3 hónap

7.fejezet

Másnap mindannyian Odett randijáról beszélgetünk az ebédszünetben.

-Csajok,ez a csávó nagyon tud valamit.Úgy csókol,mint ahogy még soha senki nem csókolt.-áradozik Odett.A baj csak az,hogy pontosan tudom,hogyan is csókol és tényleg tud valamit a srác.

-És volt még más is?-érdeklődik Zora.

-Ha arra gondolsz,mármint a szexre,akkor nem,nem feküdtünk le.Lehet,hogy bevállalós vagyok,de nem fogom rögtön a második randin odaadni magam.Még ismerkedünk.-mondja,majd beleharap a hamburgerébe.

Ekkor megérkezik hozzánk Dorothi és ahogyan mindig is,köszönés nélkül lehuppan mellénk.De ezúttal evés helyett beszélni kezd.

-Láttam Félixet smárolni egy kilencedikessel.-jelenti ki,majd ezzel be is fejezi és enni kezd.

Én erre majdnem megfulladok a kajámban,de Zora a segítségemre siet és elkezdi a hátamat ütögetni,ami segít.

-Tessék?-szólalok meg,amikor végre kapok levegőt.

Mivel Dorothi nem válaszol,ezért másképp teszem fel a kérdést.

-Hol láttad őket?-kérdezem.

-Az öltözőknél.-feleli kurtán.

-Kori!A saját érdekedben mondom,hogy szerintem nem jó ötlet ha....

-Menjünk oda!-pattan fel az asztaltól Odett,majd egyetértően megindulunk az öltözők felé.

És Dorothi valóban nem mondott hülyeséget,ugyanis Félix szinte majd felfalta a számomra ismeretlen kilencedikes lányt.Odettel kissé odébb megálltunk és felmértük a helyzetet.

-Most mit csináljunk?-kérdeztem összezavarodva.

-Hát választhatsz.Vagy te mész oda,elmakogsz két gyors káromkodást,majd megvárod amíg nevetnek a fejeden lévő udvari bolondszerű kötésen,vagy pedig én megyek oda és kő kövön nem marad.-felelte magabiztosan.

Nem akartam bántani Félixet.Nem csak most,hanem egyáltalán,soha az életben.Viszont ő már másodszorra bántott meg és nagyon nem tetszett.Most szakítottunk és már van neki valakije.Senki nem képes túllépni ilyen hamar.Vagy talán mégis?Mindegy is.Már nem is akartam semmit sem tenni,csak visszavonulni az asztalunkhoz és csendben tűrni.Ez nyilván a könnyebbik út lett volna,de ez sehogyan sem volt opció,mert ilyen barátaim vannak,mint például Odett.

-Odett,szerintem menjünk vissza és...

De már minden hiába volt,ugyanis a barátnőm magabiztos léptekkel megindult az enyelgő párocska felé.

-Édes istenem!-pillantottam fel idegesen a plafonra és a barátnőm után loholtam.

Odett megállt Félixék előtt,majd kimérten köhintett egyet,aminek hatására az előttünk smároló pár úgy rebbent szét,mint a madarak.

-Hali.-köszönt bájosan Odett.-Bocsika,ha megzavartam valamit,de ez most fontos.Sokkal fontosabb,mint az amit az előbb csináltatok.-mosolygott ijesztően.

-Odett,hagyd!Nem éri meg.-súgtam oda neki.

-Kori!Mi ez az egész?-nézett rám értetlenül Félix.-És mi az az izé a fejeden?

A kis arany szőke hajú kilencedikes lány halkan felkuncogott,amikor a tekintetét rávezette a fejemen fityegő kötésre.

-Na ide figyelj,nagyfiú!Mivel nem akarom,hogy kicsapjanak a suliból,csakis ezért nem ütlek meg,de jól figyelj rám.Ha jól tudom,és ez neked is szól édesem-pillantott rá a kilencedikes lányra-akkor csak most nem rég szakítottál Korival.Egy kicsit sem szégyelled magad?Kori összeomlott miután kidobtad,leitta magát,utolsó erejével mentett meg két teljesen ismeretlen srácot és végül mégis ő járt a legrosszabbul.Úgy,hogy neked nem itt kéne hetyegned,hanem esetleg bocsánatot kéne kérned tőle,amiért egy seggfej vagy,bár ezzel sajnos nem tudunk mit kezdeni,mert vissza már nem vihetünk a készítőnek,majd a bocsánatkérés után megkérdezni tőle,hogy hogy van,és nem a pofájába nevetni a kötése miatt.Belegondoltál egyáltalán abba,hogy mi van akkor ha még több vért veszít?Vagy ha nem jutunk el időben a kórházig?Hát persze,hogy nem.Mert te is ugyanolyan vagy,mint az összes többi srác.Magadon kívül az ég világon senki sem érdekel.Remélem mindent nagyon jól a fejedbe véstél,mert ha még egyszer meglátlak itt bárkivel enyelegni a folyosó kellős közepén,boldogan megyek át másik iskolába vagy akár javítóba,de legalább megvédtem a barátnőm becsületét.