14.rész

286 14 0
                                    

NARUTO SZEMSZÖGE:

Órákig bámultam a plafont. Nem is tudom mikor aludtam el. Reggel a telefonom csörgésére keltem.
Sasuke hívott. Most mi ütött vele? Eddig hozzám se szólt, most meg hív?
Mondjuk én us kerültem őt. Lehet hogy csak véletlen hívott fel. Azért felveszem, nehogy baj legyen.

- Szia. - Sasuke tétovázott. Mostmár köszönni sem köszön!?

- S-szia. - Most meg dadog. Mi van vele?

- Hallottam hogy össze vesztél Gaarával. Gondolom magad alatt vagy. Anyum épp sütit süt. Bem ajarsz átjönni? - Honnan tudja, hogy mi történt? Beszélt Gaarával?

- Végülis miért is ne? - Mi baj lehet, ha átmegyek hozzá? Amúgy is hiányzik, azt be kell hogy valljam.

- Oké, akkor gyere amikor akarsz. Tudod hogy hol lakok. Sziaaa. - Nagyon fel lelkesült. Vajon amiatt hogy újra láthat?

És letette a telefont. El kezdtem készülődni, és elindultam a fekete hajúhoz. A banya nem vette észre, higy elmentem. Szerintem azt se, hogy haza mentem tegnap este.
Becsöngettem a házukba, Sasuke hamar ajtót is nyitott.

- Szia Naruto. Apám és a bátyám nincs itthon. Akarsz sütit sütni? - Szóval nem leszek bezárva Sasuke szobájába megint.

- Igen, de bemehetek? - Kezdtem fázni bent.

- Ohh igen, bocsi. - Végre beengedett. A házban nagyon jó illat volt.

- Szia Naruto. Örülök, hogy újra látlak. - Az anyukájával nagyon jóban vagyok. Tudja hogy Sasukénél aludtam, és amióta ránk nyitottak tudja, hogy Sasuke meleg, és el is fogadja.

- Én is örülök. És tényleg régen láttuk egymást. - Még puszit is kapok mindig. Most sem maradt el.

Felmentünk a fekete hajú szobájába, és én leültem az ágyára, de ő csak rám sem nézett.

- Sasuke jól vagy? - Tényleg kezdtem aggódni érte.

- Nem.  Szerelmes vagyok... - De hisz ez jó dolog. Gondolom viszonzatlan szerelem, és ezért aggódik.

- Meg tudhatom hogy kibe? Akkor talán tudok segíteni. - Mondjuk biztos hogy fiú, és hát én is az vagyok, biztos tudok beki segíteni.

- Szőke, utál engem, csodálatos szemei vannak. Csak hülye voltam és elbasztam a kapcsolatunk. - Vajon kire gondol. Nem hinném hogy az osztályból lenne. Várj. Én szőke vagyok, Sasuke mindig dicsérte a szemem, és múltkor elküldött. Én vagyok az akibe bele szeretett?

- Én vagyok az Sasuke...? - Ha igen, be kell hogy valjam az érzéseim nekem is. De most van a meghfelelő pillanat erre?

- Igen Naruto, beléd szerettem. - Szóval tényleg így van. Gyerünk Naruto, most te jösz. Most ne ronyzsd el!

- Én is szeretlek Sasuke. - Meglepetten nézett rám. Amit nem értettem. Ha hagytam hogy megdugjon, valószínűleg szeretem őt. Mondjuk én is levonhattam volna ezt róla is.

- Nem igaz, ezt csak azért mondod, hogy ne érezzem magam olyan roszul, miután elutasítasz. -

Lassan sétáltam hozzá, és az ölébe ültem.

- Nem Sasuke. Én tényleg szeretlek. - És megcsókoltam. Nehéz bevallani még magamnak is, de tényleg beleszerettem a feketeségbe.

Ott aludtam Sasukénél, és az anyja is tudja már. Büszkén jelentem ki, hogy egy oár vagyunk  a fekete hajúval. Most is épp a mellkasán fekszek.
Olyan jó hallgatni, ahogy szuszog.
Egész nap eltudnám hallgatni.
De sajnos minden jónak vége lesz, és suliba kell mennünk.

Viszonylag gyorsan eltelt ez a nap. Egész végig Sasuke melett voltam. És boldog volltam, ahogy néztem Sasuke is az volt. Mindig a kedvemben próbált járni. Amit aranyosbak találtam. De nem anyira aranyosnak, mint reggel ahogy szuszogott. És holnap reggel megint hallgathatom. Ne nézzetek furának!

_______________________________

SZIASZTOK.
REMÉLEM TETSZETT NEKTEK EZ A RÉSZ.
PUSZI A POCITOKRA.

Megszerezlek valaha? Narusasu- Complete Where stories live. Discover now