I will change my FATE

Chapter 2

Másnap amikor felkeltem, behivatták az orvost. Levette a fejemről a kötést, ellátta a sebet majd át kötötte újra. Bár elég nehéz volt normálisan megcsinálni, mert hosszú volt a hajam. Az orvos bejelentett mindent az állapotomról a családomnak, majd elment. Mindenki magamra hagyott, a cselédek behozták a reggelimet amiből csak kevesett tudtam megenni. Majd egyedül voltam magányomban. Kattogott az agyam.
Úgy döntöttem, nem állok Aoi és Javes boldogsága útjában. Keresek értelmet az életemnek és annak szentelem minden időmet. Mielőtt elmegyek innen, aláírom a jegyesség felbontását. De nem a Nyári bálon... még mielőtt Javed egyáltalán kibökné a szándékát, titokban kell aláírnom. Így esélyük sem lesz arra hogy nyílvánosan megszégyenítsenek. Szóval a küldetésem, hogy a rég előkészített nyilatkozatott megtaláljam Javed tudta nélkül, aláírjam és amikor az a titogzatos személy értem jön, minden nélkül úgy eltűnni az életükből mint ha soha nem is léteztem volna. Addig amíg ez meg nem valósul, igyekszem nem bele esni a régi csapdákba. Addig egy adúász van a kezemben. Amíg a nyilatkozattal és az idegennel nem változtatom meg a sorsomat, addig minden pontosan úgy fog történni mint a múltban. Mondhatjuk hogy "látom a jövőt".
De "magasztos" és "kitűnő" gondolat menetemet egy kopogás zavarta meg.
- Szabad.- feleltem, majd belépett a személyes komornyikom, Seiji. Egy évvel fiatalabb és félfejjel alacsonyabb nálam. Átlagos külsővel, barna hajjal és szemmel. Tipikus éretlen fiúnak látszik. A múlt ezen szakaszában pedig arra használtam őtt hogy Javed és Aoi után kémkedjen. És elég rosszul bántam vele a múltban, amit nem fogok újból elkövetni.
- Elnézést felség hogy zavarom. Jelentem, Aoi és Javed herceg az éjszaka... lefeküdtek egymással. Ma reggel látzam Aoit ki osonni Javes herceg hálószobájából és hallottam hogy ma este újból megteszik.
- Seiji... többé nem kell kémkedned utánnuk. - sóhajtottam.
- Tessék? De...-próbálta fojtatni de belé fojtottam a szót a válaszommal.
- Én feladtam ezt a harcot. Nincs értelme egy olyan férfi szerelméért harcolni, akinek nem jelentek semmit. Aki arra sem méltat hogy meglátogasson, akit az sem érdekel hogy érzek és milyen fájdalmat okoz ezzel nekem. Bele fáradtam. Köszönöm az eddigi munkádat, de mostantól a jövőbe tekintünk.
- Ezt hogy érti? Elbocsájt? - kérdezte ijedten és remegő hangon.
- Mi? Nem, dehogy! - nevettem el magam. - Csak arra céloztam hogy az eredeti kötelezettségeid mellett nem kell kémkedned. Biztos fárasztó lehetett. Innentől másra fogunk koncentrálni és magamnak keresek egy új célt.
- Oh, felség. Nagyon megijesztett.- fújta ki a levegőt, majd ő is elnevette magát. - Van esetleg valami óhaja, felség?
- Igen. Szükségem van az udvari fodrásszra. Többé nem akarok a kinézetemmel Aoira hajazni és mivel Javednek teljesen mindegy hogy nézek ki, akkor sem fog hozzám érni... így levágatom. - feleltem komolyan míg egy tincset csavargattam az ujjaim között. - És... a ruhás szekrényemből dobass ki minden egyes ruha darabot és elmegyünk a városba olyan ruha darabokat venni ami az én ízlésemnek megfelelő.
- Értettem felség, máris intézkedem.- hajolt meg mosolyogva, majd távozott.

Most hogy bele gondolok... a múltban hogy lehettem vak? Aoi biztos tudta, hogy Seijivel figyeltetem őket. Hisz nem volt túl óvatos. Úgy néz ki, ő végig tudta és azért lehetett Seiji fültanúja mindennek, hogy másnap rájuk nyissak és utána olyan lépéseket tegyek ami neki kedvez. Csapda volt az egész. De nem baj Aoi, a múltban még össze jött, de most okosabb leszek. Ahhoz hogy innentől ne legyen furcsa az, hogy felhagyok Javeddel, kerülöm és hagyom őket egy okot kell találnom ezekre. Mindenképpen rajta kell kapnom őket... de annyiban lesz más hogy nem rendezek jelenetet. Hanem szónélkül ott hagyom őket és nem lesz számukra fura hogy feléjük sem hederítek. És hogy senki ne forduljon ellenem Aoi buzdítására, természetesen jól kell bánnom az emberekkel és nem úgy mint a múltban. Ha vissza gondolok, szörnyű ember voltam. Mégis kaptam egy esélyt, hogy minden hibámat és tettemet jóvá tegyem.

