Sárkányok Éneke☑️

6.

- Azt hittem már sosem értek ide. - jött le anyám a trón lépcsőin elénk.
- A reggel kelt ki Daena tojása, így késve tudtunk csak indulni, felség. - fogadtam anyám ölelő karjait.
- Rendezkedjetek be nyugodtan, a lovagi torna csak holnap veszi kezdetét. Jace, tarts velem kérlek. - csókolta meg sorra az unokáit anyám, majd belém karolva a trón mellett nyíló ajtó fele vezetett.
Odabent a jól ismert dolgozó szoba fogadott, a Segítő szobája. Az asztal mellett azonban nem volt ott Sir Harwin.
- Tegnap megszületett a fia, haza utazott Harenhallba. - adta meg szomorú mosollyal a magyarázatot anyám, fel nem tett kérdésemre.
- Tudom, megkellett volna kérdezzelek téged, felség, amikor Caraxest a fiúnak adtam, de vészhelyzet volt... - kezdtem bele a magyarázkodásba, mikor anyám leült.
- Baelor elmondott mindent, neked nincs okod vezeklésre. - intett, hogy hagyjam abba.
- Értem, akkor miről szeretnél velem beszélni? - ültem le vele szembe.
- Vérfekély, így hívják a betegséget, ami megfertőzött. - türte fel a ruhája ujját, egy gennyes sebet próbáltak bekötni, de a vér és a fehér folyadék átütött a fáslin.
- De biztos van rá gyógyír... - remegtem meg.
- Már egy éve keresik a mesterek. Próbáltam minél több időt adni neked és a családodnak, de lassan lejár. Nem tudom mennyi időm van hátra, de halálom után te leszel a király, így itt kell maradnod. - szorította meg a kezem a királynő.
- Annyi évig voltál a béke őre, én nem tudom képes leszeke erre... - suttogtam, észre sem vettem, hogy könnyekkel telik meg a szemem.
- Remek király leszel és amennyi időm maradt, mindent neked adom, hogy felkészítselek. - mosolygott rám megnyugtatóan. Milyen igazságtalanok az Istenek, bárkit és bármit elvesznek az emberektől.

Odafent a toronyban Visenya várt rám, vele volt Aemma és Baelor is.
- Unokahúgunk egészégére iszunk. Minerva lett ugye a kicsi neve? - töltötte tele a poharam Baelor.
- Igen, alig három esztendős még, így nem hoztam magammal. - nevetett fel Aemma.
Ekkor észrevehették falfehér képem és azt hogy semmire sem reagálok, mert hirtelen csend állt be a beszélgetésbe.
- Mi a baj, Jace? - kutatott a tekintetével Visenya.
- Anyánk halálos beteg... - motyogtam magam elé elhaló hangon. Alig tudtam kiejteni a szavakat.
- Az nem lehet... - ugrott fel a nő, a földre ejtve a kezében tartott poharát.
- Arra kért maradjunk erősek és ne zaklassuk őt ezzel. - néztem rájuk sorra.
Megrendülten ültünk egymás mellett végül, Aemma szipogott, mi többiek a csendet választottuk.

Este Will keresett fel a szobámban. Izgatottan csillogtak a szemei.
- Felkészültél a holnapi napra? - mosolyogtam rá.
- Elnyerem a lovagi címet, uram. - bólintott.
- Az sem baj, ha nem sikerül. Sok tornát látott ur lesz jelen, ne csüggedj el, ha holnap nem sikerül. - álltam fel vele szemben.
- De nekem nincs más lehetőségem, uram. Csak így nyerhetek tiszteletet. - hajtotta le a fejét.
- A mi családunk mindig tisztelni fog téged, Will. - tettem a kezem a vállára bíztatóan.
- De nekem az már kevés! - tört ki a fiúból hirtelen. - Meg kell mutatnom, hogy méltó vagyok a sárkányomra, meg kell mindenkinek mutatnom mit tudok!
Szomorú mosollyal néztem a fiúra, annyi szenvedést élt át.
- Menj lefeküdni, holnap nagy napod lesz. - küldtem el.

