Tatjána és Rani - A Valrynida-saga, 2. rész

5. fejezet - Válasz

A héj belső recesoraiból újra indák tömkelege tört elő, de ezúttal egymásba fonódtak és két óriási párnát formáltak. – Üljetek le rá! – tanácsolta Naljandra, majd miután a vendégek ezt teljesítették, hozzátette: - Most helyezkedjetek el rajta és mélyüljetek el. Én közben stabilizállak titeket, hogy ne essetek ki a koncentrációból.

A két ifjú felült a párnájára törökülésben, kezeiket imára kulcsolták, fejüket pedig lehajtották. Ahogy belekezdtek az igébe, érezték, hogy a törzsüket átkarolja valami, de nem hagyták magukat elterelni. Kisvártatva ott találták magukat Sharjandra temploma előtt, a hegyi fennsíkon.

Rég látták már ezt a helyet, de semmi nem változott rajta azóta. Rani is ismerősként fogadta őket – mindhármukat, hiszen Naljandra kivetülése is velük ment. Közben kiderült, hogy a föld alatt megismert segítőt Raimnak hívják, ami a Naljandraimyakira (A föld és az erdő istenének gondoskodó karja) rövidítése.

- Tatjána növendék nővért keressük – tért a lényegre Raim az üdvözletek után. Illetve csak tért volna, ugyanis az istenség képviselője nem igazán tudott megszólalni. De nem az áhítat miatt: a templom magashegyi fekvése és az ebből fakadó oxigénhiány őt is érintette, mint kizárólag a lelki síkon létező entitás.

Rani nem először találkozott a testvérével, megjegyezte, hogy ha odafent találkoznak, olvasson szájról.

- Jó helyen jártok, éppen tanul a könyvtárban. Mi okból szeretnétek őt látni?
- Nem szeretnék pánikot kelteni, de van egy dolog, ami miatt elkezdtem aggódni Tatjánával kapcsolatban, és tőle tudok csak választ kapni erre.
- Ezért nem kell megzavarnod a fejlődési ciklusát. Azóta kísérem figyelemmel, amióta elzártam benne Valrynidát. Kérdezz tőlem bármit.
- A mellettem lehajtott fejjel álló Sagarinel azt mondta, hogy az a bizonyos lány katonaként jött egy idegen országból. Nem veszélyes ez egy kicsit?
- Nem ártó szándékkal jött ide. Csak a saját – és a helytartóm – élete veszélybe kerülése esetén fordult volna rossz eszközökhöz. Ahogy a testőrség bármely tagja.
- Mintha naiv lennél egy kicsit. Rendben, eddig nem tett semmit, de mi van, ha eddig rejtegette a karmait?
- Tatjána növendék nővér már nem jelenthet veszélyt. Immár a teste része a Fanryllum, ami azonnal semlegesítené szükség esetén. Illetve a Keiarya is bármikor korlátozhatja, ha kárt akarna tenni akár a többi barátban, akár a rózsatőben. És Valrynida is egyre jobban szinkronba kerül vele. Pár hónap és a földi felség újra a trónjára ül, mint egy érett, bölcs és békehívő uralkodó.
- Ez megnyugtató. Viszont volna még itt valami. Híveid látni szeretnék a barátjukat.
- Rendben, amint végez a mai leckével, láthatjátok. Már nem sok van neki vissza, addig gyertek be és csatlakozzatok hozzám az imakörben.

Ugyanabban a teremben voltak, mint amelyikben az ifjak a Sharandrag használatára megkapták az istennő teljes körű áldását. Akkor Ranival együtt tizenketten voltak, most mindössze négyen, ebben a körben viszont mindenki teljes meggyőződéssel volt a hit felé. Usil sokkal jobban érezte magát.

Még egy óra sem telt el, amikor Sharjandra segédje megérezte, hogy Tatjána végzett a könyvtárban. – Gyertek, mindjárt láthatjátok a nővért! – hívta maga után a többieket.

Ahogy a mechanikus lift óriási vonótárcsája egyre kevesebb virág nyomatát ábrázolta, Tatjána végiggondolta, mit mondhatna még az otthoniaknak. Gyakorlatilag mindent elmesélt, amit a felszínen látott, a majdnem kivégzés kivételével. Nagyon remélte, hogy Sagarinel hamarosan jelentkezik, így vagy úgy. Nem is tudhatott a nagy szökésről.

