3 hónap

10.fejezet

Egész úton meg sem szólaltunk.Zénó-ék elég messze laktak a kolitól.Teljesen kimentünk a városból,majd felkanyarodtunk arra az útra ami a hegyekbe visz.Végig erdő vett körbe,az út mindkét oldalán és az esős idő miatt teljesen hangulatos volt az egész.Már nagyon régóta jöttünk,amikor is Zénó lekanyarodott egy mellékútra az erdőben,ami egy hatalmas zöld kapu elé vezetett minket.Ő beütötte a kódot és a kapu kinyílt.Behajtottunk és a szemem elé tárult egy hatalmas modern építésű ház a fák lombjai alatt,az erdő kellős közepén.Zénó leállította a motort és rám nézett.

-Mit keresünk itt?-kérdeztem értetlenül.

-Itt lakom,és még mielőtt bármi rosszra gondolnál,csak azért hoztalak ide,hogy átöltözzünk.Mindkettőnk ruhája tiszta víz.-felelte.

Bólintottam,majd kiszálltunk a kocsiból és bementünk a házba.Amíg Zénó az ajtóval bíbelődött,én addig körbe néztem.

-Ne izgulj.Nincs itthon senki.-mosolygott.-Gyere!-fogta meg óvatosan a kezem és felvezetett a gyönyörű falépcsőkön.

Benyitott egy hatalmas szobába,aminek az ablakai a plafontól egészen a földig értek és egy teraszra vezettek.A szoba közepén egy francia ágy volt,vele szemben pedig egy komód.

-Ez az én szobám.Ülj le nyugodtan.-mutatott az ágyra.

-Nagyon...nagyon szép házatok van.-szóltam halkan.

-Köszi.Anyukám terveztette.Hozok neked néhány ruhát meg egy törölközőt.Ja,és én biztosan le fogok zuhanyozni,mert teljesen átfagytam,ha gondolod te is letusolhatsz,hogy fel melegedj kicsit.

-Az...az jó lenne.Köszi.-feleltem.

-Akkor hozok máris egy törölközőt és egy pár ruhát.A fürdő ott van.-mutatott egy másik faajtóra a komód mellett.

Amíg Zénó ruhák és törölköző után kutatott,addig én szétnéztem a szobájában.Az ágy mellett is volt egy ugyanolyan komód,aminek a tetején három könyv pihent.Mind verses kötetek voltak.A komód fölött a falon pár közös kép Balázsékkal.Ahogyan ott álltam Zénó szobájában,olyan volt,mintha mindent elfelejtettem volna,ami ezelőtt történt.Úgy éreztem,mintha két jó barát lennénk,semmi több,és mintha nem éppen életem egyik legnagyobb hibáját követném el újra és újra.Ekkor azonban Zénó megérkezett,majd intett,hogy nyugodtan foglaljam el a fürdőt.Én elvettem a törölközőt az ágyról,azonban éreztem,hogy Zénó folyamatosan figyeli a mozdulataimat.Óvatosan rápillantottam.Úgy csillogtak áttetsző szemei,mint még rám nézve soha.Próbáltam ignorálni,hogy mekkorát bukfencezett a gyomrom,miközben engem nézett és elindultam a fürdő felé.Azonban ő elkapta a karom és szembe fordított magával,én pedig nem tudtam hátrálni,a zárt ajtónak ütődött a hátam.

-Kori...-súgta a fülembe,amitől megremegtek a lábaim.

-Zénó...ne csináld ezt...nagyon kérlek.-súgtam én is.

-Mindennél jobban akarlak,Kori.-súgta ismét,amitől mintha mellbe vágtak volna.Hatalmasat dobbant a szívem és ziháltam.Mást sem akartam,csak azt amit ő.Megcsókolni és letépni az összes ruháját.De nem tehettem,ugyanis nem én voltam a barátnője.Sőt.Már azt sem tudtam mi voltam neki.Így hát,csak ennyit válaszoltam:

-Nem tehetjük,Zénó.Én...ezt nem tudom megtenni Odettel.Sajnálom.-toltam el őt magamtól óvatosan és benyitottam a fürdőbe,majd magamra zártam az ajtót.Neki vetettem a hátam a faajtónak és csak kapkodtam a levegőt.Ez volt életem legintenzívebb két perce,eltekintve a klubban történtektől.

Tisztán,és végre felmelegedve léptem ki a zuhanyzóból és miután megtörölköztem,fel akartam venni a Zénó által adott ruhákat,de rájöttem,hogy a nagy izgalomban,kint hagytam őket az ágyon,vagyis muszáj voltam kimenni egy szál törölközőben.Király,hát ez nem segít a helyzetünkön.Óvatosan kinyitottam hát az ajtót és próbáltam feltűnésmentesen kilibbenni rajta.Hát nem igazán sikerült.Zénó az ágy szélén ült és a telefonját nyomkodta,ám amikor kiléptem az ajtón felkapta a fejét és tátva maradt a szája.Úgy legeltette rajtam a szemeit,mintha jól az emlékezetébe akarna vésni,és gyanítom,hogy így is tett.Ahogyan végigmért,óvatosan beharapta az alsó ajkát.Mondanom kellett valamit,mert éreztem,hogy az én gyomrom is ismét bukfencezett egyet.