Miután megállítottam a motorom és levettem a sisakom még a motoron ülve rágyújtottam.
Körülnéztem a sok szánalmas emberen és rájöttem,hogy az egész életük egy átverés.Felkuncogva leszálltam a motorról és a hajamat eltűrve sétáltam a bejárat felé de bemenni még nem mentem mert a cigim még égett.
Eldobtam a csikket majd bementem az iskolába.Egy nagy levegőt véve próbáltam magamat rávenni,hogy ne lépjek le most azonnal.Nem lóghatok már az első héten így próbáltam tartani magam.Kivettem a kabát zsebemből egy rágót és a számba tettem.
Keresni kezdtem a töri termet ami néhány folyosó után meg is találtam.Pont becsengettek így nem is késtem.
-Jó reggelt.Maga biztosan az új diák Miss.Swan.Örvendek én Mr.Johnson vagyok!Már csak Hale mellett van hely- támadt le egyből a tanár.
-Hale kérem rakja fel a kezét- szólt a tanár.
Jasper unottan felemelte a kezét.
Én kicsit rémült fejjel néztem a tanárra mert nem akartam oda ülni.
-Nyugodjon meg.Rendes gyerek!Ha lenne bármilyen kérdése szóljon óra végen- küldött felém egy bíztató mosolyt a férfi majd a táblához furdult.
Körbe pillantottam a terembe és tényleg nem volt máshol hely.Habár Alice nem tudom miért egy idegen csajjal ült és miért nem Jasperrel.Megráztam a fejem,hogy elhesegessem a hülye gondolataimat és nehéz lábakkal megindultam Hale felé.
-Hello-köszöntem neki kedvesen.
-Hali- köszönt vissza közömbösen.
-Hope Swan vagyok- nyújtottam felé a kezemet.
-Jasper Hale- fordult felém egy pillanatra amíg elmondta a nevét majd elfordult és újra előre meredt.Leengedtem a kezemet majd felsóhajtottam.Hát legyen.Próbáltam leplezni a csalódottságomat de tényleg kicsit rosszul esett.Már régóta nem éreztem semmit így kicsit meg is ijedtem,hogy miért érdekel egyáltalán.
-Ti mikor költöztetek ide?- próbáltam kezdeményezni egy beszélgetést.
-2 éve- válaszolt tömören.
-Értem- köszörültem meg a torkom.
Nem szólt hozzám egész órán így inkább hagytam az egészet.Amint kicsengettek felpattantam és kicsörtettem a teremből.Nem tudom miért volt velem ilyen távolságtartó de valamiért felzaklatott.A táskámat a vállamra kaptam és ki siettem az udvarra.Leültem egy padra és cigit tettem a számba.Miután meg gyújtottam felemeltem a tekintetem az égre ami felhős volt és félő volt,hogy ma esni is fog.
//////////////////////////////////////////////
Éppen ebédlő asztalnál ültem Dianaékkal és a teámat iszogattam amit még én csináltam reggel.Levettem a kabátomat az alatt pedig egy v nyakú,kivágott hosszú ujju fekete póló volt.
-Mik ezek a hegek a nyakadon és a kulcscsontodon?- simította végig az ujját rajtuk David amitől összerezzentem.A gyomrom megugrott és ideges lettem.
-Asszem én kimegyek levegőzni és amúgy is mennem kell haza- kaptam fel a kabátomat magamra és kisiettem az ebédlőből.Cullenék pont ekkor végeztek az ebédjükkel és ők is kifele igyekeztek.Nekem elmaradt az utolsó két órám mert nincs a tanár.Feldúltan a motrom felé vettem az irányt és a könnyeim próbáltak utat tőrni maguknak.Ezt a dolgot utáltam magamban,hogy miközben vámpír vagyok elég sok emberi tulajdonságom megmaradt.A motoromnak dőlve a remegő kezeimbe temettem az arcomat és próbáltam a rémképeket eltüntetni a fejemből arról a napról.
Kiabálásokat hallottam de nem tudtam azokra figyelni.Hirtelen fék hangra lettem figyelmes és arra,hogy valaki határozottan magragadja a derekamat és megállítja a felém repülő kocsit az egyetlen egy kezével.Sokat pislogva pillantottam fel a megmentőm szemébe amik Jasper tulajdonai voltak.
-Köszönöm- köszöntem meg neki miközben segített felállni.
