Pre:Debut [Hwarang Short Story]

Chapter 7

Reggel Jaewon ugyan abban a pozícióban feküdt, ahogy elaludt. Csak én voltam aki forgolodott, bár annak ellenére jól aludtam. Felé fordultam, majd nézegetni kezdtem arcát. Realizáltam mégegyszer, hogy milyen jól néz ki. Mellkasába bújtam. Tetszett a tegnap este. Fura volt, hogy férfi létére olyan tisztelettudó volt. Egyszer sem nyúlt hozzám úgy, ahogy nem akartam volna.

Úgy elgondolkoztam, hogy észre se vettem mikor túrtam a hajába. Nyitogatni kezdte a szemeit, nyögdécselve.

-Upsz, bocs. Nem akartalak felébreszteni. - a másik oldalra fordult.

-Semmi baj. - mondta, majd visszaaludt vagy csak lustálkodott tovább.

-Na jó, akkor én felkelek aludj csak. - mondtam, majd az órára néztem. Félöt, az ablakra kaptam a fejem. - Illetve mégsem. - feküdtem vissza. Kuncogást hallottam az oldalamról, ami édesen csengett. - Jaewon-ah. Nem fordulsz visszahozzám? Miért fordultál el?

-Csak jól esett úgy feküdni. Sajnálom. - ölelt szorosan magához, majd nyomott egy puszit a homlokomra. Aztán visszaaludt, míg én gondolkoztam vagy őt néztem. Biztos remek Idol lesz belőle. De attól is féltem, hogy pont, majd én állom ebben útját. A hónapok alatt, nagyon megkedveltem és tényleg nem maradt sok idő a debütálásukig. Törtem még a fejem a debüt számukon is. Haragudtam magamra, amiért még nem tökéletes és én még itt fekszek, az egyik előadó mellett.

A párnába fúrtam a fejem, aztán felkeltem és leültem az íróasztalomhoz. A fiókomat átnéztem és lap után kutatva, majd a kezembe akadtak különféle dalszövegek. Egyből volt valami, ami kitűnt. Bad News. Átolvastam fénysebességgel vigyorogva. Annyira illett, ha összeraktam a fiúkéval és jól hangzott.

Az ébresztőm megszólalt Jaewon mellett és szinte összerezzent, megijedt a saját hangjától.

-Én vagyok az ébresztőd, Jagi? - feküdt hátára mosolyogva.

-Igen. Tetszett nagyon a hangod. - mosolyogva sóhajtott.

-Noona. - ült fel fáradtan.

-Igen?

-Te tényleg kedvelsz engem? - kérdezte. Felhúztam a szemöldököm lepődötten. -Úgy értem, én nagyon kedvellek, de néha ridegnek tűnsz és sokáig hozzám se szóltál. - erre felé fordultam, hogy több figyelmet szenteljek neki.

-Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy jó-e, amit csinálunk. Nem mertelek igazán kedvelni, féltem, hogy problémád adódik belőle. Most is félek. - mondtam. - Illetve...nem akarom, hogy a többiek lássák, hogy megölelsz vagy, hogy puszilgatsz. Az is baj, hogy Hanbin folytatja. Tele van a fejem annyi gondolattal és még ez is. - fogtam a fejem. Kimászott az ágyból és megölelt.

-Ugye, nem akarsz elhagyni? Kérlek ne tedd. - adott egy puszit a számra. Hogy tehetném, olyan édesek az ajkai.

-Nem. - hajtottam le a fejem.

-Akkor mostantól nem érek hozzád, amikor az ügynökségben vagyunk. - mondta.

-Többet nem is hozlak el, ez is hiba volt.

-Akkor mondj egy helyet, ahol hozzád érhetek, Noona. Ha nem az ügynökségben és itt sem.

-Studióban mikor kettesben vagyunk. - mondtam. Lehajtotta a fejét. - Csak amikor kettesben vagyunk, jó?

-Rendben. - mondta. - Öltözz át, aztán menjünk. - ment ki kicsit csalódottan. Sóhajtottam aztán lefürödtem nagyon gyorsan és felöltöztem. Beültünk az autómba, aztán indultunk.

-Byungho? - kérdezte Jaewon.

-Már ott van. Ő hamarabb megy be mindent előkészíteni néha. - mondtam és elindultam.