Sárkányok Éneke☑️

5.

- Nem lehet a te fiad... de akkor még Baela élt... - rendültem meg hirtelen. Az öcsém, a hűség mintaképe, nem tudtam elhinni.
- Szerettem a feleségem, bátyám, de Alyssa születése után bezárkozott és eltávolodott tőlem, sokáig nem lehetett gyerekünk. Roslin akkor mellettem volt, vigaszt nyujtott a magányomra. És megszületett a fiúnk, mindig is akartam egy fiút. Nem vehettem a nevemre, és végig kellett néznem, hogy Sasfészekben neveljék fel megvetve, mert nincs apja. Mikor Baela meghalt feleségül akartam venni, de Rhaenys hercegnő nem engedte. Rhaenat kellett elvennem, hogy Hullámtörőnek egy nap legyen örököse, hogy a korona erős maradjon. Mikor Roslin meghalt még meg sem gyászolhattam, a gyermeket sem vehettem magamhoz, hogy ne adjak okot pletykákra. - mesélte Baelor lehajtott fejjel. - Lord Arrynak én adtam az ötletet, hogy küldje hozzád a fiút. Tudtam te befogadod és felneveled, úgy ahogy én tenném.
Hosszasan néztem az öcsémet, gondolkodtam a titkain, melyeket sosem osztott meg velem.
- Nem adhatok neki sárkányt, azzal az én fiamnak kiáltanám ki. - ráztam meg a fejem felébredve az elmélkedésből.
- Majd azt mondjuk Aemond fattya vagy Aegone, a zöldek nemzették. - próbálkozott tovább Baelor.
- Ők már rég halottak, senki se hinne nekünk. - álltam fel az asztaltól. Túl sok minden járt a fejemben, féltem, hogy olyanba mennék bele, amit később megbánnék.
- Ő már a te szolgád, bátyám. De sose felejtsd el, hogy a véred is. - állt velem szembe Baelor. A kezemet a vállára tettem, tudtára adva, hogy értem, majd hátat fordítottam neki és kiléptem a helyiségből.

Hetek teltek el, azon kaptam mindig magam, hogyha Williamre néztem Caraxes hátán képzeltem el. Ilyenkor gyorsan másfele tereltem a gondolataimat, nem engedtem meg magamnak a tévedést.
Visenya saját fiaként tekintett rá, nem mondtam el neki Baelor titkát. Együtt tanította a saját gyerekeinkel, Aegon kedvenc párbaj ellenfele lett hamar a fiú.
Aemmatól tisztes távolságot tartottam, ha egy helyiségben kellett vele legyek.
Visenya mellett feküdtem az ágyban, egy jelentést olvastam, mikor a nő csókját megéreztem a nyakamon.
- Kívánlak... - suttogta a fülembe.
- Én is téged, kedvesem, de a mesterek szerint nem szabad, amíg a baba meg nem születik. - bontakoztam ki a hívogató öleléséből.
Mérgesen nézett rám, majd hátat fordított nekem. Engesztelően a karomba húztam és egy régi altatót dúdoltam neki valyriai nyelven.
- Még négy hónap, amíg megszülök. - sóhajtotta gondterhelten. A haját simogatva csitítgattam tovább, míg el nem aludt.

A barlangok előtt álltam a fiúkkal. Kérdéseket tettem fel nekik a tegnapi tananyagból.
- Miért nincs mindegyik sárkánynak lovasa, apám? - nézett a szomszédos hegytetőn alvó Caraxesre Maegor.
- Csak a valyriai vérrel rendelkezők képesek megülni a sárkányokat, de abból sem mindegyik. - mosolyogtam a fiamra.
- Azt tanította tegnap a mester, hogy mi, mivel nem az elsőktől vagy a rhoynaroktól származunk, így elvehetjük a testvéreinket. De nekem is el kell vennem Daeneryst, mint te anyát? - nézett rám elgondolkodva Aegon.
- Szerelemből vagy a vérünk tisztán tartásáért vesszük el rokonainkat. De neked van szabad választásod, azt veszel majd el akit akarsz. - borzoltam meg a haját.
Ekkor Naga repült az alvó bestia mellé, hozzádörgölőzött játékosan. Caraxes kinyitotta alvó szemeit és a nöstényre nézett.
- Ebből baj lesz. Fiúk, irány vissza az erődbe! - fordítottam a lépcső fele őket. Rhox fekete pofája mérgesen felüvöltött. A sárkányom fele iramodtam, miközben a gyerekek a vár fele rohantak. - Rhox, ide gyere!
Caraxes meglátva a fekete bestiát, felszállt, és a fogát csattogtatta felé. Hirtelen a lépcsőhöz repült és leszállva elállta a gyerekek menekülési útját.
- Csináljatok valamit, nektek van sárkányotok! - hallottam William kiálltását.
- Csak a lovasának fogad szót, de neki olyanja nincsen. - magyarázta megrémülve Maegor.
Eközben én Rhox elé álltam és a földön próbáltam tartani, a sárkány őrök túl messze voltak még.
- William, mond azt neki, hogy: Szolgálj engem, Caraxes! És mássz fel a hátára, erősen kapaszkodj. - kiáltottam a fiúk fele.
William idegesen a szemembe nézett, de végül a vörös bestia fele fordult és tett egy lépést felé.
- Szólgálj engem, Caraxes! - ismételte, a sárkány hosszasan nézte a fiút. Az remegő kézzel a felkapaszkodott az állatra. Caraxes felüvöltött, majd felszállt. William síkoltott, de erőssen kapaszkodott. Egy kört tett vele a bestia a vár körül, majd a lépcső tetejére ült le.
A két fiú elképedve nézte a reszkető Williamat, ahogy lemászik a fenevadról, majd elküldi.

