-Ügye milyen állat?- néztem a fiúra mosolyogva.
-Gondolom sokat is dolgoztál érte,hogy megvehesd!- nézegette tovább a drágaságomat.
-Igen- bólogattam.Néztem Jacobot és csak próbáltam megfejteni őt.Ha nem érezném az ázott kutya szagot akkor is tudnám mik ők mert hallottam a "legendájukat".
Szeretem őket de inkább tartom a távolságot tőlük mert félek,hogy rájönnek és akár meg is ölhetnek.Jacobék nem maradtak sokáig csak egy kávéra.Kicsit beszélgettünk a régi időkről de sötédés előtt elmentek.Apa kiakar adni egy parancsot mert mostanában sok az "állat támadás" esténként.Egyre gyanúsabb lett nekem a dolog és gondolkodtam,hogy a kezembe veszem az ügyet.Ha vámpír van a dologban ki kell nyírnom mert nem hagyhatom,hogy még több ártatlan ember haljon meg.
-Apa!Hallottam a sok áldozatról az elmúlt hetekben.Szívesen segítek neked a távolból.Nem szeretném magam belevonni de látom mennyit szenvedsz és szívesen segítenék.-szólaltam meg több perc csend után.Apám elfordítja a fejét a tvről egyenesen rám.
-Hát kislányom nem hiszem,hogy jó ötlet- rázta a fejét miközben kinyomta a tv-t.
-Egy kis segítség sose árt nem?!Amúgy is azt hiszem ezzel szeretnék majd foglalkozni.Nem baj ha kicsit megismerem közelebbről a munkát.-hazudtam neki hátha így megengedi.
-Rendben!De nem fogod belevonni magad.Abban segíthetsz csak és csak oda jöhetsz ahova szólok.- adta meg magát egy sóhaj után.
-Vannak már jelentések?Szivesen átfutnám rajta a szemem- mosolyogtam halványan rá.
-Igen de nem mondhatod el senkinek- pattant fel a kanapéről és az irodája felé vette az irányt.
-Ez minden.Az a baj,hogy nem tudjuk milyen állat lehet mert egyik áldozatnak a sebei sem hasonlítanak egymáshoz.Azon is gondolkoztunk,hogy egy sorozatgyilkossal van dolgunk de elképzelhetetlen a marcangolás jelei miatt.- fogta a fejét miután oda adta nekem az aktákat.
-Biztos vagy benne,hogy látni akarod?Képek is vannak benne ami talán nem neked való- tette karba a kezeit miközben engem szugerált.Határozottan bólintottam és kinyitottam az egyiket.Nem hagytam,hogy egy érzelem se üljön ki az arcomra amint megpillantottam a holtestről készült képet.
Az áldozat adatai nem érdekeltek csak a sérüléseit tudtam bámulni.Túlságosan ismerősek voltak nekem ami egyre jobban aggasztott.Kinyitottam szépen lassan a többit is de tényleg különböztek a halálos sebek.Biztos vagyok benne,hogy vagy egy ember csinálta ezt vagy egy banda de figyeltek arra,hogy ne lehessen őket összehasonlítani.Az utolsó aktát jobban megnézve elakadt a lélegzetem.Tisztán látható volt egy fogsor nyom a férfi nyakán és hirtelen felálltam a székből de úgy mintha az égetett volna.
Gyorsan összeszedtem magam és apám szemeibe néztem.
-Biztos vagyok benne,hogy ez egy állat volt.- köszörültem meg a torkomat és ott hagytam őt.Felrohantam a szobámba és oda meg be a fürdőbe.
Minden érzelem kiült az arcomra és egy ijedt lány nézett rám a tükörből.Az lehetetlen,hogy visszajött volna ő...Mit keresne itt ebben a kisvárosban?Talán megtalált engem vagy csak az élet baszakszik velem?!Remegő kezeimbe temettem az arcom ami most vízes volt.Ha tényleg ő az képtelen leszek elbánni vele egyedül.Ha megtalál megölnek és esélyem sincs.El kell mennem még ma a halottas házba.Felkötöttem gyorsan a hajamat és megmostam az arcom.Apám szerencsére bevonult a szobájába de a papírokat kint hagyta.Felkaptam azt a bizonyos aktát és halkan visszavonultam a szobámba.Bezártam az ajtót és kivettem a képet aktából.Eltettem a zsebembe és felöltöztem ami a kabátomból és a csizmámból állt.Motorral nem mehettem mert apám meghallotta volna így a futás maradt az erdőn keresztül.Sajnos a farkas klán területén keresztül kell mennem és futás közben imádkoztam,hogy ne kapjanak el.Nem mehet vámpír a területükre és az se lenne szerencse ha megtudnák mi vagyok.Rohantam mintha az életem múlt volna rajta.Pár perc alatt a városba értem és megtaláltam a halottas házat is.Már csak azt kell kitalálnom,hogyan jutok be.
