I will change my FATE

Chapter 6

Nem tudom meddig aludhattam, de amikor felkeltem erősen fájt a fejem.
Kómásan megdörzsöltem a szemeimet, majd jól esően nyújtózkodtam. Ám hamar eszembe jutott minden és rögtön szomorú lettem.
- Felébredt, felség?- rántott vissza a jelenbe az orvos hangja, aki óvatosan húzta el a függönyt.
- Igen.- feleltem halkan, majd magam elé néztem.
- Mindenhol az esetről pletykálnak. Őszintén sajnálom a történteket. - húzott az ágyam elé egy széket, majd leült rá velem szemben.
- Sejtettem. A pletyka még a fénysebességnél is gyorsabb.- mosolyogtam keserűen.
- Ha megengedi, én Javed herceg helyében ilyen arát el nem engedtem volna.- mosolyogta kedvesen. - Meg nem csaltam volna.
- Mivel már nem titok a kapcsolatunk soha nem volt olyan amilyennek lennie kellett volna. Bevallom, régen azt hittem hogy van remény arra hogy vissza kapjam őt. De... az első szerelemmel nem tudom felvenni a harcot. Feladtam. - vakargattam mutató ujjammal az arcomat.
- És mit kezd ezek után? - kérdezte kissé előre dőlve.
- Nem tudom. Így is szégyenbe kerültem. - feleltem. - Inkább...
Haza szeretnék menni. Lassan vége az utolsó óráknak is és eléggé fojtogató számomra az iskolai környezet.
- Természetesen megértem. - állt fel majd az arcomhoz hajolt. A levegőt visszafojtva néztem a szemeiben, majd az ő szemei lassan az ajkaim irányába vándoroltak. - Maga jobbat érdemel egy ilyen jegyesnél.
Nem tudtam megszólalni túl közel volt és éreztem ahogy égni kezd az arcom is. Lassan egyre közelebb hajolt már pár milliméter volt köztünk.
- Nem süllyedhetek az ő szintjére.- suttogtam remegő hangon.- Nem is ismerem.
- Elnézést.- hajolt el rögtön. - Csak az ajkai megkísértésbe vissznek.
Elpirulva rögtön kipattantam az ágyból és köszönés nélkül kisiettem.
A folyóson hirtelen csend lett és a diákok csak halkan pusmogtak. Emelt fővel és büszkén mentem végig míg bele nem botlottam Seijibe.
- Felség, jól van?- kérdezte aggódva.
- Persze. Csak távozzunk innen minél hamarabb.- feleltem halkan.
- Értettem.- felelte, majd többet nem beszéltünk. Érezhette hogy nem vagyok csevegős állapotban.
Mikor hazaértünk, szó nélkül bezárkóztam és mindenkit utasítottam hogy senki sem zavarjon.
Másnap sokkal jobb kedvvel keltem, nem reggeliztem és Seijivel elmentünk az iskolába, ahol még a tegnapi hangulat uralkodott. Bár többen fejezték ki a sajnálatukat és ajánlották fel támogatásukat. A diáktanács pedig örömmel fogadott a termükben. Mindenkinek megköszöntem a támogatását és a védelmét, majd neki láttunk a munkának. Az ex-DÖK elnök elmagyarázta még azt ami nem tudott még tegnap, majd ma estére mindenkit meghívott egy utolsó italozásra a saját rezidenciájukra. Elbúcsúztatjuk.
Majd kezembe véve az irányítást, neki álltunk az előkészületi munkáknak. Jót tett nekem, hogy lekötött a munka. A megtervezett plakátot a bálra kinyomtattuk és végig járva az iskola folyosóit szépen el kezdtük kiragasztgatni őket a faliújságokra. Később a bejárati ajtókra is tennünk kell. Épp az a folyosó volt a következő, ahol Javed és a bandája szokott tanyázni.  Legbelül ideges voltam és féltem. Hisz a tegnapi botrány mély nyomott hagyott bennem. Az ablaknál ott is voltak és kíváncsian leskelődtek, úgy téve mint ha nem is érdekelné őket. Aoi nem volt ott, gondolom őt várják hogy megjelenjen. Vettem egy nagy levegőt és igyekeztem elvonni a figyelmemet azzal, hogy a többiekkel beszélgettem. Elég nagy a plakát, így legalább három ember kell hozzá hogy úgy ragasszuk fel, hogy ne sérüljön meg a papír. 

- Szép napot felség, hogy érzi magát? - hallottam meg az orvos hangját, aki a tegnapi nap flörtölt velem. 

- Jó napot.- üdvözöltem én is, úgy ahogy illik. Ő pedig elég közel jött hozzám.

- Hogy érzi magát a mai nap?- tette fel kérdését érdeklődően. 

- Köszönöm, jól vagyok.- válaszoltam, majd ő még közelebb lépve homlokomra tette a kezét.

- A mai nap is sápadt eléggé és mintha... lenne egy kis hőemelkedése.- vezette le kezét az arcomra amelyet hüvelykujjával megcirógatott nem túl látványosan.