Lorettának megadatott az a csoda, hogy egy hatalmas, szerető családban élhessen. Ő maga a szüleivel és négy testvérével – három fiúval és egy lánnyal – élt együtt. Volt neki öt nagynénje és nagybátyja is, valamint annyi unokatestvére, hogy azt két kezén meg sem tudta számolni. Bár minden rokonát nagyon szerette a kis hétéves, legjobban a nagypapájával érezte magát.
A hatvanas éveiben járó férfi tarsolyában mindig volt egy vicc, na meg egy kis csokoládé, és mindig kapható volt egy kis szórakozásra, de ő tanította meg unokáit a biciklizésre is.
Loretta fantáziája mindig nagyon élénk volt, és a papája mindig szíves örömest hallgatta meg történeteit. A nagypapa mindig úgy köszönt a gyerekeknek, hogy ökölpacsit adott nekik, amivel egyidőben egy kis cukorkát csúsztatott kezükbe – bár ez miatt a gyerekei sűrűn leszidták, mondván, hogy már így is túl sok édességet esznek a gyerekek, azonban erre a nagypapa csak vállat vont, és a felnőtteknek is adott egy kis csokoládét.
Nos, ez a fejezet olvasóként valószínűleg kissé összecsapottnak, esetleg unalmasnak hathat, ez miatt elnézést kérek, azonban számomra ez a fejezet sokat jelent érzelmileg, ugyanis még hogyha nekünk nem is ekkora nagy a családunk, a nagypapa tettei erősen hajaznak az én papámra, akit nagyon imádok (és papa, ha egyszer letöltöd a wattpadot, akkor innen is helló!). Remélem, azért tetszett :)
2022. 10. 23.
YOU ARE READING
Írós Inktober 2022
Short StoryHa már a művészeknek alkottak ilyen egy hónapos kihívást, íróknak miért ne lehetne? Ha érdekel, szerény személyem hogyan teljesíti eme kihívást, nézz bele a könyvembe, (remélhetőleg) nem fogod megbánni
