És az ügy? - Profikra bízva (Stray Kids ff.)

VII. rész

Napsütésre ébredttem, amitől majd megvakultam.

Körülöttem a fiúk mind aludtak még. Egy napágyon feküdtem, felettem napernyővel. Ebből levontam a csodálatos következtetést hogy a kertben aludtunk el. 

Kómásan megmozdítottam a kezemet. Megéreztem, hogy valami van alattam és azt is hogy rohadtul nem a napágy. Lassan elfordítottam a fejem és egy alvó Hyun-t láttam meg.

Miután túltettem magam a tényen hogy én meg Hyun kibaszottul együtt aludtunk, örömmel konstatáltam, hogy a sok szilvapálinka beütött és kurvára fáj a fejem.

Nagy nehezen feltápászkodtam. A többieket otthagytam a picsába, felmentem a szobámba, és átöltöztem. 1 óra alatt összedobtam 9 emberre reggelit, majd a megterített asztalt a kész kajával otthagyva, kimentem felébreszteni a srácokat.

Még senki sem volt ébren. Jólvan Whit, szépen finoman, nem fogod őket azonnal lecsapni.

-Chan. Chan! Ébredj!-rázogattam a vállánál fogva. 

-Hm, Whit?-nézett rám kómásan.

-Én vagyok! Keljél fel, de kurva sürgősen és segíts felkelteni a többieket.

-Hyun!-léptem oda az említetthez.

-Anyu, te vagy az?-nyitogatta a szemeit.

-Nem vagyok az anyád! Bár, végülis. Na mindegy, Whit vagyok, ébredj!-paskoltam meg az arcát.

-A hercegnőm. Ennél szebb ébresztőt férfi nem kívánhat.-mosolygott rám azzal az ezer wattos vigyorával. Kezdem azt hinni, szándékosan idegesíteni akar engem.

A többiek is nagy nehezen felkeltek.

-Most mindenki szépen elmegy enni a konyhába, a folyosón a harmadik ajtó. Utána elmentek fürdeni, és ideadjátok a ruháitokat, mivel kimosom őket, nem engedlek haza titeket piszkosan. 

-Plusz segítetek feltakarítani, mert egyedül biztos nem fogom felpucolni ezt a 9 emberre való mocskot. Délután 4-re végzünk.-adtam ki az utasításokat.

Megebédeltünk. Mivel nálunk három zuhanyfülke van, idősségi sorrendben hármasával küldtem fürdeni őket, illetve utánuk én is elmentem külön.

Chan, Minho és Bin már törölközőben ült a kanapén, amikor hallottam, hogy Hyun kiszólt a fürdőből.

-Lejárt a mosógép!

-Megyek!-szálltam ki a fotelből, és elugrottam egy szennyestartó kosárért, hogy legyen mibe átvinni a mosott ruhákat a szárítóba.

-Srácok, mindenkin van valami?

-Igen!

Benyitottam. Jó hülye is voltam. 

Hyun ott állt a mosógép előtt, egy szál törölközőben, vizes hajjal, azzal döglesztő mosolyával és rámnézett.

Ott vesszek meg ha nem volt annyira vonzó, hogy lefaggyak, mint a két hónapos fagyasztott borsó. 

Ráadásul az ajtót nyitva hagytam, tehát a kintiek az egészet végignézhették.

-Nem lehetne hogy odébb mész, esetleg?

Próbáltam leplezni, hogy meg sem érintett a látvány, de könyörgöm...

-Dehogynem, hercegnőm.-állt odébb.

Kiszedtem a ruhákat a gépből, de mikor már mentem volna ki, kijött a fülkéből Jis egy szál semmiben.

-SUNG! Vegyél már fel valamit!-ejtettem el a kosarat, majd eltakartam a szemem. A ruhák persze szétszóródtak.

-Bocsesz!-mondta és gyorsan felkapott egy törölközőt.