8. nap - Egy elveszett kulcs

15 4 17
                                    

A két fiú imádta a kalózokat. Minden vágyuk volt, hogy egy nap a tengeren hajózhassanak a kincs után kutatva, azonban sajnálatos módon erre nem volt lehetőségük. Szerencsére volt fantáziájuk, illetve segítőkész szüleik, akik csináltak nekik jelmezeket és kincsestérképet, így mégis valóra válhatott az álmuk.

– Ott lesz! A nagy fa alatt! – kiabálta Jack a kert egyik oldalából legjobb barátjának, Ryannek.

Ryan ráérősen sétált barátja mellé, mikor pedig az rákérdezett, mi tartott ennyi ideig, nemes egyszerűséggel annyit válaszolt, hogy rossz volt a szél.

A két fiú együtt futott a nagy fához, ott pedig két dobozt találtak. Míg az egyik egyértelműen csak egy játék volt,  a másik egészen igazi kincsesládának tűnt. A fa dobozkát domborminták díszítették különböző egzotikus állatokkal, növényekkel, illetve kincsekkel. Természetesen mindkét fiú a másodikat akarta megszerezni, azonban úgy esett, hogy Jack sokkal gyorsabb volt.

Mikor megtalálták a ládákat játék közben, az volt a szokás, hogy elmennek szüleikhez, akik odaadják nekik a kulcsot, így megkaparinthatták a csokitallérokat vagy izgalmas játékokat, mikor azonban a furcsa dobozt mutatták meg, a felnőttek nem tudtak nekik kulcsot adni hozzá.

– Ez még az üknagypapád doboza volt – magyarázta Ryan édesanyja fiára nézve. – A kulcsa már nagyon rég elveszett, és fogalmam sincs, hogy kerülhetett a fa tövébe.

A fiúk kissé csalódottan mentek vissza a kertbe, még a szuper játékok sem vigasztalták őket. Egyszercsak Jack keze ügyébe akadt egy aprócska ezüst kulcs, ami hasonló stílusban készült, mint a láda. Közös megegyezés alapján úgy döntöttek, hogy megpróbálják kinyitni. Bedugták a helyére, elfordították, és egy nyomasztó másodpercig úgy tűnt, semmi sem történt, azonban akkor apró kattanással felnyílt a láda teteje.


Nos, aki megértette, hogy mi történt ebben a fejezetben, az örüljön, mert nekem személy szerint fogalmam sincs, hogy miről írtam, olyan fáradt vagyok, úgyhogy valószínűleg reggel már megbánom, amiért ezt kiraktam, de hát csak egyszer élünk!

2022. 10. 22

Írós Inktober 2022Where stories live. Discover now