- Honnan tudtál ennek a helynek a létezéséről? - itt élek mégse tudtam hogy létezik ez az egész..
- Az titok !- húzott hirtelen magához .
- Te.. te csak ennyit akartál mutatni?- néztem körbe zavartan .
- Talán igen .. - szorított erősebben oldalamra.
- Mit csinálsz.. Engedj el kérlek ..- csaptam mellkasába.
- Hey!! Ez fájt ..- engedett el majd az ütőt területet kezdte dörzsöni .
- Sajnálom én.. - néztem rá egy pillanatra . Egyből megjelent az arcán a győztes mosoly.. ez az ember egy .
- Haza megyek .. te kihasználsz engem ..- pedig tudnom kellett hogy ő egy ..egy bájgunár .. Biztos hogy az egész helyzetet ellenem használja fel .. Utálom a hirtelen dolgokat és az új helyeket. Nyugodt életet szeretnék élni problémák nélkül.. Néha már azt érzem hogy képtelen vagyok ezt tovább csinálni tudatlanul. Az életemet én akkarom irányítani olyan döntéseket hozni ami miatt nem kell felelnem másoknak.
- Albus ! Ne csináld ezt .. - azt csinálok amit akkarok nem kell neki beszámolnom.
- Enged el .. nem is értem hogy miért jöttem el veled ide. Az elején éreztem hogy más vagy és valami nincs rendben veled.- az öcsémnek tényleg mindig igaza van .. utálom bevallani.
- Azért jöttél el mert érzel irántam valamit. - ez nem igaz . Annyit mondtam hogy más az érzelmemről szó se volt ..
- Ismerd el hogy kedvelsz engem .. - kapott ismét kezem után..
- Hagyj békén .. mást érzek irántad mint a többiek után de nem tudom hogy negatív vagy pozitív értelemben. Igaz hogy a megjelenésed közel fenséges de amilyen akaratos vagy és beképzelt.. inkább nem mondok többet.. Haza megyek ..- néztem rá egy pillanatra.. utoljára még hadd gyönyörködjek benne .
- Azt megnézheted.. nem foglak elengedni.. Te már az enyém vagy ..- szorított erősen csuklómra.. azt hiszem eltört.. istenem ez nagyon fáj.
- Engedj el .. fájdalmat okozol nem veszed észre?! - csordult ki szememből a sós folyadék.
- Hogyan értesem veled a szándékaimat ha a szóból nem értesz.. - lökött erősen a földre.
- Gellert.. azzonal engedj el !- inkább segélykérő mint parancsoló jelenleg a hangom.
- Az enyém leszel itt és most .. nem érdekel hogy mit érzel . Az én érzéseim irántad halálomig tartanak.. ha a szót nem érted a tettet érezni fogod. - nem érezhet valaki iránt ilyen mélyen ha pár napja ismeri..
- Azonnal engedj el ! Nem ismersz én pedig már nem is akkarlak téged.- próbáltam arrébb mászni a fűben..
- Nem ismerlek?! Gyerekkorom óta tudom hogy ki vagy.. Emlékszel arra amikor majdnem bele fulladtál a patakba ? Kimentett meg szerinted?!- biztosan nem ő volt az a fiú sokkal.. sokkal..
- Látom végre kezded megérteni.. az akkori én sokkal másabb volt mint a mostani.. Az érzések azonban nem változtak. - nem hiszem el hogy az ő volt egyszerűen lehettetlen .
- Ugyan olyan vagy mint akkor.. kivéve hogy a tested sokkal szebb és kerekebb. Képtelen vagyok türtőztetni magamat ha a közeledben vagyok . A modorom pocsék de ezt tette velem az hogy nem ott nőttem fel . Éget a vágy már napok óta hogy az enyém legyél.. vágyom a forró bőröd minden egyes részére.. a magas gyönyörű elfojtott nyögésre..- én.. én..
- Látom ez már neked is megfordult a fejedben.. Bizonyíték erre az a kisebb sátor a nadrágod elülső felén..- markolt hirtlen nemesebb részembe.
- Hmm..- megint ez történt.
- Bocsáss meg mindenért de nem bírom tovább..
