- Gell.. Gellert engedjh el kérlekh ..- sírtam el magamat . Miért csinálja ezt velem és én miért reagálok rá így.
- Albus ?- engedet el hírtelen , gyorsan kihasználtam szabadságom arrébb bugdácsoltam .
- Minden rendben ? Jól vagy ? - fogta kezem után majd magához húzott .. nem akkarok itt lenni .. nem akkarok vele lenni ..
- Engedj haza .. kérlek .- néztem rá egy pillanatra .
- Albus nem foglak bántani , ne félj tőlem !- ölelt újból magához. Ez az ölelés most teljesen más volt olyan lágy és kedves .
- Az enyém vagy senki másé.. ne haragudj hogy agresszív voltam de már nehezen tartom vissza magamat .. - nem értem őt.. csak pár napja ismerem . Ilyet nem mondhat .. egyáltalán nem mondhat ilyet .
- Nekem.. haza kell mennem .. enged el .. - próbáltam ki mászni öleléséből .. nem ez nagyon sok volt ma ..
- Vissza kísérlek !- arra semmi szükség megint hallgathatom az öcsém szídását .
- Nem . Kérlek most menj .. nekem ez jelenleg túlságosan sok ..- hajtottam fejemet vállára . Annyira sokminden történt ma .. úgy érzem hogy ha ennél több dolog fog menni érni összeomlok.
- Holnap a parkban , valamit szeretnék mutatni neked!- simitott gyengéden hajamra . Szeretném még őt érezni de közben olyan furcsán érzem magamat . Nem szabadna így éreznem Gellert iránt.. ez gusztustalan és bűn..
- Ígérd meg , Albus!- húzta hátra fejemet.
- Nézz a szemembe és ígérd meg !- tettem amit mondott... A szemei annyira gyönyörűek el tudnék veszni bennük.
- I..ígérem ! - néztem el róla gyorsan .
- Vigyázz hazafelé, akkor holnap . - nyomot gyors csókot ajkamra