Lassan elérte a felső holtpontját a felvonó, az éjkék hajú lány kicsit megigazította hímzett szélű csuklyáját. Aznap is rengeteget tanult, vágyott a pihenésre. Arra viszont, hogy odafent ne csak Rani várja, egyáltalán nem számított.

- Tatta! Eljöttünk meglátogatni! Örülsz? – kérdezte Sagarinel izgatottan. – Hű, már van egy arany hajszálad! Srácok, látjátok? Elindult az úton! De menő!
- Légy áldott, Valrynida hordozója – hajolt meg a taláros lány felé Usil. – Örülök, hogy jól haladsz a tanulmányaiddal, és hogy hamarosan utat engedsz a földi felségnek.
- Tatjána növendék nővér, a harmadik vendégünk a testvérem, Raim – mutatta be a föld alól jött lényt Rani. – Sajnos idefent nem tud megszólalni, ezért majd én továbbítom feléd, amit mondani szeretne.

Érdekes társaság gyűlt össze. Ott volt mindenekelőtt Tatjána, a mindent takaró fehér-zöld ruhájában, és a templom őrzője hasonlóan betakarva, talpig fehérben. Usil a Naljandra világában viselt ruhája fölé kapott egy négy nagy darabból álló, a vállán és a nyakán pikkelyes varrású, bíbor-fehér kabátot. Sagarinel is hasonlót kapott, de ő teljesen fehéret. Végül pedig ott volt Raim, akinek a viselete a szabad levegőn levelet bontott, álltól lefelé türkizkékbe borítva viselőjét.

- Legyetek áldottak – így a növendék. – Jó újra találkozni veletek, Sagarinel és Usil.
- Miénk a megtiszteltetés – válaszolt a fehér hajú lány.
- Merre jártok a világban?
- Végre újra biztonságban vagyunk. Sajnáljuk, hogy eddig nem tudtunk találkozni veled, de sietős lett a távozásunk Gifából. Egészen a Fém-alföld csücskéig kellett menekülnünk, hogy újra ki tudjunk engedni egy kicsit. Amikor tudod, hogy üldöznek, nem tudsz másra koncentrálni. De ezt te is jól tudod.
- Igazad van, Sagarinel.
- Mostantól viszont újra tudunk mesélni, hogy mihamarabb a végére érhess a küldetésednek! Van mit mutatnunk!
- Köszönöm, ezt szerettem is volna kérdezni.

Ekkor Raim rátette egyik karját testvére vállára, szerette volna, ha Rani újra fordítana neki.

- Helytartóm őrzője, szeretne most a testvérem szót kapni.
- Mit szeretne kérdezni?
- Azt, hogy milyen...mi? – Rani lejjebb vette a hangerőt. – De ezt már elmondtam neked, nem? Mindig olyan kötekedő vagy! Na jó, ha tőle is hallani akarod ugyanazt... Szóval, Raim arra kíváncsi, hogy milyen célból szálltál partra Gardenbourgban, ráadásul a három természeti istenség területén.
- Tatjána Uhlding küldetése, hogy bejárja ezt az országot, és rendszeres tudósításokkal lássa el Kartenland hadseregét. A küldetés végén visszatér a hazájába – mondta el az éjkék hajú lány azt a szöveget, amit még otthon tanultattak meg vele ezekre az esetekre.
- Ha a hadsereg szóba került, biztosan van még valami mögöttes szándék. Ki jön utánad? Hányan jönnek, és milyen céllal?
- Erről nincs információm.
- Volt benned gyilkos szándék, amikor megérkeztél?
- Nem. Kizárólag önvédelemből nyúltam volna a fegyveremhez.
- Tehát volt nálad fegyver.
- Igen, viszont útközben elveszett. Egy kardért mentünk volna Gifába, de fogságba estünk.
- Tudtál akár Sharjandra, akár testvérei létezéséről, mielőtt a földjükre tetted a lábad?
- Nem. Nem adtak hitelt feletteseim a Gardenbourgról keringő mondáknak.
- Azt tudod, hogy a sorsod immáron megpecsételődött? Nem térhetsz vissza a felszínre a fizikai testeddel.
- Amióta megesküdtem Kartenland védelmére, állandóan fel vagyok készülve arra, hogy egyszer nem térek haza. Most ért utol a végzet, de nem félek tőle.