Nem akartam itt szórakozni ezért felkaptam a kapucnim és a maszkomat majd eltörtem a zárat.
Mozgásérzékelős villanyok felkapcsolódtak a folyosón miközben egyre beljebb haladtam az épületbe.Miután megtaláltam a termet amit kerestem egyből megcsapott az undoritó hullaszag.Kikaptam a zsebemből a képet amin szerencsére az áldozat neve is rajta volt.
John Winson nevet kerestem miközben kihúztam a hullákat egyesével.4 hulla után meg is találtam.Gyorsan gumikesztyű után kutattam amit meg is találtam az asztalon.Felvettem a kezemre és lehúztam a lepedőt a hulláról.Undoritóan nézett ki szerencsétlen.Előkaptam a telefonom és lefotóztam a harapás nyomot ami alig látszodott a sok vértől.Utáltam ezt csinálni de muszáj volt megszagolnom a testet.Amit megéreztem azt a bizonyos szagot hátrahőköltem és megkellett kapaszkodnom az asztalban.Ezt nem hiszem el.Bárhol megismernem Jason szagát...
Visszatettem az anyagot a testre és visszatoltam a hullát a helyére.Gondterhelten a hajamba túrtam és kattogtam,hogy mit tegyek.Dr.Cullen apja azt mondta nekem bármikor kérhetek tőle segítséget de most nem csak rólam van szó.Ha nem öljük meg őket akkor nagyon sok áldozat lesz még amit nem hagynának ők sem.Biztos vagyok benne,hogy már ők is rájöttek,hogy ez nem állat volt.Szép lassan kivonultam az épületből és nagyon remélem,hogy nem kapnak el.Habár úgy is tudom irányítani az embereket szóval ettől nem fog fájni a fejem.Gyorsan átfutottam az erdőt mert nagyon féltettem az irhámat a farkasok miatt.Miután épségben a házunkhoz értem egyszerűen felcsimpaszkodtam az ablakba és pár másodperc alatt már a szobámban voltam.Halkan kinyitottam az ajtót és amilyem csendesen csak tudtam bementem apám szobájába.Kinéztem apám telefonjából Dr.Cullen telefonszámát és átírtam az enyémbe.Sikeresen kijöttem apám szobájából és kimentem a ház elé.Tudom,hogy nem alszik így felhívtam őt abban reménykedve,hogy nem zavarom így hajnali 3kor.
-Jó estét!Hope Swan vagyok és elnézést a zavarásért de azt hiszem erről tudnod kell.- szóltam bele a telefonba miután felvette.
-Szia Hope!Baj van,hogy ilyen későn hívsz?Mi történt?- harsant fel a hangja.
-Igen nagyon is.Minél előbb jó lenne ha tudnánk találkozni és elmondhatnám neked.- maszíroztam az arcomat.
-Kezdek aggódni.Ha ennyire fontos én most is ráérek- köszörülte meg a torkát a mondat végen.
-Tökéletes lenne mert nem szeretném húzni az időt és most apám is alszik.- húztam el a számat.
-Rendben akkor gyere hozzánk nyugodtan.De ha nem szeretnél a többiekkel találkozni hívj amint ideértél.- mondta kicsit halkabban.
-Oké indulok.-nyomtam ki.Halkan vissza mentem a házba és felkaptam a motorom kulcsát.Mivel apa már rég alszik ezért nem féltem,hogy felkel a járgány hangjára.Felültem a motoromra és miután beindítottam olyan gyorsan mentem,hogy még én is ritkán nyomom ennyire neki.
Pár perc alatt a házuk előtt nem sokkal parkoltam le és csörgettem is Carlislet.
