We shouldn't do that...

Telihold

A suli parkolójában elővettem telefonomat, hogy ráírják.

-Vègeztem. Menjek?

-Várni foglak.-Komolyam, ha egyszer tudnám mi történik a saját életemben egy természeti csoda lenne. Mivel sulinkhoz 10 percre van az erdő és plussz még 5 perc séta az erdőben úgy gondoltam inkább odasètálok.

Mivel ma hosszú napos voltam és tél volt ezért előbb sötètedett be az égbolt. Az erdőhöz érve furcsa érzés fogott el. Mintha valaki figyelne. Biztos csak bekèpzeled. Gondolkodtam, hogy felhívjam-e, hogy nem tudna-e elém jönni, de akkor kinevetne, hogy egy kis hangtól megijedek. Nagy nehezen, de rávettem magam, hogy bemenjek az erdőbe. Egyre jobban sötètedett és szinte már csak a Telihold fénye világított meg . Majdnem odaèrtem amikor körülöttem hangokat kezdtem hallani. Balról, jobbról túl gyors volt,nem tudtam követni a szememmel. Nem láttam semmit csak ahogy a falevelek az égbe hullnak. Az ilyen helyzeteket nem tudtam jól kezelni, bepánikoltam. Először mégcsak mellkasomat fogtam kezemmel, a hangok hallattán csak rosszabb lett a helyzet. Nem kaptam levegőt, ismèt egy roham. Egy-egy árnyat láttam mögüllem. Valami kigáncsolt, a földre zuhantam. Kiabálni akartam segítségért, de hangomon egy árva szó nem jött ki. Mostmár láttam szemem előtt. Felèm futott, karmai voltak szemei pirosan világítottak a telihold hatására.Csak jött és jött..Fogait rámmeresztette.
Ugyan ez történt Scottal is..Èn leszek az újabb áldozat? Nem...Nem haraphatnak meg..Elkezdtem hátra fele csúszni, de kezem nekiment valaminek. Nem mertem felnèzni, de ahogyan megfogta a vállamat már tudtam, hogy kinek mentem neki. Ahogyan elém ugrott kieresztett karmaival megszeppent a másik Alpha. Üvöltèsère köddé vált. Egy darabig még előttem állt, akár egy védőpajzs. Megakart bizonyosulni, hogy elmúlt a veszély. Amikor befejezte szaglását felém irányította figyelmèt.

-Nem esett bajod?

-Èn...én..-olyan gyorsan történt minden, hogy még képtelen voltam feldolgozni az eseményeket.

-Stiles?

-Bocsánat..csak..-szinte a semmire is bocsánatot kértem ez volnék én. Testem még mindig remegett a fèlelemtől, nem tudtam parancsolni neki.

-Hè...itt vagyok..-hangja oly lágy volt..ez a hang..mindig ez a hang tudott csak megnyugtatni.

-Honnèt tudtad, hogy itt vagyok..?-lehet,hogy már tudtam beszélni, de hangom még így is remegett.

-Megèreztelek..Teliholdkor mindenünk felerősödik ezáltal a hallásunk és a szaglásunk is jobb lesz.-látta rajtam, hogy  alig tudok ráfigyelni. A hó is elkezdett szakadni.

-Stiles mennünk kéne..

-Hm?

-Állj fel..-nagyon jól tudja, hogy egy roham után alig tudok menni.

-Maradjunk még egy kicsit..

-Felfogsz fázni, majd viszlek.

-Nem kell...jól vagyok..-kezeimet ökölbe szorítottam, nem akartam, hogy lássa kezeim még mindig remegnek. Felálltam, de egyből meghátráltam pár lépést.Túl gyorsan álltam fel, megszèdültem. Egyből vállaimhoz kapott. Ha nem fogott volna meg, visszaestem volna.

-Látom mennyire vagy jól...

-Nem fogom hagyni, hogy vigyél. Az olyan megalázó..

-Stiles elsápadtál. látom, hogy alig tudsz megállni...

-Az előbb majdnem nekem támadtak!

-Mondhattad volna, hogy gyalog jössz..

-Sajn-

-Ki ne mond!-szakított fèlbe.

-Inkább csak menjünk..-belèkapaszkodva elindultunk hozzá, csak pár 10 métert kellett még sètálnunk. Forgott velem a világ, még mindig nehezen kaptam levegőt, de eszem ágában sem volt cipeltetnem magam. Nem tagadom szerettem volna a hátán lenni, de nem így. Nem kényszerből. Ahogy sètáltunk láttam a szemem sarkából tekintetèt. Aggódott, nem vette le rólam szemeit.

Beèrve a házba egyből leültetett a kanapèra és a konyhába vette útját.

-Hova mész?

-Próbállak èletben tartani.-visszajött egy pohárvízzel a kezében. Mostmár semmit nem èrtettem. Telihold van, mintha megsem èreznè. Akkor minek hívott át? Mik a szándèkai? Ahogyan elvettem a poharat leült mellém. Kezeim még mindig remegtek, inkább letettem az asztalra.

-Idd meg. Segíteni fog.

-Köszönès, hogy aggódsz, de már jól vagyok.

-Mikor fogod megèrteni, hogy engem nem tudsz átvágni?-kezeimre nézett amik összevoltak kulcsolva. Előre hajolt, hogy feltudja venni a poharat.

-Mit művelsz?

-Egyikünk se örülne, ha itt ájulnál el.-mostmár biztos. Furcsán viselkedik. Számfelè emelte a poharat, nem volt választásom, bármennyire is kellemetlen volt innom kellett.

-köszönöm..-teljesen zavarban voltam. Azt hittem azért kell átjönnöm, mert rosszul érzi magát. Helyette ő pátyolgat.

-Máris jobb a színed.-kezèt hátammögött helyezte el. Odèbb húzodtam. Nem azért, mert nem tetszett, hanem mert nem mond semmit.

-Mièrt hívtál át?

-Telihold van.

-Tudom, de ahogy látom egész jól kezeled. Azt hittem azért hívsz át mert rosszul vagy..

-Az voltam.

-Hogy érted?

-Emlèkszel amiről tegnap beszèltünk?-kezèt combomra helyezte. Testem belerezzent. Mostmár miatta folytottam vissza levegőmet.

-Igen...

-Tudod, hogyan bírom ki a Teliholdakat?-egyre feljebb és feljebb csúsztatta kezeit. Mielőtt válaszolhattam volna nyelnem kellett egy nagyott.

-Nem..

-Ràd gondolok. Te vagy az. Te vagy az én mentőövem..

-Ezt tényleg te mondod, vagy csak a Vèrfarkas èned beszél belőled?

-Szerinted?-egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám.

-Derek nem szabadna nekünk..

-Mièrt nem?

-Fèlek, hogy csak a Farkas èned irányít téged..

-Èn vagyok.-teljesen rámmászott, már a hátamon feküdtem.
-Teljes mértékben én vagyok az...Hisz ismersz nem?-Szívem majd kiugrott helyèről, levegőèrt kapkodtam. Ezek az "akarlak" levegő kapkodások voltak.

-Lehet tényleg nem szabadna ezt nekünk..-ahogy kimondta ajkaink már csak pár centire voltak egymástól.

-Tènyleg nem szabadna ezt tennünk..