A nap hamar eltelt. A cselédek kipakolták a ruhás szekrényemet, mivel több nőies darab volt köztük így nekik ajándékoztam. Nagyon boldogok voltak és én is örültem hogy a ruhák sem mennek kárban és hogy ezzel segítettem nekik abban hogy a szabadnapjukon is akár divatos darabokban is tudjanak mutatkozni. A fodrászt pedig a nagy "meglepetés" utánra tartottam az estére. Legalább magyarázkodnom sem kell Javednek és azoknak akiknek a fülükbe jut a megcsalás, hogy miért szabadultam meg a féltett hosszú szőke hajamról.
Amikor eljött az idő, Seiji kísért Javed hálószobájához. Még csak az ajtó előtt álltam és kiszűrődött Aoi kéjes nyögdécselése, a szívem pedig a torkomban dobogott. Kezeim remegtek és gyomor idegem lett. Nagy nehezen kinyitottam az ajtót és ugyan az a látvány fogadott mint a múltban. Javed ijedten nézett rám, ugyan ezt Aoi is eljátszotta és láttam rajta ahogy felkészül arra hogy be rontok és megpróbálom a hajánál fogva kicibálni az ágyból. De én csak szótlanul bámultam őket, kapkodtam a levegőt pedig próbáltam nyugodt maradni. Egész testemben remegtem és könnybe lábadt a szemem, füleim pedig zúgtak. Hiába igyekeztem túl lépni rajta... de ugyan úgy meg visel ez a látvány. Hallottam hogy Javed valamit mond félelemmel a tekintetében, de a zúgástól nem hallottam. Könnyeim potyogni kezdtek és nem szóltam semmit. Kifordultam a szobából és Seiji belém karolva kísért tovább a folyóson. Össze találkoztam Javed báttyával. A múltban ő és a jegyesem választott le Aoiról.
- Yoshio... mi történt veled?- rántott vissza a valóságba a hangja.
- Se..semmi- feleltem remegő hanggal, majd elbőgtem magam. - Menjünk Seiji.
- De Yoshio...- erőlködött Javed báttya, de félbe szakítottam.
- Nem! Ha kíváncsi vagy, kérdezd meg az öcsédet és a szeretőjét. - ezzel Seijivel tovább is mentünk. Míg a szalon felé tartottunk, már lenyugodtam. Seiji kedves volt velem, vígasztalt és igyekezett elvonni a figyelmemet a gondolataimról. Nem is értettem hogy a múltban hogy lehettem vele gonosz, amikor egy csúpa szív ember.
És ahogy beléptem a szalonba, azt éreztem hogy most már készen állok a tovább lépésre. Ez volt számomra a kegyelem döfés. Ahogy fodrász vágta le hosszú tincseimet, úgy éreztem hogy egyre könnyebben lélegzem. Hogy a szívemről a súly lassan leesik. Rövidre vágta, de még így is dús hajam miatt úgy néztem ki mint egy göndör bárány, csak egy picit volt hosszabb egy átlagos férfias rövid hajtól. A haj végek kissé begöndörödtek, de jó érzés volt hogy a hajam súlya már nem terhelte a nyakamat sem. Visszatérve a szobámban egyedül voltam és bezárkóztam. Befeküdtem az ágyamba és aludni készültem, amikor kopogást hallottam. Azt hiszem tényleg változtattam a "múlt-jövőmön". Nem válaszoltam rá.
- Yoshio. Én vagyok az, a jegyesed. Tudom hogy bent vagy.- szólalt meg az ajtó másik oldaláról Javed, de továbbra sem válaszoltam neki.
- Yoshio, csak annyit akartam mondani hogy köszönöm hogy nem kürtölted szét mindenkinek. Csak te, én, Aoi, Seiji és a bátyám tud erről. Tegyünk úgy mintha nem történt volna semmi. Nem tartozom magyarázzattal, hisz gondolom rá jöttél hogy... tudod. Jó éjt.

Hm... miért is tartoznál magyarázattal? Túl nyílvánvaló volt az egész. Legalább nem lesz fura ha kerülöm. Biztos arra számít hogy holnap amikor vissza térek a suliba, majd ott csinálok balhét, Aoit bántani fogom, őt pedig a szerelmemmel üldőzni és rá mászni mint ahogy a múltban tettem. De nem. Nem adom meg ezt az örömöt Javed. Se neked, sem a szeretődnek.
Most mások lesznek a felállások és gyorsan fog telni az idő. Holnaptól a nyilatkozat után kell nyomoznom titokban, aláírni még Javed kijelentése előtt és lelépni a titokzatos idegennel és teljesítenem az istennő által rám bízott feladatot. Csak ez fog lebegni a szemem előtt. Alig várom hogy végre vége legyen ennek.

Végül addig gondolkodtam és kattogott az agyam ezzel kapcsolatban, amíg nagy nehezen el nem fogott az álom.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok!
Ezzel az új történettel szeretnék a régebbi kissebb létszámú olvasóimnak kesveskedni.😊😇

Az első publikált pár részes történetem hamarosan átírásra kerül.🧐
Amikor azt írtam tipikus fiatal tiniként, sok nyelvtani és mondat beli hibát vétettem, mégis élveztetek magát a történetet.🥲😅😅

Ezért kápótollak benneteket a kijavítással és átírással hogy egy normális, összeszedett és értelmes történet vezetést kapjatok.😊😇🥰

(Amikor hosszú évek után elolvastam, hidd el ki akartam kaparni a szememet és az agyamat a helyéről). 🤢🤮🤮🤮😵‍💫😵

Most hogy úgy érzem "megérettem" az írásra és sokat fejlődtem, remélem az átírt változatott és ezt az új történetet élvezni fogjátok.😍 Nem fogjátok megbánni mert jó kis SZAFTOS részeket tartogatok nektek.🤤😛

Ezzel a történettel kapcsolatban, ma délután fogom megírni a következő részt. Az első 2 chapter csak a bevezető részek voltak, de innentől indul be a történet sok sok finomsággal.😜☺️
Addig is türelmeteket szeretném kérni🙏 és kellemes olvasást kívánok!