Pre:Debut [Hwarang Short Story]

Chapter 6

-Az új fiú bandájukba fogok debütálni. - ekkor húzták a szájukat a szülők.

-Akkor fiatal. - mondta apa. Anya bólogatott. - Hány éves vagy?

-Huszonegy. - mondta.

-Akkor még gyerek. - mondta apa. Mindent hallottam és láttam a konyhából. Hirtelen csak arra lettek figyelmesek, hogy agresszívan vágom a répát és hangosan. Miközbe szúrós szemekkel néztem rájuk.

-Jagi. Ne vágd el az ujjad. - mondta Jaewon. Éreztem a kés súrlódás az ujjamon, de az nem vágta meg az ujjam.

-Wow, közel volt. - ámultam el. Több kérdéssel faggatták őt, ami számomra kínos volt. Szegényt arról is kikérdézték, hogy mi a kedvenc ételem. Na meg a persze a fenyegetős szöveg nem maradhatott el. Végül anya megszólalt.

-Jóképű kis ficsúr vagy. - lefejeltem a pultot. Már csak a tésztát főztem ki. Megterítve letettem eléjük. Jaewonra néztem félve, aki boldogan vigyorgott.

-Te még ezek után képes vagy mosolyogni? - kérdeztem.

-Az én szüleim is ugyan ilyenek. - legyintett.

-Jó étvágyat. - mondtam sóhajtva.

-Noona, örülök, hogy itt lehetek viszont. Hogy jutok a dormba...?

-Miért? Nem akarsz maradni? - kérdeztem.

-Maradhatok? - nyíltak nagyra szemei.

-Átrohanok Byunghohoz egy pizsamáért. - mondtam.

-Hol alszok? - vigyorodott el.

-Nos, a vendég szoba foglalt lesz, szóval a...kanapén. - erre az ajkai lefelé görbültek. - Alszol velem, vicc volt. - visszakerült a széles mosoly az arcára. Áthoztam egy pizsamát ahogy mondtam, aztán elküldtem mindenkit a dolgára, miközben lepakoltam. Egy óra elteltével, fáradtan letettem az utolsó tiszta poharat.

-Jagiya. - jött be Jaewon a teraszról.

-Mit csináltál? - kérdeztem.

-Felfedeztem a lakásod. Hatalmas és gyönyörű. Kipróbáltam a zongorád is, remélem nem haragszol. - megráztam a fejem mosolyogva. - Fáradtnak nézel ki. - ölelt át.

-Mert az is vagyok. - döntöttem vállára a fejem.

-Akkor miért nem alszol? Nem kell túlhajtanod magad. - kezdett elpakolni helyettem.

-Levagyok maradva a munkámmal is. - folytattam az elpakolást. Ketten elég hamar végeztünk.

-Nem baj. Ma este pihenj. - fogta közre az arcom.

-Jaewon... - sóhajtottam. - Lehúzom a csapatom...örülök, hogy végre jók. Nem akarok csalódást okozni.

-Holnap megcsinálod. A számunk is és a koncepciót is. - nyomott egy puszit az orromra.

-Rendben. - mondtam. Felmentem átöltözni, lefürödni és egy hosszú idő után az arcápolási rutinom és elvégezni, bár az én arc bőröm sosem volt olyan vészes, azért nem ártott neki. Kimentem Jaewonhoz, aki már az ágyamba feküdt lecsukott szemekkel. Megugrott mikor megcsörrent a telefonom. - Bocs. - mondtam. Euiwoong hívott. - Szia, miért nem alszol? - kérdeztem.

-Nem találjuk Jaewont. Nincs esetleg veled vagy Byunghoval? - kérdezte reménykedve.

-Júj basszus. Bocs, hogy nem szóltam. Velem van Jaewon, úgy sajnálom. - vertem a fejem az asztalomba.

-Semmi, Noona. - hallottam Taerae hangját.

-És mit csinál ott ilyenkor Jaewon? - mondta huncutul Bonhyuk.

-Semmi különöset. Áthoztam magamhoz, megsimogatni, megetetni és fésülgetni. - erre felkuncogtak. - Pihenjetek holnapig, jó?

-Rendben. - mondta Hyeongseop. - Hanbinnie, már alszik.

-Kövessétek a példáját, mi is azt fogjuk. Jó éjt. - mondtam. Félve ránéztem Jaewonra, aki engem várt, hogy befeküdjek mellé. A fantáziám egyből beindult, majd elpirultam. - F-figyelj, én lehet inkább kint aludnék a kanapén. - mondtam.

-Noona, ne csináld már. - állt fel és próbált behúzni az ágyba.

-Jaewon... - rántott be, így ráestem. Elmosolyodott, majd fordított rajtunk. A huncut vigyor még mindig ott ült az arcán.

-Na így ni. Most az enyém vagy. - nézett rám akár micimaci a mézre. Felkuncogtam.

-Jól van. A tiéd vagyok. - mondtam.

Az esténk inkább édes volt, minthogy mocskos, szóval nem kell megijednetek. Sokat csókoloztunk, sokszor puszilt meg vagy rendezgette a hajam, ahogy én is neki. Egyikünk sem akarta elsietni a dolgokat így, csak elvoltunk az este folyamán. A mellkasán feküdtem és néztem a plafont.

-Jaewon...köszönöm, hogy most itt vagy. - mondtam. Felkuncogott. Felnéztem rá és láttam, ahogy orcája lassan egyre pirosabb lesz.

-Én köszönöm. - ölelt át szorosan.

-Aludjunk? Már fáradtnak nézel ki.

-Igen. Az vagyok. - mondta. Lekapcsoltam a villanyom, majd visszabújtam ölelésébe és betakartam magunk, egyből elaludtunk mindketten.