Sárkányok Éneke☑️

16.

Maegor:

Szóltak, hogy a király a szobájában vár engem. Régi, boldog emlékeket idézett meg a helyiség, mikor beléptem. Anyám kardja a kandalló fölé helyezve fogadta a látogatókat, ha már Visenya királyné nem tudta. Csodáltam, hogy Saera még nem hajította ki anyám minden holmiját innen. A kardról a szoba másik végébe fordítottam a tekintetem, a kuzinom bórt kortyolgatva ült egy fotelben a fal mellett, egy áttetsző selyemköntös volt csak rajta.
- Királyném. - hajtottam fejet előtte.
- Mindjárt jön a férjem, épp az ikreket teszi helyre. Ülj le addig. - lötyögtette meg a folyadékot a poharában unottan.
- Hogy vagy? Gondolom, örülsz, hogy haza tért a király. - foglaltam helyet.
- De még mennyire, áldás a királyságnak egy ilyen vezető. - húzta le a bór maradékát.
Ekkor apám lépett be a szobába, intett, hogy maradjak ülve. Egy tekercset tartott a kezében.
- Baelor öcsémmel tegnap este megemlítette, hogy Daella hercegnő eladó sorba lépett, ahogy Haegon fiadnak is időszerü jegyest találni. - kezdett bele kertelés nélkül a király.
- Ezzel azt akarod mondani, hogy adjam össze a gyerekeimet? - maszíroztam meg az ornyergem, hogy erjetsem a dühöm, ami az arcomra rajzolódhatott ki.
- Nem lenne rossz döntés, de a fiatalabb testvéreid közül is választhatsz párt nekik. - magyarázta apám.
- Még meg kell beszélnem Esterrel ezt. - napoltam el a döntéshozatalt.
- Jocelyn Baratheon, Daena húgod lányát eljegyezjük Viserys fiaddal, már küldtem hollót erről Lord Baratheonnak. - dobta be az utolsó lapot is a király. Nyugalmat erőltettem minden arcizmomra, hogy ne kiáltsak fel.
- Viserys hét éves, korai még neki ez. - probáltam észérvekhez folyamodni.
- Nem hagyhatjuk, hogy a lány valyriai vérét valamelyik másik ház megkaparincsa. Ez az utolsó szavam erről! - zárta le a még ki sem alakult vitát a király.
Néztem a bátor férfit, aki csatákat nyert, akitől mindenki rettegett egykoron. Mára nem érdekelte a királysága, csak a vérvonala, beteges imádatává vált.
- Daenys lányom mától az ikertestvére jegyese, Aegoné, amint betöltik a 15-öt összeházasodnak. Aerion mostoha fiam Minerva Martell férje lesz, így erősítjük Dorneot a királysághoz. - folytatta apám.
- Minerva egy 24 éves nő, a fiam még egy gyerek. - emelte fel a fejét a kupájából Saera.
- De Aemma húgom lánya, félig az én vérem. - legyintett a férfi.
- Ahogy jónak látod, férjúram. - hagyta rá a nő.
- Morion Martell herceg szépen irányítja a déli tartományt, megbízhatunk benne. - adtam hangot a gondolataimnak.
- Sose hagyd a viperát magára, mert bármikor a hátad mögé lopozhat, te kéne ezt a legjobban tudd. - állt fel a király.
- Felség, ha nincs több mondanivalód, visszatérnék a tehendőimhez. - hajóltam meg előtte.
- Én is megyek, a gyerekek várnak. - emelkedett fel Saera is.
- Te még maradj. - intett apám a feleségének.
A számat elhúzva kihátráltam a szobából és a Veremig meg sem álltam. Muszáj volt elszabaduljak ebből a városból.

Saera:

A kancsóból elfogyott a bór, Jace jelenlétében nem mertem újat kérni a szolgáktól, pedig túl jozannak éreztem magam a reggeli szexhez a férjemmel.
- Miattam bünteted Aeriont? - kérdeztem felbátrodva, mikor Maegor távozott.
- Nem hinném büntetésnek, hogy egy gyönyörű nőt kell elvennie. - ment a hálóterme fele a férfi. Követtem őt szó nélkül.
Az éjjel az apám elég világosan a tudtomra adta, hogy ne lázadozzak többet, járjak a kedvében a férjemnek, minél előbb elkellett érnem nála, hogy Baelont nevezze meg örökösének a lány helyett.
A király a földre dobta a ruháit, majd az ágyra ült. Csábítóan vettem le a köntösömet, felfedve meztelen testem.
- Emlékszel, mikor a sárkányod hátán tettél magadévá? Utána született meg Daeron fiúnk. - térdeltem elé behízelgően.
Kényesztettem egy darabig, majd az ölébe ültem. Egykor meseszerű arcát ráncok csúfították el, a szeme, amely parázslott a sötétben is, mára csak egy fénytelen tükőr lett.
- A Kistanács termében hányszór ültem így az öledbe, vagy a Vastrónon. - suttogtam a fülébe.
- Emlékszem. - szorította meg a fenekem. Kélyesen nyögtem minden érintésére.
- Maegor nem tesz meg ilyeneket a vérvonaladért, elvesztegeti a valyriai vérét. - nyögtem hangosan.
- Tudom, de mit tehetnék ellene? - kérdezte levegőt kapkodva a király, innen tudtam, hogy közel jár a csúcshoz.
- Daellaba is ezt nevelte. Vele akarod, hogy véget érjen a családunk? - gyorsítottam a tempón. Éreztem, hogy belém ömlik a férjem, amint ez megtörtént egy gyors mozdulattal ledobott magáról.
- Daella hozzámegy Haegonhoz még ma! - kiáltotta el magát dühösen. Nem pont ezt akartam elérni a szavaimmal, de Maegort legalább az apja ellen fordíthatom így is.
Jace az ajtót feltépve az unokáiért és egy mesterért kiáltott.