Másnap kezdetét vette a lovagi torna. A gyerekekkel a páholyban foglaltunk helyet anyám mellett.
- Igaz az, hogy a fegyverhordozód is indul a lovagi címért ma? - fordult hozzám Rhaena.
- Igen, William ma győzni fog. - mosolyodtam el.
Sorra jöttek a nemes ifijúk, ahogy Visenya mondaná, egyik gőgösebb volt a másiknál.
- Hogy fogja azt a kardot? Csoda nem magát szúrja le vele. - nevetett fel Baelor a küzdőteret szemlélve.
Egy páncélos arany hajú fiú lovagolt be a küzdőtérre. A tömeg öregei összesúgtak, Fattyú Sárkány, így nevezték. A hajadón hölgyeket ez cseppet sem érdekelte, amint meglátták a fiú elragadó arcát.
- William Stone ellenfele Leon Baratheon. - kiáltotta be a játék mester.
A Baratheon fiú a páholy elé lovagolt, fegyverét felemelve áldást kért Alyssatól.
- Két hete a nyakamra jár az apja, hogy adjam a lányom a fiához. - húzta el a száját Baelor mellettem.
- És mit mondtál neki? - néztem a fiatal nővé érett unokahúgomra, aki a koszorút dobott le a fiúnak.
- Ha a fiú lovag lesz, majd akkor. - nevettünk össze öcsémmel.
William mosolyogva követte az ellenfele példáját. Fegyverét felnyújta nézett szét a széksorok között.
- Áldásodat kérem, Daenerys hercegnő! - szólította meg a lányom. Visenya érdeklődve mérte végig a két fiatalt, mintha olyat tudna amit én nem.
A párbajban William győzött, ahogy a többi ütközetben is. Daenerys lelkesen tapsolt a fiú minden győzelme után. Aegon a szemét forgatta csupán.
- Maegor, te nem akarsz tornákat nyerni? - kérdezte Alyssa a mellette ülő fiútól.
- A harc stílusom megartom majd az igazi ellenfeleknek. Én csatában akarok lovag lenni, nem itt, magamat mutogatva. - húzta el a száját a herceg.
A nap végén kivívta magának a lovagi címet William. A páholy felső felében ülők, az Arryn család, fagyos pillantásokkal mérték végig a fiút.
- Sir William Stone, a mai nap lovaggá ütlek, én Rhaenyra Targaryen, a Hét királyság királynője. Sárkánykő lovagja vagy a mai naptól. - tette az egyik, majd a másik vállára anyám a kardot.
A ceremónia közben a szemem sarkából láttam, ahogy Aegon a húga kezét fogja, hátrább húzva őt a tömegben féltőn.

Este a lakoma közben arra lettem figyelmes, hogy két szék üres az asztalnál. A táncosok között sem találtam az illetőket, így a lépteimet megszaporázva felfutottam a toronyba. A rejtek utak sötétjében bekémleltem minden szobába, mikor az egyikben halvány fényt láttam kiszűrődni.
- Nem mehetek veled, értsd meg. - hallottam egy nagyon szomorú hangot. Két alak állt a gyertyafényen kívül, egymással szemben.
- Nem fogom végig nézni, hogy hozzá adnak valami lordocskához. - a másik hang nagyon mérges volt.
- Hozzád sem mehetek feleségül, tudod jól. - csitította a szomorú hang.
- Mert nekem nincs címem vagy földem? Mostmár lovag vagyok, vannak így jogaim, szerelmem. Így nem lesz baj, majd megengedik. - ölelte át egymást a két árny.
- Aegon tegnap megkérte a kezem, igent mondtam neki, sajnálom. Engem kötelez a korona, a hűségem családom iránt.- tolta távolabb magátol az egyik árny a másikat.
- Az nem lehet... de ő nem szeret téged... nem úgy mint én... - rendült meg a dühös hang. A fénybe lépett, ekkor láttam meg, hogy William az.
- Arra születtem, hogy királyné legyek, Will. Nem dobhatom el a koronám, a kötelességem. - ment utána a másik árny a fénybe, közben a fejét rázta. Daenerys volt az.
Ekkor a titkos ajtóra tettem a kezem, próbáltam betolni, de valamivel eltorlaszolták.
- Alyssanak is könyörögtem tegnap, de ő a Baratheon korcsot választotta. Te meg a kurvázó bátyádat választod helyettem. Sajnálom Daenerys, nem akartam ilyen módszerekhez folyamodni, de nincs választásom. - a kis résen át láttam, hogy egy nedves anyagot tart a lány arcához, aki összeesett ettől. Kiáltottam, mire ijedten fordult körbe a szobában William. Gyorsan a vállára kapta a lányt és kisietett az ajtón.
Rohantam le a lépcsőn, őrökért kiáltottam, mindenkit a fiú keresésére küldtem.
- Jace, mi történt? - ragadta meg a vállam Baelor.
- Will, elvitte Daeneryst. Lehet Alyssat is magával vitte, menj keresd meg. - löktem félre a kezét és futottam tovább lefele a lépcsőkön.

Reggelre átfésülték az őrök Királyvárat, de nem találták meg sem a két lányt, sem Willt. Visenya összetörve kuporgott anyánk mellett a kanapén.
- Caraxes nincs a Veremben, azzal menekülhetett el. - ölelte magához a lányát Rhaenyra.
- Olyan volt nekem, mint a fiam. Hogy rabolhatta el a lányom? - nyögött fel Visenya.
- Szerelmes volt belé, anyám. De Daenerys engem választott. - magyarázta Aegon a kezeit összeszorítva.
- És Alyssa minek kell akkor neki? - dőlt fáradtan a falnak Baelor.
- Daenerys már sokszor visszautasította Willt, Alyssanal akart vigaszt keresni. A lány Leon Baratheont választotta, ez feldühíthette. - gondolkodott hangosan Maegor.
Mindenki maga elé nézett és azon gondolkodott hova vihette a lányokat Will.
- Hova mész, Aegon? - nézett az ajtó fele lépő fiúra Visenya.
- Megkeresem a jegyesem, még ha fel kell égetnem érte a kotinenset is. - tette a kezét az ajtógombra eltökélten.
Aznap a Sárkányverem majd hogy nem kiürült, mindenki a két lány után indult. Az Istenekhez imádkoztam, miközben Rhoxot észek fele fordítottam, hogy semmi bajuk ne essen.