𝕋𝕙𝕖 𝔾𝕙𝕠𝕤𝕥𝕤 𝕆𝕗 𝕋𝕙𝕖 ℙ𝕒𝕤𝕥. [𝔽ℕ𝔸𝔽 𝔽𝕒𝕟𝕗𝕚𝕔𝕚𝕠𝕟]

𝟙𝟜. 𝔽𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥

–Ő itt Suzie Anderson. – szólalt Desteny fejében Charlie elnyomott hangja – Az első áldozat..

A vörös a tükörbe bámult.
Hallott róla.... sőt! Ő ismerte Suzie Andersont.
Charlie Emilyvel ellentétben, Suzie a korabeli volt, ráadásul az osztálytársa.

A lány kezeiben még mindig ott égett a két gyufaszál. Viszont ahogy közelebb akart volna kúszni a tükörhöz, véletlen az ágyára ejtette őket. Rózsaszín lepedőjén apró lángra kaptak, amitől Desteny ijedten ugrott fel.
Egyik fehér, csipkés díszpárnájával csapkodni kezdte a két foltot míg a az apró lángok el nem aludtak.
A vörös óvatosan emelte fel ujra a párnáját és félszemmel pillantott a két fekete foltra amit a gyufa égetett a lepedőre.

–Baszki..–morogta.

A szobában gyerek kacagás hangzott fel. Mintha csak a szerencsétlen lányon szórakozott volna.
Desteny hátra sandított a tükörre. A szőke lányak már nyoma sem volt.
Már csak a saját zihált tükörképével nézett farkas szemet.
Ijedtnek tűnt a képmása. Megviselt volt az arca, haja kócos. Szeme csillogott a fényben.
Kipislogott pár kikívánkozott könnycseppet, és próbálta lelassítani kapkodó lélegzet vételét.
Suzie Anderson...

•••

–Szarul nézel ki. – szólt az étkező asztalnál Tad reggel – Nem aludhattál sokat.

–Kösz az észrevételt. – horkantott fel Desteny.

–Nem vagy rosszul? Esetleg beteg?

–Nem, tök jól vagyok...

–Szerintem nem kellene ma munkába menned, nem nézel ki jól. – aggodalmaskodott tovább a mostoha apja.

–Mondom hogy jól vagyok. –bizonygatta színtelen hangon a lány továbbra is.

Talán Tad volt az egyetlen Desteny családjában aki ennyire figyelmes volt vele.
Ha a lány beteg volt, az anyja úgy is beküldte az iskolába.
"Ameddig megtudsz állni a két lábadon, iskolába is tudsz járni"
"Nekem is szokott görcsölni a hasam, én még sem panaszkodok neked"
Desteny igazán kedvelte Tadat. Néha úgy érezte ő tényleg igyekszik megérteni a lányt és segíteni neki amiben csak tud.
Ráadásul ő csinálja a világ legjobb palacsintáját!

–DESTENY SADIE WOOD!–viharzott be az étkezőbe anyu. – Te tényleg ennyire dráma királynő vagy?!

A lány lassan rá nézett az anyjára. Nem tudta miről beszélt, viszont nem is volt kedve megkérdezni.
Valóban fáradt volt , és nem akarta az anyja értelmetlen hisztériáira pazarolni azt a kevés energiáját is.
Nem aludt sokat az éjjel. Amint lecsukta a szemét csak rémképeket látott, a fejében meg újra és újra felhangzott az a kísérteties kacaj.
Kezdte azt gondolni hogy megörült...

–Te komolyan fel akartad gyújtani az ágyadat csak hogy ki mutathasd a nemtetszésedet a felől hogy nem viszünk el a nyaralásra?! Vagy a miatt hogy nem hagyunk téged egyedül a házzal?!

Desteny nagyot pislogott. Az anyja komolyan így gondolja?
Nevetni támadt volna kedve. Ha tudná annak a felét is mi történt az este ténylegesen abban a szobában talán...
Áh nem, csak elküldené őt a zártosztályra.

–Hihetetlen vagy!

Tad próbálta lenyugtatni a párját.
A lány néha elgondolkodott hogy még is mi kényszerítette rá ezt a kedves férfit hogy együtt legyen egy olyan hárpiával mint London Wood.
Ő többször is figyelmeztette arra hogy még is milyen tud lenni az anyja de a kedves, pufók férfi három év után is úgy ragaszkodott a nőhöz mintha ő lenne élete szerelme.