𝕋𝕙𝕖 𝔾𝕙𝕠𝕤𝕥𝕤 𝕆𝕗 𝕋𝕙𝕖 ℙ𝕒𝕤𝕥. [𝔽ℕ𝔸𝔽 𝔽𝕒𝕟𝕗𝕚𝕔𝕚𝕠𝕟]

𝟜. 𝔽𝕖𝕛𝕖𝕫𝕖𝕥

Greg idegesítően sokat kérdezősködik.
A lánynak csak kedve lett volna teljesen kizárni a fiú hangját. Elképzelte hogy csönd van és nyugalom. Elképzelte hogy csak az ő zsörtölődő gondolatait hallja, arról hogy miért is sóztak rá egy újabb feladatott.
Talán Mat látta a műszak elején lévő lustálkodását? A képregény az oka? Vagy csak simán pikkel rá?

-Desty! Desty! Deeesty!

Te jó ég csak hallgatna már el.

-Ty! Ty! Ty! Ty!

-Mi bajod? - fakad ki a lány és unottan a fiúhoz fordul.

A fiú eddig mellette sétált egy kukás zsákkal a kezében. Éppen a konyából hordták ki a négy kuka tartalmát, ugyan is a nagy helyiségben több szemetest is el kellet helyezni. Igazán sok hulladék gyült össze, pedig ez még csak a nyitás napja volt, kevés vendéggel.
Amint a lány felé fordult meg állt és a lány is így tett.

-Mi volt a 8-as asztal fiúival? - kérdezte végül érdeklődő tekintettel Greg.

-Mit érdekel?

-Mert ki voltál rájuk.

-Szerinted mindenkire kivagyok, rémlik?

Greg a lány tekintetét kereste. Mélyen a szemébe nézett. Destenynek szerencsére semmi baja nem volt a kellemetlen szemkontaktusokkal, sok ilyenben volt része a rendőrséggel Evan születésnapja után, így hát viszonozta a gesztust.

-Be szóltak neked?

Ezt a fiút csak ma ismerte meg. Nem nyílhatott meg egy vadidegennek.

-Még mindig nem értem miért érdekel téged. Nem is ismersz. - mondta végül.

-Viszont ha zaklatnak, akkor talán tehetek ellene valamit... - kezdte a fiú de Desteny le állitotta.

-Meg tudom oldani kösz.

-Akkor zaklatnak!-bámult dühösen maga elé Greg -Ők fiúk.. Nem lenne könnyebb ha be segítenék neked?

Greg egy rendes fiúnak tűnt. Tényleg. Idegesítő barom, de kedves. Viszont a lány egyszerűen nem tudott hogy viszonyulni hozzá. Miért akar neki segíteni?
Utoljára mikor összebarátkozott vele valaki, fájdalmas halált halt a szeme láttára. Valamint pontos elképzelései voltak arról hogy mit szerethet egy lány.
Bár talán ez a legkevésbé zavaró tényező...

-Nem kérek senki segítségéből kösz.

Ezek után csak szó nélkül sétálgattak egymás mellet. A hátsó ajtót szerencse csak egy pár méteres folyosó választotta el a konyhától. Amint kiértek a maradéktól bűzlő zsákokat egyenesen a kukába dobták. Desteny az első zsákját véletlenül a falnak vágta aminek a nyoma még mindig ott virított a szemetes felett.
A gyűjtő teljesen üres volt amikor elkezdték de, mostanra már 6 fekete zsák is szerencsétlenkedett az alján.
A lány megkönnyebbülten vette tudomásul hogy csak 1 szemetes hiányzik. A hátsó irodai.

-Te mész a hátsó irodába. - utasította a fiút- Én a raktárba.

-A raktárban van szemetes?

- Nem de kukazsákot cserélni kell, nem gondolod?

Greg megvonta a vállát és vissza ment az étterembe. Desteny kis idő múlva követte. Őszintén csak le akart válni a fiútól. Csak egy kis nyugalomra vágyott. Utálta ezt a helyet és az érzést amivel Greg hatott rá.

Ahhoz hogy a raktárba juss a nagy étkezőn keresztül kellet át sétálnod. Az étterem több vendégre számíthatott mert 90 asztal volt a helységben, és mindegyikhez 5-5 szék volt rendelve. A mai napon is csak fele ennyi ember jött be.
Hátborzongató volt így teljesen üresen látni az asztalokat, a világítás furcsa árnyékokat festett a pepita padlóra. A plafonról lelógó, papírból vágott díszek is barátságtalannak hatottak. Talán nem volt olyan jó ötlet a vezetőségtől az animatronikok mini mását a fejüktől fogva fellógatni. Desteny szerint olyan hatást keltettek mintha a Freddyt és barátait felakasztották volna.