Klisé (18+)

Tizenharmadik rész

Ami eddig történt:
"Úgy ahogy voltam, sírástól puffadt szemekkel, és kipirult arccal sétáltam végig az utcán, a legjobb barátnőm házához tartva."

*********

-Jézusom. Mi történt? Gyere be!-invitált be a házukba Lily aztán egyenesen a szobájába mentünk. Addig egy szót sem szóltunk egymáshoz, mindketten tudtuk, hogy az anyukája és a mostohaapja eléggé pletykásak. Így hamar anya tudtára adnák, hogy náluk vagyok, és bizony pufira sírt fejjel. Szerintem ezek után anya nem is engedne el Samhez, sőt, fennáll a veszély, hogy el is tiltana tőle.

Lily szobájába beérve levágtam magam az ágyra és a tenyeremmel eltakartam az arcomat, hogy ne sírjam el magam, megint.
-Naa. Nyugii. Nyugodj meg, nem kell mindent most elmondanod-feküdt mellém és átölelt. Lily jobban ismer engem, mint bárki más ebben a galaxisban, ezért pontosan tudja, hogy most még időre van szükségem, míg a gyomrom befogadja azt a tényt, hogy akinél a barátságot kerestem, ott nem találtam mást csak egy üres teret. Sam a barátság első törvényét szegte meg, büntetése pedig Lily elítélő tekintete és csípős beszólásai lesz.

Vettem egy mély levegőt, hogy tüdőm megteljen Lily illatával ami körbelengi a szobáját. Nem is jutott el a tudatomig, hogy Lily amúgy beteg, ezért nem kellene nála tartózkodnom. Hamar elhessegettem ezeket a gondolataimat, mert kit érdekel most egy kis nátha amikor a szívemet megint összetörte ugyan az az ember, aki négy évvel ezelőtt is megtette. Tenyeremet elvettem a szemeim elől, megnyugodva vizslattam a plafonját, és a foszforeszkáló csillagjait. Lily szobája olyan szoba volt, mintha egyenesen a Pinterestről emelte volna ki. A vintage és a boho stílusát képviselte, kicsit talán hippis is volt. Őszintén megvallva, Lilyhez nem is tudnék mást elképzelni.

-Sam elmondta Bethanynek, hogy öngyilkos akartam lenni. És most az egész iskola rólam pletykál. Szóval eléggé kevés időm van ahhoz, hogy telefonáljanak anyáéknak.-mondtam ki csendben, majd fújtattam egyet.
-Anyám! Ekkora patkányt!-csapott a homlokára majd felültetett.
-Nyugi nem lesz semmi baj. Lecsendesedik a sztori, ma úgyse mentél be, maradj nálam. Az edzést ma akkor kihagyod de ha akarod elkísérlek a terembe, de csak akkor amikor nincsenek sulisok. Samet meg hagyd a picsába. Megmutatta az igazi énjét-magyarázott nekem idegesen, mire mosolyra húztam ajkaimat. Aztán amikor belegondoltam a bakancslistás, dologba újból lefelé görbült a szám.
-Jaj mi lelt téged? Nory jobb vagy nélküle. Eddig is tök jól elvoltál. Nem borított fel semmit es legfőképp nem tudott semmit-nézett rám szigorúan én pedig behúztam a nyakamat.
-Tudom Lily. De annyira hiányzott.-sóhajtottam és újból megdörzsöltem az arcomat.
-De az a Sam már nincs. Ezen dolgoztatok a pszichológussal. Meg mi is. És nem akarom, hogy miatta visszaess. Rendben?-kutatta az arcomat, én pedig bólintottam egyet.

-Mi lett a sok levéllel? Megtalálta őket?-kérdezte kis idő után.
-Nem. Szerintem nem. De nem is fogja. Remélem-sóhajtottam újra.
-Menj mosd meg az arcod!-simította meg a hátamat Lily és kimentem a szobájából. Lassan lépkedve haladtam a szomszéd szobába, ahol a fürdő van, hogy ne csapjak semmi zajt és legfőképpen azért, hogy Lily szülei ne lássanak egy hulla kinézetű Norát járkálni a lakásukban.
Lassan becsuktam magam után az ajtót, majd a tükörbe néztem. Tengerkék szemeim nem csillogtak az örömtől, halványan pislákolt benne a fény. Tekintetemet a cserepessé vált száraz ajkaimra vezettem, amit el is húztam, miután megláttam. A hidegvizet megnyitva mostam le az arcomról a Sem miatt hullajtott könnyeimet. Bárcsak őt is lemoshatnám így magamról. Ne legyen nyoma, hogy még mennyire szeretném őt. Mert tényleg szeretném szeretni. Csak egyszerűen, nem lenne jó vége. Felfogni nem bírom, hogy lehet egy egészséges fiú lány barátságból, egy toxikus barátság.