És az ügy? - Profikra bízva (Stray Kids ff.)

XXVII. rész

Eltelt pár hét. 

Elkezdődött az őszi szünet. 

Buszban ülünk, ugyanis Hyun szülei és anyám, aki felépült, bevállalták, hogy elvisznek 9-ünket a híres Steals nyaralóhoz. 

A helyről annyit kell tudni, hogy az erdő közepén van és egy igazi üdülőhely material. 

Van biliárdasztal, pingpongasztal, darts, léghoki, csocsó, PS, XBOX, szóval röviden minden is. 

Illetve tánctermek, teljes felszereléssel, és családi szokás szerint medence, amit már inkább elküldtünk nyugdíjba következő júniusig.

-Anyuuu, mikor érünk már odaaa?-nyavajgott mellettem Jin, miközben a kezemet simogatta. 

Esküszöm, mint egy nagy gyerek.

-Türelem, kisfiam hamarosan.

-De anyaaa, ne már.-durcizott be drámakirály. 

Mondom én, egy nagy gyerek. Vagy fiatalodott 10 évet. Ki tudja.

-17 éves vagy fiam, légy türelemmel. Vagy ha izgulsz, legalább maradj csendben.-fordult hátra az apja, amikor meglátta összekulcsolt kezeinket.

-Látom barátnőd is van, akkor ideje elkezdenem megszervezni az esküvőt.-fordult vissza vigyorogva, mire mindenki elkezdett röhögni. 

Kivéve mi ketten.

-Nem is vagyunk együtt, de senkit ne zavarjon.-motyogtam.

10 percen belül ott voltunk. Miután mindenkit lecuccolt, leültünk vacsorázni.

-Fiam, mikor kezdődött ez az egész Haneul-el?-kérdezte Mr. Hwang.

-Én első látásra beleszerettem, és sokáig próbálkoztam, de pár hete végre megtört a jég, és megtudtam hogy viszontszeret.

-Akkor végül együtt vagytok?-kérdezte Jis teli szájjal.

-Igen.

Vacsora után elvonultam a "pasimmal".

-Most komolyan?

-Ők nem tudják azt, amit én. És ha nem lennénk együtt, nem tehetném azt veled, amit.

-Nem is vagyunk együtt.-néztem rá furán.

-De leszünk.-mosolyodott el.

-Ha te mondod. Akkor jól értelmezem, hogy el kell játszanunk hogy járunk?

-Röviden. Aztán miután elintézted amit kell, már nem szükséges.-fordult felém.

-Benne vagyok. 

-Ugye tudod, hogy rohadt jól nézel ki miközben kedves és figyelmes is vagy egyszerre?-kérdeztem tőle.

-Szóval jóképű vagyok?-vette ki a lényeget, és tenyereit csípőmre helyezte.

-Ez ízlés kérdése, másnak lehet nem tetszenél, de szerintem kurva helyes vagy.

-Na látod, egy okkal több, hogy tényleg együtt legyünk. Szerinted én kurva helyes és törődő vagyok, szerintem meg te vagy imádnivalóan aranyos.-mondta, és határozotan közelebb vonva magához, megcsókolt.

Teljesen mindegy ki mit gondol, ez továbbra is csak színészkedés.

Asszem..

Hirtelen valaki benyitott a szobába.

-Ne haragudjatok itt sem vagyok, csak szólni akartam, hogy kinyitottam a játéktermet, mehettek játszani.-hadarta anyám, és ment is.

-Megyünk?-nézett rám Hyun.

-Ha szabad, léghokizunk, ha nem akkor pingpongozunk, ha az se akkor felmegyünk PS-re és tolunk pár Fifa kört.-egyeztem bele, majd kezénél fogva húztam a játékterem felé.

Hatalmas szerencsénkre a pingpong szabad volt, a Minsung ship léghokizott, úgyhogy odaálltunk a két oldalra.

-Porig foglak alázni, Mr. Drama uraság.

-Hívj inkább hercegnek, az jobban illik rám.

-Mégis mi a rákért? Ja, hogy én vagyok a hercegnőd, te meg a hercegem?-néztem érdeklődve. 

Bólintott.

-Már csak azért se.-vigyorogtam.

-Szabályokat gondolom ismered. 11-es meccseket játszunk, B.O. 3, zsa.-indítottam el a labdát, és ahhoz képest, ügyesen játszott.

Időközben megkaptuk szurkolóbizottságnak a Minsung shipet, a Jeonglix-et és Chan-t. 

Seung dartsozott Bin-el, ők elvoltak, de a többiek minket néztek. 

Természetesen ki nyert, ha nem én. Az utolsó meccset 11-7-re hoztam, büszke voltam magamra.

-Hol tanultál pingpongozni?

-Apámtól, még 8 éves koromban. A többi nosztalgia.

Fél óra múlva hívattak, hogy takarodó van.

-De anyaaa még csak este 11, hova aludjunk már?-kérdezte a torony mellettem.

-Haneul, kérlek légy rá jó hatással.-nézett rám az anyja. 

Megnyugtattam hogy jó hatással lesz rá a serpe-, akarom mondani én.

-Jólvan, fent lehettek még egy kicsit.

Visszamentünk játszani. Hyun elvert Fifában. Egészséges egómat ez viszont nem sértette, mert pingpongban akkor is levertem.

*Maryam szemszög*

-Maguk mióta házasok?-néztem a Hwang párra.

-Most lesz 20 éve, hogy összeházasodtunk.

-Gratulálok.-mosolyogtam rájuk.

-Akkor ezek szerint az esküvő után három évvel született Hyunjin?

-Igen, ráadásul pont a házassági évfordulónkon.-mesélte Mr. Hwang.

-Március 20-án?

-Igen.

-Ez ritka. Az én Haneul-om március 27-én született, míg a férjemmel az évfordulónk nyár elején van.

-Apropó Haneul. Nagyon okos, talpraesett lány, őszintén örülök hogy a fiammal egymásra találtak, reménykedek hogy ilyen szép lánytól, szép unokáink lesznek.-közölte Mr. Hwang.

-Ebben én is. Tudják nagyon kedvelem Hyunjin-t, minden megvan benne ami a lányom ideáljában, szerintem helyes gyerek, örülök a boldogságuknak.-fejtettem ki véleményemet.

-Már ennyi az idő?-néztem a faliórára, ami hajnali kettőt mutatott. 

Azonnali hatállyal küldtem aludni a gyerekeket.