Sárkányok Éneke☑️

1.

A harmincharmadik születésnapomat készültük aznap megünnepelni Királyvárban. Anyám, Rhaenyra Targaryen a Vastrón első királynője és apám, Daemon Targaryen herceg a palota kapuja előtt vártak ránk. Visenya, a feleségem kiterelte a gyerekinket, Aegont, Daeneryst és Maegort a kocsiból. Apám azonnal az ölébe kapta a kislányt amint meglátta.
- Baelor és Rhaena már megérkeztek, ahogy Aemma is. - mesélte anyám a fiúkat ölelgetve.
- Haza tért a kis világutazó? - utalt a húgunk körútjára Visenya.
- Odafent vár a toronyban. - küldött fel apa kettőnket, a gyerekek felügyeletét átvállalták ők.
Annyi emlék rohant meg, mikor beléptem a jól ismert toronyszobába. Baelor és a felesége a kandalló előtt ültek, együtt nevettek Aemmaval, akire alig ismertem rá.
- Fiatal felnőtt nő lettél húgocskám. - húzta magához a lányt Visenya.
- Gyönyörű vagy, Aemma. - mosolyogtam rá a lányra. Fehér haját kiengedve hagyta, vékony szövetű vörös ruhája körbeölelte domborodó testrészeit.
- Pár év múlva Daeneryst is óvhatjátok a kérőktől. - nevetett fel Baelor.
Aemma elmesélte a kalandjait, melyekre a szabad városok körbeutazása alatt tett szert.
- Kishúgunk körbe utazta a világot, amíg mi Westerosban melegettünk. - állapította meg Baelor.
- Most pedig ideje, hogy a vacsora asztalt melegítsük, hanem anyánk nagyon mérges lesz. - állt fel Visenya, mire mindenki követte a példáját.
A lakomán sok nemes is részt vett. Az ifijú lovagok táncba hívták Aemmat, olyan gyönyörűen forgott a táncosok között, hogy azon kaptam magam, hogy tátott szájjal bámulom. Visenya nevetett mellettem.
- Nem ittál te egy kicsit sokat? - kérdezte az állát a vállamnak támasztva.
- Nem vagy ma kicsit túl pimasz a férjeddel? - hajtottam a fejem az övének. Egy apró csókot lehelt az arcomra.
- Menj kérd fel szegény Aemmat, Lord Tyrell mindjárt a lábára lép. - bíztatott Visenya.
Felálltam erőt véve magamon, majd elindultam a táncosok közé.
- Szabad felkérnem, drága húgom? - fordultam a lányhoz mosolyogva. Aprót biccentve jelezte, hogy elfogadja a meghívást.
Gyengéden a derekára tettem a kezem és megforgattam. Olyan illata volt, mint Égi kert legszebb virágának lehet. Pihekönnyű érintésekkel vezettem, pörgettem a táncosok között. Megrészegültem, csak nem tudom a bórtól vagy a lány illatától. Közelebb húztam magamhoz, pedig tudtam nem szabad. Mikor a zene véget ért jöttem rá, hogy túl közel kerültem hozzá. Egy lépést hátráltam, majd esetlenül meghajóltam és a legközelebbi ajtón át távoztam.
Visenya utolért és kinevetett.
- Te tényleg sokat ittál. - ölelt magához, rátámaszkodtam, kicsit túl játszva a részekségem, hogy ennek tudja be a lenti táncot. Nevetve vitt fel a szobánkba, ott az ágyra lökött. Felnéztem erre a gyönyörű nőre, aki három gyermeket adott nekem és a sok év alatt hű társam volt, bármi is jött.
- Min gondolkodtál így el? - símította meg az arcom mellém feküdve.
- Azon, hogy mennyire szeretlek. - suttogtam az ajkaira.
Apró csókokkal hintettem be a száját, majd a nyakát. Behunytam a szemem, elakartam veszni az érzésben, melyet a feleségem nyújt nekem mindig. Láttam magam előtt egy fehér hajzuhatagot, egy félős mosolyt, miközben körbefordul a tengelye körül, azt ahogyan magamhoz közel húzom közben, Aemma arcát láttam. Visenya nyögésétől kipattant a szemem, ránéztem az alattam fekvő nőre és elszégyeltem magam, hisz ittas gondolataim nem ő körül jártak szeretkezés közben. A vállaiba merültem el, minél közelebb akartam őt érezni, feledve az előző érzést.