Újra csend lett. Úgy tűnt, Raim nem hisz a fülének. Általában kegyelemért esedező, rettegő embereket szokott látni, erre itt van valaki, aki még a saját élete végén is teljesen tudatánál van. Sőt, még csak nem is egyezkedik, vagy alkudozik.

Mélyen belenézett Tatjána szemébe. Javarészt azt találta benne, amit az imént hallott: tömény kötelességtudatot és elszántságot. Illetve látott még valamit: egy könnycsepp alakú gondolában Valrynidát, ahogy épp lebegve áramoltatja maga körül a szelet. Ragyogó aranyszínű tunikájának kötője hevesen lengedezett minden irányba, ékszereinek csörgése még úgy is érezhető volt, hogy a gondola minden hangot elnyelt.

Igen, tényleg megérett a trónra – könyvelte el magában Raim. Bal mancsát Tatjána vállára tette, majd a zöldes fej bólintott egyet. A függők összeverődésének hangja a zöld csuklyás lányon végigfuttatta a borzongást, olyan volt a frekvenciája, ami velőig hatol.

Sok sikert kívánok a tanuláshoz, Tatjána növendék nővér – tolmácsolta testvére szavait Rani –, a föld és az erdő istenének áldása immár rajtad van. Egy lépéssel közelebb kerültél ahhoz, hogy beteljesítsd a saját sorsod és előrébb mozdítsd a miénket.

Ahogy ezek a szavak elhangzottak, Tatjána eltűnt a templomból és újra a Listiris zöldes szirmait látta maga körül. Kicsit viszketett a jobb válla, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Aznap is elfáradt a hosszú tanulástól, már csak feltöltekezni vágyott és aludni. Ahogy a Lilirinel kiutat engedett neki a szobájából, egyszerre hallotta meg az összes barátot a fejében. Úgy megszédült ettől, hogy le kellett ülnie.

- Gratulálunk, Tatjána növendék nővér! – mondták mind.
- Immár te is részesültél Naljandra áldásában! – örömködött Certia nővér. – Neked sikerült ez a leghamarabb közülünk, mi már csak a növesztett testünkkel jutottunk el a szent erdőbe. Valamivel kétségtelenül felkeltetted a figyelmét, hogy ilyen hamar találkozni akart veled!
- Valrynida őrzője ő, azt ne felejtsd el – szólt társának Sorota nővér.
- Egy fontos lépést tettél most meg, Tatjána növendék nővér – vette át a szót Eniya barát. – Ahogy Certia nővér mondta, igen hamar részesültél az istenség kegyelmében, ez pedig jelentős lépcsőfok, amivel könnyebb lesz az életed újabb szakaszába való átmenet.
- S ne felejtsük el azt sem, hogy kaptál is valamit az istenségtől – tette hozzá Natialan barát. – Mivel te még a fizikai testedet használod, ez egy szimbióta alakjában kerül veled szinkronba, ami a jobb válladra kerül majd. Emlékszel, hogy Naljandra követe megfogta a vállad?
- Igen.
- Ezzel elhelyezett rajtad egy olyan bélyeget, ami táplálja majd a kezdeti szakaszban az új lényt. Csak amíg ez is rá nem csatlakozik a vérkörödre.
Tatjána reflexből ránézett a vállára, de semmit nem látott.
- Igen, ez most még nem látszik – folytatta a nemtelen barát. – Majd amikor a mellszobrodról leválik az új kiterjesztésed, akkor jelzi, hová terítsd fel.
- Csak ne félj tőle – intett röviden Galel barát.
- Barátaim, nővérünknek kell a feltöltődés – tett rendet Sorota nővér. – Engedjük neki, hogy a teste is megkapja a gondoskodást.

Eközben az egek istennőjének hegyvidéki templomában többeknek hiányérzete támadt Tatjána távozásával. Sagarinel nem tudta elmondani barátnőjének, hogy miként tudja majd tájékoztatni a továbbiakban, Rani pedig hiányolta tanítványa érdekes nyelvezetű beszélgetéseit, amiket közvetlenül tanulás után szokott megejteni. És volt még valaki, aki ez utóbbit hiányolta...