Sárkányok Éneke☑️

12.

Lucerys Targaryen 117-134
Eliza Martell 118-134
Viserys Targaryen 122-135
Daemon Targaryen 81-147
I. Rhaenyra Targaryen  97-153
Daenerys Targaryen 139-162
Aegon Targaryen 138-162

Húztam végig a kezem a kőbe vésett neveken. Mellettem Visenya teljesen összezuhanva a szívére szorította kezét.
- Nagyon sajnálom, bátyám. - szorította meg a vállam a hátam mögött Baelor.
- Luc már 28 éve halott, neki még esélye sem volt családot alapítani. Viserys még szerelmes sem lehetett soha, olyan fiatalon halt meg. Igazságtalan ez az élet. - motyogtam. Ilyen érzése lehetett a szüleimnek is, mikor erre a kőlapra néztek, benne a gyerekeik nevével.
Már mindenki tudta Westerosban, hogy Daenerys hercegnő szülés után életét vesztette. A dalnokok azt énekeltek, hogy a meghasadt szíve ölte meg Aegont, szerelme elvesztése után.
Draak és Ryoko lovas nélkül szomorúan ültek már napok óta a sziklák tetején. Meghasadt a Targaryen ház a gyászban, így szólt a dal utolsó sora.

Fekete ruhába öltözve ültem be az első Kistanács ülésemre a veszteség után.
- Felség, még együtt érzéssel tekintünk gyászodra. - hajolt meg Sir Chambers előttem.
- Köszönöm, de térjünk inkább a lényegre. - húztam magam fele egy köteg papírt. Maegor kényelmetnül feszengett Visenya mellett, első ülése volt.
- A Westerosi nemesség arra kéri fenségedet, hogy nevezze meg az örökösét, Maegor herceget, valamint, akkor elkellene dönteni, hogy mikor tartjuk... - fogott bele az Udvarmester, mire Maegor fenhangon közbeszólt.
- A testvéremnek van gyermeke, ő úgy kivánta Daella Targaryen legyen az örököse a halála előtt.
- A hercegnő alig egy hónapos, a király másodszülött fiának kell lennie Sárkánykő hercegnének. - emelt hangot aggodalmainak a főmester.
- Daella Targaryen az én gyám leányom, aki Sárkánykő hercegnője lett attól a naptól fogva, hogy az apja meghalt. - ezeket a szavakat már a mesterekkel szemben állva mondta Maegor.
- De hát ez agyrém! Aegon herceg gyásztól megtörten ígérte ezt, nem lehet teljesen hitelt adni a szavainak... - kezdett bele az Udvarmester a szónoklatába.
- A fiam a halála előtt így döntött, én a szavamat adtam neki, hogy betartom a kérését. Maegor lemondott a címről, így Daella lesz utánam a trón örököse. Mivel nem terveztem mostanában meghalni, így nem lesz egy kisbaba Westeros uralkodója. - emeltem fel a kezem lecsillapítva a veszekedést. Az asztalnál ülők meglepetten fordultak felém.
- Királyom, a nemesség nem fogja dijjazni ezt. - motyogta a főmester.
- Ha bárkinek problémája lenne vele, küldje csak hozzám. - mutatott a hátára szíjjazott kardra Maegor.
- Küldje szét a hollókat, három hónap múlva Sárkánykő hercegnőjévé avatjuk Daellat és megtartjuk Maegor fiam esküvőjét. - küldtem el az idegesítő mestert. - Aki nem jelenik meg, felség árulással vádoljuk meg.

A közös tornyunkban találtam meg Visenyat, ládák között térdelt.
- Gondoltam elő keresem Daenerys kislánykori ruháit Daellanak. - mondta fel sem nézve rám.
- Hagyd, majd egy szolgáló megcsinálja. - próbáltam felhúzni a könyökénél fogva.
- Nekem csak ez maradt belőlük, Jace. Néhány ruha meg levél. - szorította meg a faláda oldalát.
- Ők elmentek, kedvesem, már senki sem bánthatja őket. Mi most arra kell törekedjünk, hogy egy nap az unokánk üljön fel a Vastrónra. - térdeltem melléje. Hosszú út előtt álltunk, a gyász ösvényét csak az idő és a szeretet tudja végig járni.

Három hónap múlva Westeros nemesei összegyűltek a trónteremben.
- Mindenki eljött, egyesek igaz félelmükből, de azzal etesd a kutyát amid van. - suttogta nekem Baelor mellettem állva.
A tekintetem körbehordoztam a termen, egyesek szánakozva, mások a szájukat elhúzva néztek az ajtóra, amely kinyílt és Maegor lépett be rajta, kezében Daella hercegnővel.
- Akkor tudunk építeni, ha bizalmat helyezünk a következő generációba, hogy ők majd tovább rakják a téglafalat, melyet mi elkezdtünk. Daella Targaryen, Sárkánykő hercegnője ettől a naptól fogva, valamint a Vastrón örököse. Westerosi nemes urak és nők, most rajtatok a sór, hogy bizalmatokat a hercegnőbe helyezzétek. - szóltam a teremben összegyűltekhez.
Mindenki a kislány elé térdelt, akin egy vékony arany tiara volt és anyám koronázási köpenyéből vart vérvörös ruhácska. Maegor szemei villogtak, mikor azt látta, hogy egy úr elbizonytalanodik.
Végül mindenki esküt tett, így elkezdődhetett az esküvő.