-Itt vagyok- szóltam bele amikor felvette.
-Megyek- nyomta ki a férfi.
Az bejárat előtt gondolkoztam most mi lesz.Az is lehet elküldenek melegebb éghajlatra...
Hirtelen nyilt az ajtó és Emmettel találtam szembe magam.Ennyit arról,hogy nem hallják meg.De egy vámpírral teli házban nem lepődök meg,hogy hallanak.
-Szia- köszöntem halkan és amint megláttam a férfi mögött Carlislet könnyedén arrébb löktem az előttem álló férfit és beléptem a házba.
-Bocsi de úgy nézki megelőztek.- szólalt fel köszönés helyett az idősebbik férfi.
-Semmi baj.Nekik is tudniuk kell róla de előbb veled szerettem volna megbeszélni.- mentem közelebb hozzá.
-Emmett és Edward van csak itthon.Többiek vadásznak.Gyere be a nappaliba.Emmett felmegy és nem hallgatózik igaz?!- pillantott az említett felé.
-Persze itt sem vagyok- nézett furcsán a férfi majd elment.
-Gyere beljebb és nyugodtan vetkőzz lejebb- mutatott a fogas felé.Tettem ahogy mondta és levettem a cipőmet és a kabátomat is.Ezután bevonultunk a nappaliba miközben tördeltem a remegő kezeimet.
Leültünk a kanapéra és a kezembe temettem az arcomat.
-Én nem akartam ezt sajnálom...Nem gondoltam volna,hogy utánam jön.Azt gondoltam,hogyha ilyen messze menekülök előle akkor nem jön utánam.Nem akartam veszélybe sodorni senkit sem- takartam el az arcom,hogy ne lássa a remületet a szemeimben.
-Mond el Hope mi történt- tette a vállamra a kezeit nyugtatás képpen de összerezzentem tőle amit észrevett ezért inkább elkapta a kezeit.
Kivettem az áldozat képét a zsebemből és lekaptam a pulcsimat ami alatt csak egy trikó volt.
-Bizonyára tudsz a támadásokról és biztos azt is sejtetted,hogy nem ember volt.Említettem,hogy az exem változtatott át aki most úgy tűnik a városba jött a bandájával.Nem azt kérem,hogy nekem segíts de én egyedül nem bírok el velük és nem akarom,hogy több ember meghaljon ez miatt- engedtem ki a levegőt a tüdőmből és a kezébe nyomtam a képet majd a nyakamra és a mellkasomra mutattam.
-Amikor megtudtam mik történtek mostanában jobban utána néztem és apa megmutatta az aktákat.A kép amit a kezedbe nyomtam az Jason áldozata ez biztos.Bementem a hullaházba és megszagoltam a férfit.Éreztem még rajta a szagát és nem keverném össze senkiével.A fogak nyoma is megmutatja.Ha megnézed a sebeket teljesen olyanok mint a rajtam- pillantottam fel félve a szemébe amiből sajnálat tükröződött.
-Ez nem a te hibád Hope.És igen rájöttünk mi is,hogy nem állat tette ezt szóval nyomozni kezdtünk de nem jutottunk semmire.Persze,hogy segítünk de nem csak a város miatt.Valamiért szükségét érzem arra,hogy segítsek neked hamár más úgysem tud.Örülök,hogy hallgattál rám amikor azt mondtam szólj ha szükséged van valamire.- mosolyodott el halványan rám.
-Köszönöm- suttogtam majd hirtelenjében megöleltem.
-Nagyon félek tőle Carlisle- motyogtam a nyakába miközben ő szorosan tartott engem.
-Itt leszünk neked- simogatta a hajam.Megkönnyebűlés hagyta el a testem miközben a férfit öleltem.Nem gondoltam volna,hogy találok valakit aki segít nekem ebben mert eddig csak magamra számíthattam.
Ajtó csapásra rezzentem össze és elszakadtam Carlisletől.
-Tudom,hogy nem akartad elmondani nekik mi vagy de most már muszáj lesz- mondta nekem halkan a férfi.
-Tudom-pillantottam a hazaérkezett emberekre.Edward biztos a gondolatainkba olvasott mert megfeszült és a nevelőapjára pillantott kérdő tekintettel.
