Smaragd Adventi Kalendárium

Simon Rita: Csak egy álom

Fáradtan megállt az ajtóban, és csak nézte-nézte az aprócska, üvöltő gyermeket. Már minden trükköt bevetett; cipelte, ringatta, itatta, átöltöztette, de a kislány továbbra is keservesen sírt. A csuda vigye el az összes babás magazint és kismama oldalt! Csak osztják a jó tanácsokat, de érdemi segítséget eddig még nem nyújtott senki. Pedig azt a méregdrága könyvet is megvette, ami 9.500 forintért azt próbálta elhitetni vele, hogy ezentúl minden éjszakájuk nyugodt lesz.

Gergő az igazak álmát aludta az emeleten. Ő mégsem maradhat talpon, hiszen másnap dolgozni megy. Hova is? Már nem tudta követni. Az összekészített sporttáska a sarokban hevert, és Erika legszívesebben belerúgott volna, ehelyett zokogva lerogyott a földre, a rácsos ágy mellé. Ki az a velejéig romlott, érzéketlen főnök, aki rendszeresen üzleti útra küld egy kisgyerekes apát, ráadásul karácsony előtt? Persze, kevesen beszélik az angolt meg a szlovákot egyszerre, és tisztában volt vele, hogy végtére is ebből élnek.

Mindenük megvan, még talán a görögországi nyaralás is összejön, de ezt nem meséli el senkinek itt, a környéken. A múltkor a játszótéren véletlenül elejtette, hogy kellene egy új fürdőruha, mert a barna pöttyösnek a tengerparton kifakult a színe, azóta furán néz rá a többi anyuka. Nem oszt, nem szoroz, előbb-utóbb úgyis elköltöznek, Gergő kertes házat akar. Tényleg nem számít, mit gondolnak mások, ugyanolyan emberek, mint ők, csak lehet, hogy más problémákkal küzdenek.

Hirtelen eszébe jutott, hogy az irigység őt is mardossa, ha nem is a másik Porschéja miatt. Ha nagyon szeretnék, ők is meg tudnák venni, de járjon csak vele a szomszéd srác! Itt van azonban a szemközti lakótelepről egy férfi, aki szintén apuka. Egy kanál vízben meg tudná fojtani, amikor délután fél négykor kint látja focizni a gyerekkel. Földrajz tanár, nem is különösebben jóképű, azt pedig végképp nem érti, miért felejti rajta a tekintetét, amikor rúgja a bőrt. Amikor tüzetesebben megnézi a magas, barnahajú fiatalembert, már nem is haragot érez, sőt, odaadónak és kedvesnek látja. Lehet, hogy titokban vonzódik hozzá, amiért jut ideje a családjára?

Egy könnycsepp a padlóra hullott. Erika elmerengett. Bizonyára vele sem lehet könnyű az élet. Sosem örül, ha kap valamit, hálátlan, mindent természetesnek vesz, mert az neki jár. Az álmok néha valóra válnak, aztán mire elkezdenénk értékelni őket, szertefoszlanak.

A baba nagy sokára elaludt, már csak a saját fájdalmával kellett megküzdenie, amikor észrevette, kint világosodik. A szobát végigjáró szürkületben még jobban kirajzolódott a sporttáska körvonala. Mintha a szokásosnál is jobban meg lenne tömve.

Gergő némán csukta be maga mögött az ajtót, és ő ahelyett, hogy elköszönt volna tőle, fekve maradt, miközben úgy érezte, megszakad a szíve. Legbelül érezte, hogy ez a hajó elúszott, Gergő végleg kisétál az életükből. Mit fog majd mondani a kislányuknak, miért hagyta el őt az a férfi, aki az első és legfontosabb volt az életében? Mit fog majd mesélni róla, túl azon, hogy mogyorószínű szemét tőle örökölte? Hirtelen felriadt álmából, megpillantotta szuszogó, csodaszép gyermekét, aztán újra elszenderedett, miközben egy kéz lágyan végigsimított az oldalán, majd puhán betakarta.

Álmosan ébredt, hirtelen azt se tudta, milyen nap van, amikor szeme a falinaptárra tévedt. December 10-e, szombat. Bár eltervezte, hogy karácsonyi díszbe öltözteti a nappalit, teljesen megfeledkezett róla. Lassan bújt ki az ágyból, apró, hangtalan lépésekkel hagyta el a hálószobát, majd szeme megakadt a világító égősoron, az ablakpárkányon elrendezett fenyőágakon és piros gyertyákon. Ezek szerint mégis léteznek angyalok. Vagy ez is csak egy álom? Az előszobában felejtett sporttáskára tévedt a tekintete, majd halkan megkérdezte:

– Gergő, itthon vagy?