Meglepő módon rám mosolygott amitől eszméletlenül sok pillangó keletkezett a gyomromban.
-Jól vagy?- tűrte ki az arcomból a hajamat.
-Igen...- leheltem.
Mire kieért a mentő bevittek engem és a sofőrt aki folyamat bocsánatért esedezett.De tudtam,hogy nem az ő hibája volt hanem a jég miatt csúszott el az autó és amúgy sem ölt volna meg.Amint beértünk a kórházba már ott várt apám.
-Úr isten kincsem jól vagy?Nem fáj semmid?- fogta a keze közé az arcomat.
-Jól vagyok apa nyugi.Nem nem fáj semmim- ráztam meg a fejemet.
-Akkor is kinyirom ezt a srácot- lett egyre mérgesebb.
-Meg is halhattál volna ha nincs ott az a Cullen gyerek- fújtatott.
-Nyugi apa- simitottam végig apa vállán.
Hirtelen kinyílt a szoba ajtaja és bejött rajta a szívdöglesztő Carlisle Cullen.De nekem csak Dr.Cullen.
-Hallottam,hogy itt van a Sheriff lánya- mosolygott rám majd elkezdett vizsgálni.
-Hello Dr.Cullen- köszönt neki apám.
-Hogy vagy Hope?- kérdezte miközben végig fürkészte az arcomat bármi sérülést keresve.
-Jól.Semmi bajom- legyintettem egyet
-Szerencsére semmi bajod nem esett.Minden rendben- mondta pár perc vizsgálás után a férfi.
-Apa kimennél kérlek?Szeretnék valamit mondani Dr.Cullennek- néztem fel az apámra.
-Mi de hát...- kezdte el de félbeszakítottam.
-Kérlek- kérleltem.Ő csak bólintott egyet majd kiment.
-Mit szeretnél Hope?- vonta fel a szemöldöket a férfi.
-Ezt csak mi halljuk ügye?- néztem körül a kórteremben.
-Igen- nyugtatott meg.
Benyúltam egyszerre mind két szemembe és kivettem a kontaklencsét.A férfi a szemeimbe pillantott és nagyon meglepődött és egy kicsit hátra is tántorodott.
-Nagyon kedves volt a fiadtól,hogy megmentett de nem kellett volna.Csak saját magát keverte bajba és most magyarázkodhatunk majd mindenkinek- álltam fel az ágyról ahol ültem.
-Te mióta vagy vámpír?-
-Már egy éve- sóhajtottam fel.
-És ember vérrel táplálkozol?-
-Igen...de ne aggódj nem igazán gyilkolok...Ártatlan embereket meg egyáltalán nem- próbáltam megnyugtatni,hogy nem vagyok veszélyes a városra nézve.
-Ne aggódj nem fogok rátok veszélyt jelenteni.De kérlek senkinek ne beszélj erről!Meg a gyerekeidnek sem- tettem zsebre a kezeimet.
-Rendben.Megtartom a titkod- helyezte a kezét a vállamra és végig simított rajta.
-Szabad kérdeznem hogyan történt?- húzta el a száját.Én lehunytam a szemem és nem akartam kinyitni mert féltem,hogy bele lát a lelkembe.
-Nem önszántamból.Félre ismertem valakit-nyeltem egy nagyot remélve ezzel vissza tudom tartani a könnyeim.
-Sajnálom- ölelt meg hirtelen Dr.Cullen.
Meglepődtem de visszaöleltem a férfit.Még mindig nem tettem túl rajta magam pedig egy éve volt.Legördült egy könnycsepp ezért elhúzodtam az orvostól és megtöröltem az arcom.
-Ha kéne bármiben segítség szólj nekem nyugodtan-
-Köszönöm- szegeztem le a tekintetem a földre.Meglepődtem milyen egy figyelmes,törödő egy ember ő valójában.
-Szerintem most már menjünk ki.A gyerekeim amúgy is kint várnak- kezdett el kifelé terelni.Vettem egy mélylevegőt,hogy eltüntessem a könnyeimet a szememből.
-Apádat intézem- fordult el a másik irányba Dr.Cullen.
-Rendben köszönöm Dr.Cullen-
-Csak Carlisle- rázta meg a fejét mosolyogva.
Elindultam a többi Cullen felé akik elég idegesek voltak.
