3 hónap

9.fejezet

Természetesen a péntek egy szempillantás alatt eljött és egyúttal a randim napja is Zénóval.Az egész napot végig izgultam,és pláne akkor vált kínossá a helyzet,amikor a lányokkal ültem az ebédlőben.

-Ki mit csinál ma délután?-kérdezte Odett,miközben egy hatalmas szem szőlőt szúrt fel a villájára.

-Én valószínűleg nem megyek haza a hétvégén,mert a szüleim renoválják a házat,szóval ma délután szerintem megcsinálom a spanyol beadandót és készülök a francia témazáróra.-felelte Zora.

-És te,Kori?-nézett rám.

-Hm?-kaptam fel a fejem.

-Mondom,mit csinálsz a hétvégén?

-Ja,igen...én...hát...ma be kell mennem a kórházba kontrollra a fejem miatt és....és én sem megyek haza a hétvégére.-válaszoltam.Nem hiszem el,hogy komolyan beadtam nekik ezt a hülye hazugságot.

-És te mit csinálsz Odett?Nem szoktál ilyen túlzott érdeklődést mutatni felénk,pláne nem a hétvégéken.-nézett rá értetlenül Zora.

-Na,jó.Igazából úgy terveztem,hogy Zénóval együtt töltjük a hétvégét,vagyis,hogy nála alszom,de lemondta valami családi mizéria miatt.-vonta meg a vállát unottan.

Atyavilág!Ez az idióta nekem kitalált egy körmönfont hazugságot,de saját magának már nem tudott?Családi mizéria.Ez jó.Csak találkozzunk,Ferencvári Zénó.Ráadásul átcseszte Odettet,azért,hogy engem vigyen randizni.Esküszöm,hogy megölöm.

-Sajnálom,hogy Zénó gyökérkedik veled.-mondtam.

Ha az igazat nem mondhatom el Odettnek,már pedig nem mondhatom el,viszont Zénóval sem tudom semmissé tenni a megállapodásunk,akkor megpróbálom szabotálni.El kell érnem,hogy Odett dobja,nem lehet együtt ezzel a pöccsel.

-Mi?Ez még nem gyökérség.Mindenkinek lehetnek családi problémái és néha nem úgy jönnek össze a dolgok,ahogyan terveztük.Ez előfordul.-válaszolta Odett.És meg kell,hogy mondjam,meglepődtem a válaszán.

-A sulinkban cserediák program lesz.-ült le az asztalunkhoz Dorothi barátnőnk,aki mint mindig,most is rettentő bőbeszédű volt.

-Mi?Mikortól?-nézett rá kérdőn Zora.

-Hétfőtől.-válaszolta,majd beleharapott a menzás hamburgerébe,aminek következtében kicsöppent belőle egy jó nagy adag ketchup.

-Kitől hallottad?-faggatták tovább a lányok.

-Senkitől.Ki van téve a faliújságra a folyosón.-felelte.

-Na,ezt nekem is látnom kell.Megyek megnézem.-állt fel Odett és közben lopott egy sültkrumplit Dorothi tálcájáról.

Az órák végeztével siettem,mert nem akartam összefutni egyik barátnőmmel sem a randi előtt.Azért,hogy ne keltsek feltűnést,nem öltöztem ki,nem sminkeltem agyon magam és pont a megszokott mennyiségű parfümmel fújtam be magam,ahogyan mindig is.Egyetlen gyanús mozdulat és lebukunk Odett előtt,aki kitépi a belső szerveinket és megeteti velünk reggelire.Igen,mindkettőnkkel.Szóval vágtattam a buszmegálló felé,de annyira siettem,hogy előbb értem oda.Még csak 14:42 volt.És hát nem éppen úgy ismerem Zénót,hogy előbb érkezne a kelleténél.Sokáig toporogtam a buszmegállóban és kezdtem meggondolni magam.Eddig egy idős néni és egy kutyát sétáltató fiatal hölgy ment el mellettem,senki más,azonban én mégis féltem.Ráadásul a semmiért,mert egy buszmegállóval lejjebb voltam a koli utcájától és általában erre a kutya sem jár.Azonban még így is,mindennél jobban rettegtem.Sajnos annyival előbb jöttem,hogy volt időm gondolkodni.Belegondoltam abba,hogy ha talán Félix nem szakít velem,akkor ez az egész meg sem történik,és boldogságban élhetném tovább az életem.Ismerném Zénót,de csak mint Odett kiszemeltjét,és valószínűleg csak egyszer találkoztunk volna,azon az estén,amikor Odett bemutatott minket egymásnak.Talán ismerném Tomit és talán rájöttem volna,hogy Félix egy idióta és én szakítottam volna vele,mielőtt ő megtehette volna velem.Talán jobban megismertem volna Tomit és ki tudja,már lehet,hogy azóta randiztunk volna.Élném a szánalmasan unalmas és szánalmasan átlagos életem,de ehelyett randizom a legjobb barátnőm leendő pasijával.Komolyan mondom,mintha egy rossz romcom-ot néznék.Annyira belemerültem a gondolataimba,hogy észre sem vettem,ahogyan pár méterrel feljebb megállt a fekete Audi,de senki sem ült benne,mert a tulajdonosa épp a buszmegállót támasztotta és engem vizslatott.