- Saera lányom haza tértem után feleségül megy Sir Maelys Velaryonhoz. - hajólt oda hozzám Baelor a széksorok között ülve az esküvő előtt.
- Sosem hallottam még róla. - húztam fel az egyik szemöldököm érdeklődve. Az istenerdőben tartottuk a szertartást, tekintettel az északiak hitére.
- Távoli unokatesvére a Velaryonoknak, a szabad városokban vándorolt a családja kiskora óta. Az apjával még utazásaim alatt találkoztam, de két téllel ezelőtt meghalt. - magyarázta a férfi.
- Az Istenek áldása legyen ezen a frigyen. - mosolyogtam rá.
Ekkor felhangzott a zene, mely a mennyasszony közeledtét jelezte. Maegor fiam katonásam állt a mester mellett, talán tulságosan is.
Ester fehér ruháját ezüst himzéssel tették még lenyügözöbbé, így utalva északi származására. Rövid szertrartás volt, mely után csendes lakomát tartottunk a nagy csarnokban.

A kis Daella bölcsöjét a szobánkba költöztette Visenya, hogy a friss házasoknak legyen idejük egymásra ma este. A kislány gondtalanul aludt a kandalló előtt, nem is sejtve mekkor veszteségek érték már ilyen fiatalon.
- Ma nagyon ügyes volt, bárcsak Aegon és Daenerys is láthatták volna. - hajólt be az alvó lányhoz csókot nyomva a homlokára Visenya.
- Akárhol is vannak most, tudom, hogy látták. - öleltem magamhoz a feleségem.
- Odalent Edric Baratheon a Tyrell lányt táncoltatja már órák óta, talán lemond Daenaról. - hajtotta a fejét a mellkasomra a nő.
- Arról soha nem mond le, még a Tyrell vagyonért sem. Legalább meglesz az udvar pletykája a következő hetekre. - simogattam nyugtatóan a haját.
- Akkor még van négy évünk megakadályozni a frigyet. - gondolkodott hangosan Visenya.
- Vannak ötleteid, igaz? - nevettem fel halkan.
- Természetesen, a választás Daena kezében lesz mire eljön az idő, gondoskodok róla. - mondta magabiztosan Visenya.

Az íróasztalom inkább tünt börtönnek az elkövetkező napokban. Folytan halomban álltak rajta a papírok.
- Felség, Lord Tyrell kér bebocsátást, halaszthatatlan ügy miatt. - jött be az ajtómnál örködő lovag.
- Jöjjön. - intettem fel sem nézve egy levélből. Csak remélni mertem, hogy nem az ünnepségen történtek miatt akar panaszt tenni Lord Baratheonra. Lord Tyrell alacsony ember volt, de makacs és büszke.
- Felség, sajnálom hogy így rád török, de most érkezett egy holló, ami szerint Lord Hewett városát támadás érte. Mind tudod onnan szállítjuk a gabonát hajokkal a királyság különböző pontjaiba. - fogott bele elém állva az úr.
- Ki a felelős? - néztem a férfi szemébe.
- Tyroshból küldött sereg, csatahajokkal felszerelve. - felelte Lord Tyrell.
- Még ma összehívom a Kistanácsot. Válaszommal addig várj. Szólok, amint döntésre jutottunk. - küldtem el a lordot. Baljos idők vették azon a napon kezdetüket.

- A gabona nélkül éhen hal a királyság, azonnal sereget kell küldenünk. A szabad városokat is meg kell zaboláznunk! - csattant fel Lord Swann, az új pénzmester, aki egy 41 éves jóhírű család másodszülött fia volt.
- Valóban nem hagyhatjuk segítség nélkül a Síkvidéket. És sárkány lovasokra is szükség lehet ebben az ütközetben. - nézte át Lord  Hewett levelét Visenya.
- Maegor herceg, mint új hadmester és tábornok talán elejét veheti ennek a háborúnak. - nézett a mellettem ülő fiamra a főmester.
- Természetesen vállalom. - bolíntott a férfi egyet értve.
- Baelor is veled megy és jelent mindenről. Két sárkány gyorsabban végez, mint egy. - egyesztem bele a hadjáratba. 
- Engedelmeddel felség, én is velük tartanék. - fordult hozzám Visenya.
- Ha úgy látod jónak. - hagytam a feleségemre. Kicsit aggódtam, már nem volt fiatal, de csatatereken szerzett tapasztalatai nagy segítséget tudtak nyújtani.
Három nap múlva kirepült Naga, Vegha és Stormcloud, alattuk a hajokkal melyeken a királyi sereg utazott. Elkezdődött a később Mezők háborújának emlegetett csaták sora.