Pre:Debut [Hwarang Short Story]

Chapter 4

-E-ezt nagyon nem kellett volna. Ugye? - bújtam én a mellkasába.

-Nem bántam meg. Sajnálattal hallom ha te igen. Bár ha nem akartad volna, nem tetted volna. Tudom, hogy okos vagy. - ölelt magához.

-Olyan hülye vagyok. Össze kell szednem magam. - szálltam ki az öléből. Az üvegen láttam magam, elrendeztem a hajam sóhajtva, majd megint a kezembe temettem az arcom.

-Noona.. - szólt bizonytalanul. Ránéztem, megláttam a kócos haját, majd közelebb mentem megigazítani.

-Jaj, sajnálom. Nagyon összetúrtam a hajad. - mosolyogtam rá. Levette a kezem magáról, majd összekulcsolta az ujjaink és elmosolyodott.

-Bocs, hogy sokáig tartott. Tea partit tartott velem Byungho. - nézett értetlenül.

-Nem számít. Maradt még egy fél óram. - néztem az órámra. Még értetlenebb arccal leült.

-Mi történt? - kérdezte rám nézve, majd Jaewonra.

-Semmi, mi lenne? - kérdeztem.

-Olyan boldognak tűnsz hirtelen. Az előbb még olyan fáradt voltál. - mondta.

-Idő közben, megittam egy kávét. Ennyi az egész. - Jaewon próbálta visszafogni a mosolyát.

Ez az egész napomra kihatott. Minden sokkal gördülékenyebben ment és könnyen. Bár mindig láttam magam előtt Jaewont sosem zavart be a koncentrációmba.

-Na? - kérdezte Byungho a munka végeztével. Be sem állt a szám míg a parkolóba értünk. Megálltunk az autómnál és folytattuk a beszélgetést. - Tudtam, hogy ez kell neked. Látod? - állt meg előttem boldogan megfogva a vállaim. - Jaewon is ezerszer jobb volt a próbákon mint általába szokott lenni. Szívből énekelt és szenvedélyesen táncolt. - mondta. Elmosolyodtam.

-Komoly? - kérdeztem.

-Igen, Euiwoong mesélte. - mondta, előkészítve kulcsom jött volna az elköszönés.

-Noona! - állt meg lihegve előttünk Jaewon. A meglepődöttség kiült mindkettőnk arcára.

-Mit keresel itt? - kérdeztem.

-Beszélni akartam veled. - mondta.

-Én megyek. - mondta Byungho közbe vigyorogva. Rosszalóan megráztam a fejem.

-Nagyon átlátszó vagy, szia. - integettem neki, aki elnevette magát és a kocsijához rohant nevetve. - Még ő is csak egy gyerek. Igen? - szenteltem minden figyelmem felé.

-A délutánról lenne szó. - hajtotta le fejét mosolyogva. Én is felkuncogtam zavaromba. - Most ezután mi lesz? Nem akarom, hogy gyerekesnek higgy, de nem tudom...

-Umm...gondolkoztam ezen, de...csak annyit tudnék mondani, hogy térjünk vissza rá később. Annyi minden van a fejembe és képtelen vagyok még valamit vállalni úgy érzem.

-Szóval nem állsz készen egy kapcsolatra.

-Valahogy úgy. De ha lenne belőle valami komolyabb, akkor is nagyon titkokban kéne tartanunk. - bólogatott csalódottan. - Jaewon-ah. - fogtam közre arcát. - Debütnál tovább nem fogom húzni. - körülnéztem alaposan, majd nyomtam a szájára egy csókot.

-D-de... - hajtotta le fejét. - Nem értem. - mondta.

-Folytatódjon így ahogy eddig.

-Ha kettesben vagyunk becézhetlek? - kérdezte. Erre teljesen kipirultam.

-Inkább ne mert azt nem élem túl. - mondtam tenyerembe temetve arcom.

-Jagiya~ - erre átöleltem halkan visítva.

-Ez olyan cuki. - mondtam. Felkuncogva átölelt.

-Merre van az autód? Elkísérlek. - mondta.

-Ah, nem kell ne fáradj vele. - legyintettem.

-De, én tényleg- ahogy meglátta, hogy a mellettem lévő autót nyitom ki, leesett az álla. -Noona. Ez a tiéd? - nézett be.

-Miért meglepő? - kérdeztem.

-Nem tudom. - kuncogott zavartan. - Wow. Elektromos. Gyönyörű. - járta végig. - Hyundai. - felkuncogva megvártam, ahogy végig nézi. - Beülhetek? - kérdezte csillogó szemekkel. Kinyitottam neki a kormánynál az ajtót. Egyből behuppant és a kormányra rakta a kezét. - Túl gyerekes vagyok, megint?

-Ennyi bőven kell...yeobo. - fülig ért a mosolya. Kiszállt, majd adott egy ölelést.

-Óvatosan az úton. - puszilt a hajamba. - De tényleg. - figyelmezetett.

-Rendben. Aludj jól. - mondtam.

-Te is. - állt arrébb, majd becsukta utánam az ajtót. Vissza pillantóba vetettem még rá egy utolsó pillantást aztán elhagytam a kiadó területét.