Bad boy gone good//N.N. FF

5.

Amint felkeltem rájöttem, hogy én nem otthon vagyok. Felnéztem majd realizáltam, hogy Yeonjun ölében aludtam el. A gondolatba is belepirultam, hogy személyesen a TXT-s Yeonjun ölében aludtam el...like..ezt nem sokan csinálhatják.  Bár olyan számomra mint egy bátty, de azért mégis csak egy idol.

– Yeonjun...– suttogtam.

– Igen? – kérdezte suttogva.

– Ja hogy fent vagy?

– Persze, csak pihenek.

– Oh okés. Mikor jönnek haza a szüleid?

– Holnap? Holnapután? Valahogy így.

– Értem...– mondtam majd magam elé kezdtem el bámulni. Yeonjun észrevette, hogy van valami így megsimogatta a fejem majd megszólalt.

– Mi a gond? Mire gondolsz?

– Nem fogok...zavarni? – kérdeztem viszakozva.

– Dehogy! Miért zavarnál?Hogy kérdezhetsz ilyet? Egyáltalán, hogy jut ilyen eszedbe? Te vagy az utolsó aki zavarna. – mondta mire inkább nem mondtam semmit csak tovább pihentem. Gondolkodtam. Én sem tudom min. Csak...kattogott az agyam. Elmeredtem a semmibe és gondolkodtam. Eszembe jutott minden. A suli, a családom, az életem előző szakasza és minden szar amin keresztül mentem.

– Soomin minden rendben?

– Mi? Ja, persze...

– Látom én. Na ki vele.

– Tényleg semmi...nem akarok róla beszélni.

– Megértem. Semmi baj. De tudd hogyha szeretnél beszélni itt leszek, meghallgatlak. – csak ennyit kellett mondjon...ő az egyetlen ember akiben megbízok. Még Rachelben sem bízok már meg mióta egész nap Jiminnel vagy Jisooval van.

– Mi van azzal, hogy legjobb barátok örökre? Hmm? Mit tettem Rachel ellen?

– Miről beszélsz?

– Elhagyott...kibaszottul leszarja mi van velem. Nem is keres. Ebben a pár napban Jisoo és Jimin nyakán lóg nem az enyémen, a folyosón köszönök neki, de hozzám sem szól sőt még rám sem néz. Miért van ez?

– Elszállt magától. Azt hiszi, hogy mostmár ő is menő mert idolokkal lóg. Kettővel. De tudod mit? Te sokkal menőbb vagy amiért nem szálltál el. Szinte az összes biasod ott van az osztályban és mégsem szállsz el magadtól. Igaz csak egy hete ismerlek, de tudom, hogy nem fogsz elszállni magadtól és továbbra is ilyen leszel, tartod a szavad és normális leszel nem úgy mint Rachel mert Rachel egy kibaszott kis nyámnyila kihasználós kis kutya akinek ha Jimin szól, hogy térdeljen le le is térdel. – hadarta el tök nyugodt hangon hátra hajtott fejjel.

– Igazad van...mindig ez volt a vágyunk, együtt nőttünk fel, középsuli óta velem van miért pont most tette ezt?

– Mert egy hülye picsa, azért. Ezen nincs mit szépíteni.

– Igaz. – ültem fel mire Yeonjun felém fordította a fejét. Engem vizslatott és én is őt. Percekig néztük egymást amíg egyszerre meg nem mozdultunk. Ő a derekam húzta magához, én az ölébe ültem és megszüntette a teret köztünk. Ajkait lassan mozgatta enyémen, én viszont vadul mozgattam ajkaim. Kissé ráharaptam szájára mire egy jóleső nyőgés hagyta el ajkait. Egyik kezével hajamba markolt, másikkal még közelebb vonta testemet az övéhez. Óvatosan nyakára vezettem a kezem és elkezdtem kulcscsontját simogatni a hüvelykujjammal. Levegőhiány miatt elváltunk majd felsóhajtott.

– Bazdmeg kurva jól csókolsz. – lihegett. – A kis Nishimura szerencsés lehet.

– Mi?

– Nem jársz azzal a Nishimura gyerekkel?