What if...? - A másik út

Prológus

Hoppanálás zaja törte meg az utca átmeneti csendjét. A magas, fekete köpenyt viselő alak lassú, de határozott léptekkel indult meg a macskaköves út mentén.

Az időjárás október végi, Halloween-i időhöz híven szeles és nyirkos volt, a férfi viszont jól láthatóan nem viselt cipőt, hiszen hófehér lábfejei minden második lépés után kikandikáltak a talár alól. Ennek ellenére semmiféle reakciót nem mutatott arra vonatkozóan, hogy esetleg fázna. Arca sem tükrözött érzelmeket. Pont olyan hűvös és nyugodt volt, akár az aznapi, késő esti időjárás.

Két töknek öltözött gyerek billegett át a téren, s a boltok kirakatai tele voltak papírpókokkal, annak a világnak a csicsás műkellékeivel, amiben a muglik nem is hisznek. A falu ezen kívül szinte kihalt volt, hiszen a tér közepén lévő óra bármikor elüthette az éjfelet. A szikár alak egyenletes tempóban haladt, magában gondolkozva.

Hogy min?

Önmaga fontosságán, erejének és igazának szilárd tudatán. Diadalmámor töltötte el arra gondolva, hogy mit fog véghez vinni fél órán belül. Eltünteti azt a kis cseppnyi bizonytalanságot is ami hatalma útjában állhat. Az egész családot eltörli a föld színéről.

Habár egyik leghűbb követője, roxforti kémje az anya életéért esedezett neki... Talán... Majd még megfontolja... Noha a nő sárvérű...

Befordult jobbra a legközelebbi sarkon, és a járdára áttérve lépdelt tovább.

- Jó a jelmeze, uram! - szakította ki töprengéséből egy gyermeki hang.

Mikor elég közel ért a kisfiúhoz, annak arcáról leolvadt a vigyor és kétségbeesés vette át a helyét. A gyerek megfordult, és amilyen gyorsan csak tudott, eliszkolt az ijesztő ember közeléből. A férfi kezében azonban már ott volt halált ígérő varázspálcája.

Elég volna egyetlen apró mozdulat, és a kölyök sosem érne oda az anyjához... de felesleges, teljesen felesleges...

Azzal egy újabb, sötétebb utcára fordult rá. Szemei elégedetten villantak meg ahogy észrevette négy házzal arrébb lévő célját. A Fidelius-bűbáj már egyértelműen nem volt hatásos ellene, hiszen megbízhatónak vélt titokgazdájuk elárulta őket neki. Mily szerencse a saját, és szerencsétlenség a család számára, hogy az utolsó pillanatban megváltoztatták döntésüket.

Végül elérte az emeletes házat. Halkan, nesztelenül lépett a terebélyes sövényhez, majd átnézve azon felpillantott az épületre. A függönyök mind el voltak húzva, így tökéletes rálátást biztosítva a biztonsághitben nevetgélő apa-fia párosra.

Mily esztelenek... Mily meggondolatlanok és önfeledtek... Nem is gondolják mi vár rájuk...

Még egy pillanatig figyelte a kis családot. A hosszú, vörös hajú anyuka is csatlakozott férjéhez, és együtt szórakoztatták a fekete tincsekkel megáldott, egy éves és pontosan három hónapos kisbabát. A szemüveges férfi, pálcája segítségével kisebb-nagyobb buborékokat varázsolt kacagó fiának, a zöld szemű nő pedig azokra rákoppintva, apró tűzijátékokká robbantotta szét őket.

Ostobaság... Ilyenre használni a magiát és a varázspálcát...

A sötét mágust a család utolsó meghitt pillanatai már nem érdekelték, így egy bonyolult csuklómozdulatokat igénylő, de számára igen egyszerű varázslatot szórt ki a házra, majd belökve a kaput elindult a bejárati ajtó felé.

Azt már nem látta ahogy a zöld szemű kisfiú haja anyjáéhoz hasonló vörösre vált, se azt, hogy az apuka felkapja fejét a kapu halk nyikordulására. A gyerek Lily kezében kötött ki, James pedig rászorítva pálcájára, óvatos léptekkel közeledett a bejárathoz.