I will change my FATE

Chapter 3.

Reggel nagyon korán keltett Seiji, hisz az iskola előtt megakartam venni az új ruhatáramat, hogy még ma úgy öltözhessek fel ahogy nekem megfelel. Az üzlet tulajdonosa külön korán kelt és vezetett körbe kedvesen. Ki is választottam a ruha darabokat. Többnyire elegánsak és kényelmesek. Selyem ingektől kezdve a kasmír ruházatig betáraztam. Volt pár feminim szerű is, de nem olyan nőies mint Aoi ruházata. Miután fizettem, kedvesen felajánlottam egyetlen lánya számára azt, hogy támogatásom mellett a jómodú iskolámban végezhesse tanulmányait. Értékeltem kedvességét, szorgalmát és erőfeszítését. Hisz az ő családja kézzel készítette ezeket az egyedi ruha darabokat. Vissza térve a palotába a hó fehér ruha szettet választottam, amin arany gombok és hímzések voltak találhatók. Szabása feminim volt, de amikor magamra öltöttem, végre egy igazi herceget láttam a tükörben. Seiji levette a kötést, szerencsére a kisebb seb nem látványos helyen van, a hajam eltakarta. Megfésülte, de a tincsek végei ugyan úgy fel kunkorodtak. Nem bántam, mert amikor megláttam az összképet, teljesen meg voltam magammal elégedve. Természetesen a kora reggeli akcióm miatt lekéstem a közös reggelit, így külön a szobámban fogyasztottam el Seijivel és lassan oldódott a köztünk lévő feszültség. Érzem hogy nem bízik bennem teljesen, de kezd megnyílni ennek az énemnek. Egyben osztálytársam volt, hogy a közelemben lehessen és számára is szükség volt az oktatás. Néha a beszélgetés közben eltűnődtem hogy lehettem vele a múltban olyan gonosz.
Amikor a reggeli után megkértem, hogy menjünk együtt az iskolába, elég meglepetten nézett rám. Hisz a múltban mindig Javed után koslattam és magára hagytam. Most az új esélyemmel nem követem el ezt a hibát és azokra az emberekre fogok koncentrálni, akik megérdemlik. Ha bele gondolok, azelőtt reggel az első utam Javedhez vezetett. Mindig jelen voltam a közös reggelin, hisz a szüleim is részt vettek. Így kénytelen volt bele törődni abba hogy velem kell mennie az úton. De ez ma másképp lesz.

- Nem sok időnk maradt felség. Attól tartok, hogy túl sok idő ment el a ruha üzlet látogatásával.- tájékoztatott a kapuban.
- Seiji, ha magunk közt vagyunk, kérlek hívj csak Yoshionak.- mosolyogtam rá kedvesen.
- Ugyan felség, mégis mint alattomos szolga, hogy merném ezt megtenni!- kezdett mentegetőzni és lesütötte a szemeit kissé szégyenkezve.
- A bizalmasom vagy és egyben szeretném ha barátok lennénk. És elég a családom előtt felségnek szólítanod. - tettem rá az egyik kezemet a vállára.
- Rendben, felség. Vagyis Yoshio.- vigyorogta zavarába, majd beléptünk az iskola udvarába. Ahogy beléptünk a folyósóra, a szokásos köszönések hangoztak el. Félfüllel hallottam ahogy rólam sutyorognak. Ámulattal néztek a megváltozott külsömre. Büszkén és emelt fővel sétáltam végig az emberek között. Kedvesen mosolyogtam, illedelmesen köszöntöttem mindenkit. A folyósón pedig megpillantottam Javedet, aki még Aoi nélkül állt az ablaknál a legjobb barátaival. Tekintetünk össze találkozott, de én hamarabb elkaptam róla és úgy tettem mintha a számomra levegő lenne. Nem mutattam ki semmit a kedvességen kívül, majd beértem a tanteremben. Ott is elhangoztak a köszönések, ahogy az illem megköveteli, majd asztalomhoz ülve kifújtam magam nem túl látványosan.

Javed szemszöge:

A tegnap estém egy katasztrófa volt. Amikor Aoival lefeküdtem, pont akkor nyitott rám a jegyesem. Pár másodpercig ijedten néztem rá, hisz akkor épp Aoiban voltam még.
Az agyamban lepergett hogy mekkora botrány lesz ebből és soha nem szabadulok Yoshio karmai közül. Sőt, ha elmondja mindenkinek... a szüleinknek...
Csak hogy nem ez történt. Szótlanul állt az ajtóban és remegett a teste. Nem a szokásos dühtől... arcán könnycseppek gördültek le. Talán életemben előszőr láttam őszinte érzelmet tőle.
- Yoshio, ezt megbeszéljük később. Csak ne szólj semmit. - kezdtem bizonytalanul, de ez józanított ki majd határozottan folytattam. - Nem  tartozom magyarázattal... -
De befejezni sem tudtam, mert némán kifordult az ajtón. Le döbbentem.
- Javed... én félek.- szólalt meg könnyes szemmel Aoi. Szét váltunk, betakartam meztelen testét, majd magamra kaptam a nadrágomat.
- Nincs mitől félned. Tudod hogy rám számíthatsz és megvédelek. - feleltem mellé dőlve.
- De bosszút fog állni rajtam. -bújt belém félénken. Hosszú szőkés barna haja szétterült a párnákon és mély kékszemeivel fürkészte a tekintetemet.
- Ha a közelemben maradsz, nem lesz rá esélye. - öleltem magamhoz, de ekkor nyílt az ajtó és a bátyám lépet be. Ijedtemben rögtön felültem.