Real me /Jikook ff./

40. Rész

Anya végül szombaton megenyhült felém. Ismét el kellett mesélnem a Jiminnel közös, már általuk is ismert sztorinkat, ezúttal viszont bele fűztem az eddig elhallgatott részleteket. Anya ekkor teljesen kiborult, hogy mindenki szemét volt a haza térésemkor Jiminnel, pedig csak neki köszönhető hogy nem kerültem már korábban a rendőrségre. Alig tudtam megnyugtatni, hogy Jimin meg fogja érteni, miért tették. Biztos voltam benne, hogy nem fog rájuk neheztelni. Ennek ellenére ragaszkodott hozzá, hogy írjak neki, hogy jöjjön át vacsorára, de én is meglepődtem amikor nem kaptam választ az üzenetemre.

Hétfőn, vagyis ma reggel Tae éppen a suliba készülődik, miközben anya körülöttünk sürög-forog a reggelinkkel. Jiminnel azóta sem beszéltem, ahogy mint kiderült Tae se. Csak tegnap jöttünk rá, hogy már nincs fent semmilyen közösségi oldalon, és nem kapja meg az üzeneteinket se. Próbáltuk hívni is, de nem értük el, folyamatosan ki volt kapcsolva a mobilja. Mindketten át akartunk menni, de végül anya meggyőzött minket, hogy a hétvégét adjuk még meg Jiminnek, hiszen nyilvánvalóan jogos a haragja. Ez engem nem nyugtatott meg teljesen, de úgy voltam vele, ha ma végre láthatom, akkor ez még belefér. Ugyanis azt terveztem reggel én is elmegyek anyáékkal és a suliban elcsípem Jimint, hogy végre beszélni tudjak vele.

Éppen készülünk indulni, amikor apa nagy sietősen berobog közénk. Az arcán hatalmas vigyor ül, miközben még mindig a kezében szorongatja a mobilját.

- Szívem, minden rendben? - szólal fel anya, ahogy észre veszi.

- A legnagyobb rendben. - vigyorog boldogan, majd rögvest rám szegezi a tekintetét. - Visszavonták a feljelentésed.

- Tessék? - Tae és én egyszerre döbbenünk le a hallottaktól.

- Most hívott a nyomozó. A másik két srác visszavonta a feljelentést. Még intézik a papír munka részét, de már hivatalos.

Örülnöm kellene, de helyette egy pillanat alatt mérhetetlen rossz érzés uralkodik el rajtam. Nem értem miért léptek vissza, anyáéknak nem adott egyikük szülője sem egyértelmű választ amikor szombaton felkeresték őket. Tehát csak arra tudok következtetni, hogy a volt haverjaimon múlott a dolog, amit pedig nem indokolt semmi. Viszont így, hogy Jimint sem értük el napok óta, csak arra tudtam gondolni hogy valami baj van. Ez nem vallott Jiminre, tudtam jól, de azt hittem csak haragszik. Ennek fényében viszont csak a rossz érzés marad bennem.

- Kook, minden oké? - Tae a vállamra simít és kihúz valamennyire a gondolataimból. - Fal fehér vagy.

- Rossz érzésem van, TaeTae. Valami nincs itt rendben. - mielőtt válaszolhatna, anyához fordulok. - El tudnál vinni gyorsan a sulihoz?

Anya zavarodott képet vág, de azonnal magához veszi a táskáját és a kulcsokat. Szó nélkül robogunk ki, majd a suliig is így telik az út. Engem szinte felemészt az aggodalom, és képtelen vagyok megnyugodni. Út közben folyamatosan hívni próbálom Jimint, de még mindig nem kapcsolható. Most már nem nyugszom bele abba, hogy esetleg haragszik. Suli időben mindig elérhető, már csak a szülei és Namjoon miatt is. Valami más van itt a háttérben, de nem tudom szavakba önteni a félelmeim. Vagy inkább csak nem akarom, mert félek mit is találok a puzzle darabkák között.

Amikor megérkezünk megkérem anyáékat, hogy kicsit várakozzanak amíg megnézem Jimin rendben beért-e, és szerencsére eszükbe sincs addig elmenni még nem látják a saját szemükkel, hogy Jimin itt van és rendben van. Gyorsan az osztályához sietek, ahol nem találom őt. Oda lépek a legközelebbi osztálytársaihoz, akik az ajtó mellett beszélgetnek egy kis körben.

- Sziasztok, Jimin még nem ért be?

- Te nem a barátja vagy? - kérdez vissza egy lány, amire felmegy bennem a pumpa. Most komolyan ez a lényeg?