És az ügy? - Profikra bízva (Stray Kids ff.)

V. rész

A tény, hogy Innie beleszeretett Felix-be. A reakcióm nem kifejezetten örömteli, de ez megint egy szubjektív dolog. Ha Innie úgy dönt hogy, bevallja valamikor neki, és netán összejönnek, akkor imádkozhatunk hogy ne történjen semmi katasztrofális.

Viszont a héten, hétfőn történt egy elég érdekes dolog, amit nem igazán tudok hova tenni. De szépen sorban.

Reggel Seung-al elindultunk Hyun-ért és Jis-ért, mert a többiek már ott voltak és csak sürgettek minket.

-Mizu van, Whit?-jött oda hozzám Sung.

-Semmi, mi lenne?

-Tanultál dogára?

-Matekra? Persze.

Sung szokásosan bevetetette az aranyos boci szemeit.

-Jólvan, kapsz puskát.

-Oh yeah, imádlak-borzolta össze a hajam. Ezután már ismeritek a sztorit az iskoláig.

*Seungmin szemszög*

Mosolyogva konstatáltam hogy drága unokahúgom és Jis előrerohantak Whitlee-nél egy serpenyővel. Már szaladtam volna utánuk, mikor a mellettem battyogó Hyun vissza nem ránt maga mellé.

-Seungmin, egy pillanatra.

-Mit szeretnél?-kérdeztem.

-Volt ez a téma, tudod, hogy két évvel ezelőtt, tudod..

-Igen?

-Ez felőlem nem változott.

-Azt akarod mondani, hogy...-kezdtem, de félbeszakított.

-Azt. Kibaszottul szeretem Whit-et.-mondta ki.

-Azóta?

-Azóta.-battyogott mellettem lehajtott fejjel, várva a negatív reakciót, ami nekem nem volt.

-Hyun, ez csodálatos!-pacsiztam le haverommal.

-Megsúgom, a pisztáciás csokit, a vizek panorámáját, és a csendes helyeket imádja.

Jin csak mosolyogott.

-Más tud még róla?-kérdeztem.

-Innie, már egy éve.

-Sok sikert haver, nem lesz könnyű dolgod, ha tanácsra van szükséged, nyugodtan fordulj hozzám. Minden egyes szögletét ismerem a kis bűnözőnek.-siettünk a többiek után.

*Whitlee szemszög*

-Na Sung, most egy életre megtanultad, hogy nem borzolhatod össze a hajam!-tettem el a serpenyőt.

-Az tuti...-fogta a fájó pontot a fején.

Pont akkor érkeztek mellénk Seung-ék.

-Csiga lassan jöttetek, mik vagytok ti a sebesség megszállottjai?-kérdeztem kuncogva, mire csak egy mosolyt kaptam tőlük.

A suliban nothing special volt mint általában. Utána nekem el kellett ugornom a közértbe, vennem kellett anyumnak pár dolgot. A srácokat, most az egyszer kivételesen elengedtem egyedül.
Meg is bántam...

Sétáltam hazafele, mikor üzenetet jelzett a telefonom.

/Whitlee és Chan, privát/

Chan: Whit, baj van.

Whitlee: Mi történt?

Chan: Hyun-nal meg volt beszélve, hogy találkozunk a diadalívnél a pékségtől felfelé, mert mondani akart valamit.