva.
-Teszek róla- hunytam le a szememet és próbáltam megfékezni a dühömet.
-Azt hiszem mára elég lesz.Holnap majd elmegy érted Jasper és megbeszéljük a tervet.Pihend ki magad- hallottam meg Carlisle hangját de a szívem ezerrel dobogott az idegességem miatt.
-Oké- nyeltem egy nagyot és felvezettem a tekintetem a többiekre.
-Köszönök mindent srácok.Majd holnap találkozunk- indultam meg kifelé.
-Hazavigyelek?- sietett utánam Hale.
-Nem kell köszönöm.Amúgy is kiakarom szellőztetni a fejem- erőltettem magamra egy mosolyt.
-Akkor legalább írj ha hazaértél biztonságban.- pillantott le rám a magassága miatt.
-Rendben sziasztok- emeltem fel a hangom de tudtam jól,hogy hallottak de még is megszokásból tettem.Felvettem a kabátomat és a csizmámat majd kisiettem a motoromhoz.
-Kell egy cigi- suttogtam magamnak miközben belenyúltam a kabátom zsebébe a cigimért.
Miután elszívtam és valamennyire lenyugodtam tőle elindultam hazafele.Nagyon gyorsan mentem így élvezhettem az adrenalint meg a hideg levegőt.Pár kerülő kört meg is tettem mert kikapcsoltam a motorozás közben végre.A motorom hangos hangja adta a szomszédok és apám tudtára,hogy hazaértem persze ha otthon volt egyáltalán.Fura módon tényleg otthon volt így miután bevittem a garázsba a motort sietős léptekkel mentem a házba.
-Szia...sztok- húztam össze a szemöldökömet amint megláttam Jacobot és Billyt apámmal.
-Mi a helyzet?- huppantam le apum mellé a kanapéra.
-Gondolom tudod,hogy egyre több az áldozat Hope- sóhajtott egyet apám miközben Billyre pillantott.
-Levágattad a hajad?- kiáltottam fel hirtelen amint jobban megnéztem Jacobot.
-Igen- mosolygott halványan a srác.
-Billyék jobban ismerik az erdőt szóval a segitségüket kértem- köszörülte meg a torkát apám.
-Ohhh...értem- bólogattam.
-Egyébként Hope.Te hogy hogy ilyen jóba lettél a Cullenékkel?- váltott témat az édesapám.
-Öhm nem tudom.Miután Jasper megmentett elkezdtem velük lógni és rájöttem,hogy jó fejek- rántottam vállat kínosan mert nem tudtam hogyan kéne erre válaszolnom.
-Hmm érdekes.De ügye neked semmi közöd nincs a Hale gyerekhez?- kezdte de félbeszakítottam.
-Jézusom dehogy-ugrottam fel az ülőgarnitúráról piros fejjel.
-Jól van,jól van én csak kérdeztem- simitott végig a bajszán.
Billy és Jacob összenéztek és mintha szavak nélkül kommunikáltak volna.Lehet csak paranoiás vagyok de úgy érzem tudnak valamit.
-Nem akartok felmenni Hope szobájába gyerekek?Beszélni valónk lenne kettesben- zavarta meg a csendet fater.
-De persze gyere Jacob- ragadtam meg a karját és felmentünk a szobámba.
-Valamit titkolnak- kezdtem el járkálni a szobában idegességemben.
-Nem hiszem- probált lebeszélni Jacob.
-Tudsz valamit?- álltam elé majd megigéztem.
-Nem,miről kéne tudnom?- válaszolt idegesen Jacob és hallottam a gyors szívverését is.Mi a szar?Nem tudtam megigézni őt...Elképedve léptem tőle hátrébb.
-Jézusom már te is- hátráltam még jobban.
-Mi??- közeledett felém a férfi.
-Ne gyere közelebb!Bűzlesz mint egy kutya!- húztam ki magamat.
-Mit tettek veled Cullenék??- keményedtek meg az arcvonásai.
-Mi?Semmit nem tettek velem- ráztam meg a fejem.
Jacob elvett egy poharat a szekrényemből majd földhöz vágta.
-Jézusom te mit csinálsz?- kiabáltam a sráccal.
Mit sem törődve a kérdésemmel az egyik üvegszilánkkal megvágta a tenyerét.
Visszatudom fogni magam de a szemeim vörössé válnak mindezek ellenére és nincs bent kontaklencsém.Megéreztem a vérszagot és amint megláttam a vörös folyadékot elfordítottam tőle a fejem.
-Nézz rám- ragadta meg erőszakosan az arcomat,hogy a szemébe nézzek.
-Jézusom- lepődött meg és a szíve ezerrel vert.
-Megszegték az alkut.Hogyan változtattak át??Ezért mind meghalnak- probált kisietni a szobámból de elé álltam a gyorsaságomnak köszönhetően.
-Jacob...Nem ők voltak!Közük sincs hozzá.Ez már több mint egy éve történt- állitottam meg őt.
-Mi?Hogyan és ki?- fogta az arcomat a kezei közé.
-Az most nem számít.Cullenék megvédenek engem.Az a vámpír van most a városban aki ezt tette velem...Rám vadászik- túrtam a hajamba és leültem az ágyamra.
-Azt nem mondhatod el apádnak mi vagyok rendben?Igérd meg!- fogtam a fejemet.
-De..- kezdte el de közbe vágtam.
-Igérd meg!- mondtam kicsit hangosabban.
-Megigérem- egyezett bele.
-Gyere elviszlek hozzánk- indult meg kifelé.
-Mi?Ez biztos jó ötlet?- tántorodtam meg.Mert ha igazak a legendák akkor nem szeretik a vámpírokat.
-Gyere ne félj- állt meg az ajtóban.
-De hogy nem vettem észre?A vámpírokat kiszagoljuk.És a bőröd sem volt hideg- suttogta a lépcsőn lefele menet.
-Mert nem olyan vagyok mint a többi.Cullenékkal kiderítjük ha elintéztük azt a faszfejet- kaptam fel a kabátomat a kulcsaimmal együtt és a cipőmet mivel hiába mondta
Jacob,hogy ő elvisz de az apja kocsijával jöttek.