Jace:

Vizhangzott bennem a feleségem szavai. A trónterembe siettem, meghagytam mindenkinek hogy azonnal jöjjön ide. Lady Ester a lány kezét szorítva lépett be az ajtón, mögötte jött Haegon.
- Még ma összeházasodik a fiad és nevelt lányod. Hívd haza Maegort, délután megtartjuk a ceremóniát. - néztem le a kis családra.
- Ahogy felséged óhajtja. - hajólt meg az elfehéredett nő.

Maegor:

Sebesen repültem haza, miután a holló megtalált az üzenettel. A tornyunkban Daella könnyes arca fogadott, Haegon átkarolta a lányt vígasztalóan.
- Apád túl messzire ment. - állt elém Ester.
- Tudom, de ha bármit teszek, hogy megakadályozzam kitagadhatja Daellat az örökösi rangjából. - vágtam az ajtóra tehetetlenül.
- Szeretlek, nagyon jó barátok vagyunk, idővel talán szerelmesek is leszünk egymásba. - suttogta a lány hajába Haegon gyengéden.
Ester letörölte a még ki sem buggyanó könnyeit, majd így szólt:
- Az esküvőn meg kell ölnöd a királyt!

Jace:

Délután a Nap forró vasként égette a bőröm, ahogy egy széken ülve vártam az esküvő kezdetét. Saera penge vékonnyá húzta össze a száját, úgy nézett a bevonuló arára, akit Maegor kísért.
- Látod, megoldottam. - mosolyogtam az ifijakra.
- Igen, meg. - motyogta maga elé a nő.
Vér szertartás keretei között összeadták a fiatalokat. A valyriai fogadalom tisztán csengett az ünneplők között.

- Mennyi valyriai gyermek fog születni ebből a frigyből. Dédapát csinálnak belőlem ezek a gyerekek. - nevettem fel Baelor mellett. Az ünnepséget a nagy teremben tartottuk meg, Saera pohara tartalmát döntötte magába.
- Ahogy mondod, bátyám. - hajtott fejet a férfi.
- Haegon egy nap királyi hitves lesz, jó társa lesz Daellanak. Aegon fiam is így akarná. - folytattam a beszédet.
- Bátyám, milyen régen nem láttuk egymást. - ölelt át Aemma húgom. Az évek szemernyit sem vettek el sugárzó szépségéből, mindig arra a gyerekes álomra gondoltam, hogy mi lett volna ha második feleségemként elveszem.
- Hazatértem óta nem volt szerencsénk találkozni. Remélem örömmel tölt el a hír, hogy Minerva lányod és Aerion mostoha fiam jegyesek lettek ettől a naptól fogva. - mosolyogtam a nőre.
- Olyan gyönyörű pár lesznek, mint Daella és Haegon, felség. - nézett az unokáim irányába Aemma, akik a táncparketten lejtették első táncukat.
- Gyere, sétálj velem egyet, Aemma. - ragadtam karon hírtelen. Vágytam a közelségére, Visenyat jutatta az eszembe.
- Örömmel. - szorította meg a karom.
Kiléptünk a teraszra, a benti muzsika és ünnepség hangjai halványan kiszűrődtek hozzánk. Csillagok táncoltak az égen, felhőtlen éjszaka volt.
- Sajnálom, hogy elvettem tőled a férjed, de tudod miért tettem. - néztem bánatosan a szemébe.
- Nekem is hiányzik Visenya, minden nap gondolok rá. - vereggete meg a kezem elcsukló hangon.
- A jövő megalapozása mostmár a mi feladatunk, erre kell törekednünk. - enyhültem meg.
- Lánykoromban te voltál életem szerelme, a szívem egy része mai napig a tied. Ezért is fáj most mindez. - suttogta a tengert nézve Aemma.
- Én is nagyon szeretlek, te mindig az én Aemmam leszel, de tudod jól, hogy nem volt ebbe beleszólásunk. - húztam közelebb a nőt. Gyenge volt a karom, nem járta át az a férfiúi erő, mint régen.
- Megvénültünk, gyengék lettünk. Azt jelenti ideje az utódainkra bízni a munkát. - mosolygott rám.
- Királyként halálomig kell szolgálnom a birodalmat, kedvesem. - mutattam rá. A karjaival átölelt vigasztalóan.
- Tudom, bátyám, tudom. Bocsásd meg ezt most nekem. Szeretlek, ha ebben az életben nem is érhettelek el, majd a következőben elfoglak. Megkereslek, bármerre is tartsunk. - finom csókot lehelt az ajkaimra. Régi gyönyör képe kúszott be az elmémbe, észre se vettem a hideg fémet, mely átszúrta a hátam.
Aemma volt az, egy hosszú, vékony pengével keresztül döfte a szívem, majd a saját melkasát is. Utolsó kép, amit láttam, Aemma mosolygós arca volt, szájából vér csörgedezett le. Mégis olyan gyönyörű volt, hogy nem bántam semmit. Szeretlek. Valyriai nyelven suttogta nekem, elhittem neki.