Másnap egy régi barátom üzenete miatt elhagytam a palotát. Álruhában mentem végig Bolhavég utcáin, a legdíszesebb bordélyházat keresve. Egy különszobában Sir Anthon Chambers várt, egy megbízható lovag volt és annál megbízhatatlanabb nemes.
- Köszönöm herceg, hogy eljöttél. Kényes ügyben járok el, így jobb ha nem a vöröserődben találkozunk. - magyarázta a bordélyház funkcióját.
- Azért egy fogadó is jó lett volna. - ráztam kezet a férfival.
- Tán megveted a szép nőket, jó uram? - nevetett fel a lovag és a függöny mögötti szobára mutatott, ahol három nő átetsző selyemben várta a férfit.
- Feleségem nem igazán örülne, ha itt látna. - utaltam asszonyom vérmésékletére.
- Te király leszel, a királyok asztalán sok fogás megfordul, ezt Visenya hercegnő is megérti. - legyintett a férfi, majd intett a nőknek. Egy fehér hajú fiatal lány állt meg előttem. - Gondoltam az ezüst hajúak a kedvenceid.
- Azért elmondhatnád, hogy mi okból érkeztél mégis Királyvárba. - vettem le a tekintetem a lányról, nagyon hasonlított fiatal külsejével valakire.
- Dorne hercege elhunyt a múlt héten, mivel a lánya meghalt, így nem volt örököse. Véres csaták dulnak Dorneban az új herceg megválasztásának érdekében. - ültette az ölébe a fekete hajú szépséget Anthon mesélés közben.
- Mit tudnék én ezzel kezdeni? - értetlenkedtem. A fehér hajú lány minden szavam után közelebb jött hozzám.
- Te vagy a herceg, aki meghódítja mind a hét királyságot. - magyarázta türelmesen a lovag. A lánnyal már nem volt ennyire elnéző, leszakította egy mozdulattal a ruháját.
- Azt akarod menjek Dorneba harcolni? - nevettem fel jóizűen.
- Ne harcolni, elfoglalni. Majd utána te kinevezed a terület új helytartóját. - folytatta Anthon, miközben a lány lábai közé nyúlt.
- És te egy bordélyban akarsz haditanácsot tartani? - fordultam körbe még mindig mulatattva.
- Ha a palotában állok eléd ezzel, valamelyik főnemes biztos kihallgatna és az anyádhoz rohanna vele. - húzta el a száját az udvar lakóira gondolva a férfi. Minden figyelmét a lányra fordította, aki kélyesen nyögött a férfi érintéseitől. - Ne olyan hangosan cica, nem látod épp tárgyalok. - szidta le a fülébe harapva.
- Baelorral beszélj inkább a stratégiáról. - dőltem hátra megadva magam.
- Az öcséd a te beleegyezésedre vár, tegnap egyesztettem vele. - húzta közelebb a lányt az ölében.
- Át kell gondolnom ezt, Anthon. Ha hadat üzenek Dornenak akkor Luc öcsém emlékét is megsértem vele. - utaltam meggyilkolt testvéremre, aki dornei feleséget választott magának.
- Vagy épp megmented a nemzetét Lady Elizanak a polgárháborútol. - legyintett Anthon és heves csókolózásba kezdett a lánnyal.
- Lord Velaryon haláláról ma reggel jött egy holló. Ilyen gyászterhes időkben nem fog anyám háborúzni. - hessegettem el az ezüst hajú lányt.
- Már több mint tíz éve gyötörte a láz, csodálom, hogy eddig is bírta. Az már biztos, hogy Corlys nagyúr megdolgozott a halálért. - vette el az ajkait a lányéról Anthon.
- Dornet könnyű elfoglalni, de nehéz megtartani. - utaltam elődeim próbálkozásaira.
- Van egy hajadon húgod és egy lányod is, majd hozzá megy valamelyikük az általad kijelölt úrhoz. - legyintett a lovag mintha ez olyan egyszerű lenne.
- Nem vagyok a politikai házasságok híve. - tiltakoztam azonnal.
- Vérrel és szerelmmel lehet csak uralkodni, herceg. - elégelte meg az aggódalmaimat Sir Chambers.
Míg töprengtem a megfelelő válaszon az ezüst hajú lányra siklott a tekintetem. Hogy adhatnám oda csak úgy Aemmat egy nemesnek, akit nem is ismer? Vagy Daeneryst, aki még csak tíz éves?
- Holnap családi tanácsot hívok össze, Baelor és Visenya szava lesz a döntő. Gyere a vöröserődbe, de a nőidet hagyd itt. - mosolyogtam a férfira, majd felálltam és sietve távoztam.

Visenya a Sárkányveremben várt rám. Daenerysnek ma volt az első repülése Ryoko nevű sárkányán.
- Milyen gyorsan nőnek ezek a bestiák mostanában. - néztem a kék fenevadra, aki a fejét a lányom arcához dörgölte engedelmesen.
- Határozottan utasítsd, Daenerys! - szólt rá Visenya a lányunkra. Ő már Naga hátán ült, hogy közbe tudjon a levegőben is lépni, ha bármi baj történne.
- Még így is a te sárkányod a legnagyobb, bátyám. - fordult felém az aréna lelátóján ülve Aemma.
- Ryoko, fel! Repülj! - szólt Daenerys a bestiához a nyeregben ülve. A sárkány óvatos szárnycsapásokkal felemelkedett a földről. Olyan három méter magasra szállhatott, mikor Naga utána vetette magát. A fejemet felemelve néztem fel a két sárkányra, hallottam a lányom öröm kiáltásait. Figyeltem, ahogy elrepülnek a város felett.
- Aegon sárkánya akár az enyém ikertesvére is lehetne. - gondolkodtam hangosan meglátva Draak-ot a verem kapui között. Aegon magához hívta a fekete állatot, majd a hátára szállt. - Hozzátok ki Rhoxot! Aegon nélkülem nem szállsz fel, megértetted!? - kiáltottam a sárkány őröknek, majd a lábamat átlendítettem a korláton és a fiam mellé sétáltam.
- Már egy éve repülök. Miért kell a szülői felügyelet mindig? - sopánkodott Aegon.
- Mert az örökösöm lévén, mindent megteszek, hogy biztonságban tudjalak. - mosolyogtam a fiúra.
Ketten szálltunk a magasba, Rhox irányítasa közben le se vedtem a szemem Aegonról. Daenerys a tornyok körül repkedett, míg az anya a magasból figyelte a kislányt. A palota teraszán anyám és apám tüntek fel, Maegort tartották az ölükben. Integettek vidáman a lányomnak, majd Aegonnak is. Az ilyen pillanatokban el sem tudtam képzeni, hogy hogy létezhet háború és szomorúság a földön.