Odabent Visenya ijedt képe fogadott, aki a gyerekek elé térdelve megnézte épségben vannake.
- Hogy jutott ilyen az eszedbe, Jace?! - fordult felém teljesen kiakadva, mikor a szolgálók elvitték a fiúkat.
- Aemond vagy Aegon fattya, azt pletykálják róla. Nem volt más választásom, Caraxes meg is ölhette volna őket, ha William nem szelíditi meg. - ültem le fáradtan a nő elé. Ismét hazugságra kényszerültem.
- Nem érdekel ki az apja, meghalhatott volna! - ordította Visenya.
- Hát mostmár egy egész világ fogja tudni, mivel sárkánya van. - húztam el a számat.
Az incidens után első dolgom volt Baelornak írni.

A térképasztal mellett álltam, mikor az ordítást meghallottam.
- Ez anya hangja... - sikított fel Daenerys.
- Menjetek a szobátokba, most azonnal! - szóltam rájuk, majd kettessével szedtem a lépcsőfokokat a hálótermünkig.
Odabent Visenya az oszlopba kapaszkodva ordított, vér csörgedezett le a combjain.
- Beindult a szülés, felség. - magyarázta a bába a feleségem mellettt térdelve.
Aemma rontott be az ajtón, elgyötört arcomra nézett, majd rögtön Visenya mellé sietett.
- Hercegnő, le kell feküdnie, így nem tudunk segíteni. - hívta csendesen a bába Visenyat.
- Csak legyen már vége! - kiáltott fel a nő fájdalmak közepette.
Óvatosan felemeltem és az ágyra fektettem, majd mellé térdelve magamban kezdtem imádkozni az Istenekhez.
- Háromszor végig csináltad, nővérem, most is sikerülni fog. - törölgette a homlokát Aemma.
- Jace... ne engedd el a kezem... - fordult felém.
- Sose fogom, szerelmem. - leheltem csókot az arcára.
A bába bíztatta, hogy nyomjon. Visenya homlokán kidudorodtak az erek a fájdalomtól, rengeteg vére folyt ki a lepedőre, de ő csak nyomott.
Fél óra múlva egy hangos sírás szakította meg a csendet. Egy fehér hajú csöpp babát emelt fel a mester.
- Kislány, hercegnő. - tette Visenya mellére.
- Daena Targaryen, mennyi baj van már most veled. - ölelte fáradt karjaiba a gyermeket a feleségem.
- Írjátok meg a királynőnek, gyermekünk megszületett. - küldtem el egy szolgát.
Amíg Visenyarol a vért lemosták a kezembe vettem a babát. Panaszosan sírt még mindig vörös takarójába csavarva. Négy gyermek apja lettem általa.
- Mindig megfoglak védeni, gyermekem, az életemre esküszöm neked. - suttogtam a homlokára, úgy hogy senki se hallja.
A fiúk kissé csalódottan fogadták, hogy húguk született, titkon egy új játszótársra vágytak. De lelkesen jöttek megnézni az új testvérüket.
- Anya, választottunk neki tojást. Ez jó lesz ugy-e a húgunknak? - hozott be egy aranyszínű sárkány tojást Aegon.
- Tökéletes lesz neki. - mosolygott a gyerekekre Visenya. Nagyon fáradt volt, a párnákra dőlve ringatta a kicsit.
- Még olyan soká lesz, mire kikel, pedig olyan kiváncsi vagyok milyen színű lesz. - ült fel Daenerys az anya mellé az ágyba.
- Általában öt éves korunkban kelnek ki a sárkányaink. Mondjuk a Maegore hamarabb kikelt. - magyarázta Williamnek Aegon a parazson izzó tojást nézve.
- Nem minden tojás kell ki. - mosolyogtam rájuk.
- Miért? - fordult felém hírtelen a fiú érdeklődve.
- Azt nem tudja senki, talán a valyriai vér nem erős az illetőben vagy a tojás nem fejlett eléggé, hogy kikeljen, sok elmélet van róla. - símította meg Daenerys haját elgondolkodva Visenya.
- Az én sárkányomat ki keltette ki? - tette fel a következő kérdést William.
- Aemon Targaryennek hívták, utána apám volt a lovasa, Daemon Targaryen. - magyaráztam türelmesen.
- Hány lovasa lehet egy sárkánynak? Az enyém is valaki másé lesz majd? - önzést hallottam a kislány hangjában.
- Csak a lovasa halála után tud megszelídíteni valaki egy sárkányt. Így az még nagyon messze van, hogy Ryoko új társat válasszon magának. - ültem le Daenerys mellé nevetve.
Láttam, hogy Williamnek még sok kérdése lett volna, de intettem neki, hogy majd máskor válaszolom csak meg őket.

A nap után öt év telt el, de én egyszer sem tudtam a fiú elé állni és elmondani, hogy Baelor az apja vagy hazudni neki. Néztem, hogy felnő a gyerekeimmel és kiváló lovag lesz belőle. Hagytam, hogy hallja a pletykákat, melyeket Baelor terjesztett róla és a származásáról. Gyáva testvérek voltunk, ha Williamről volt szó.