[ Ez őrültség! - mondta Alice. ]

  - Miért sírsz, Alice? - szólította meg egy hang. Egy darabig észre sem vette, aztán ahogy a szél felerősödött, abbamaradt a szipogás.
- Csúfoltak. - motyogta a lány. Dörzsölte vörösre sírt szemeit. - Ki vagy te? És miért kérdezed? Nem látlak. Te is ki akarsz gúnyolni...?
- Ellenkezőleg! - toppant elé egy barna csizmapár. - El akarom mondani neked, hogy mennyire szükségünk van rád, ezen a világon. - hajolt le egy erős kilencven fokban, a magas, kissé idétlen öltönyös fazon, és kalapját emelve, kitüremkedtek a bokros tincsei, itt - ott feketén, barnán.
- Már csaptak be így. - hümmögte keresztbe tett kezekkel, miközben félrenézett sértődötten.
- Én sosem csapnálak be, Alice. - óvatosan hozzáért a lány arcához és megsimogatta. - Hinned kell magadban. Tudod a rút kiskacsából lesznek a legszebb hattyúk. - vigyorgott rá elégedetten, bizakodva.
- Hogy lehetne egy rút kiskacsából hattyú? - mért rá egy hitetlen pillantást a kalapos férfira.
- Egészen egyszerűen, kedvesem! - karolta fel hirtelen a lányt, aki elsőnek ellenkezni akart, de a meglepettségtől nem tudott mihez a kezdeni.
- Mit csinálsz? A szüleim azt mondták nem állhatok szóba idegenekkel.
- Már megtetted.
- Akkor is. Nem mehetek el idegenekkel.
- Már megtetted.
- Nem is figyelsz rám!
- Ó, dehogy nem, kedvesem. Már régóta figyellek. - álltak meg egy tisztás közelében, és a homlokára csókolt. Ekkor Alice arca egész egyszerűséggel megváltozott, megnyúlt a teste, nőies idomai lettek, de még így is a Kalapos a fejére nőtt. Alice hirtelen nem tudta hova tenni mi történt vele. Tényleg gyönyörűvé vált egyik pillanatról a másikra.
- Mi... Mit csináltál velem? - egy pillanatra megijedt a hangjától is, hogy sokkal másabb, mint volt.
- Csodás lettél. - előkapott a kabátja mélyéről egy nagyobbacska tükröt. - Nézd!
- Biztos csak álmodok, és te nem létezel.
- Helyes megállapítás, Alice. - tüntette el a tükröt hirtelenjében. És elkomolyodott az arca. Erre a lány tett egy lépést hátra, ám egy gödörbe huppant, és csak zuhant és zuhant.
Ezután a férfi a kalapjára tapasztotta tenyerét és beleugrott a lány után, előtte még ennyit mondott:
- Megelőztél, te kis huncut. Pedig sokat gyakoroltam a belépőmet, hogy majd együtt beugrunk és azt mondom: "Kapaszkodj, mert erre azt fogod mondani, hogy őrültség lesz!" - nevetett egyet, és eltűnt.
Kacagása sokáig visszhangzó volt és fülbemászó, majd egyre elhalkult a szélben.

2016. AUGUSZTUS 3.