Endless summer // Irwin // Befejezett

Ötödik rész

- Ash, ne húzd az időt, nem vagy vicces! – húztam össze a szemöldököm, mikor láttam, hogy nem csinálja.

- Oké, oké – emelte fel a kezét védekezően.

Lassan két nagy keze közé vette az arcomat, és egyre közelebb jött ajkaival. Már szinte éreztem, ahogy lélegzik, mikor megcsókolt. Lágy volt, de mégis érzéki. Nem akartam folytatni, de mintha villám csapott volna belém: visszacsókoltam. Én se hittem volna, hogy pont egy kis pikniken fogom megcsókolni a legjobb haveromat.

- Wow! – Felsóhajtottam.

- Nem volt rossz, mi? – huncutul mosolygott. Szerelmes lettem volna belé?

- Nem, de nem lesz több – mondtam egy kicsit halkan.

Ashton elfogadta amit mondtam. Már kezdett beesteledni, amikor hazaindultunk.

. . .

A kapuban állva matatni kezdtem a táskámban.

- Mi az? – kérdezte Ashton.

- Basszus! – kaptam a homlokomhoz. - Nincs kulcsom!

- De otthon vannak a nagyszüleid, nem?

- Nem. A kertbarát körrel mentek valahova! A papa is!

Kétségbeesetten néztem Irwinre. Ő sem gondolta volna, hogy pont ez lesz. Este van, nekem nincs kulcsom. Ő pedig itt van.

- Gyere hozzánk – ajánlotta fel végül.

- Rendben, de csak, mint barát. – tettem fel a mutatóujjam.

. . .

Halkan beosontunk a házba, és fel Ash szobájába.

- Itt egy póló – adott a kezembe egy bő, fekete anyagot.

- Köszi – mosolyogtam, majd bementem a fürdőbe.

Felvettem a pólót, és felkötöttem a hajamat, mert annyira meleg volt, hogy képtelenség lett volna hosszú hajjal kiengedve aludni. Kimentem.

- Van helyed. Nem baj, hogy velem alszol? – suttogott, miközben bebújtam mellé.

- Nem, dehogy! – szóltam. – Jó éjt, Ash!

- Jó éjt, Lora!

. . .

Másnap reggel alig hittem el, amit láttam! Ashton... micsodáján van a térdem, emiatt úgy alszik, mint a tejbe tök. Gyorsan elhúztam a lábam onnan, mielőtt felkel, és akkor... Mindegy. Macera.

Lecsoszogtam a konyhába, elővettem egy teafiltert, és melegítettem vizet. Nem szerettem volna sokáig zavarni Ashtonékat, ezért haladtam. Olyan gyorsan ittam meg a teát, hogy leforráztam a nyelvem! Ügyes vagy, Lora!

A lehető leghallkabban osontam fel Mr. Irwin szobájába, hogy elvigyem a cuccaimat, mielőtt Harry felébred és szépen kifaggatja Ashtont.

A nagyiék gyorsan beengedtek, ezért volt időm átöltözni és hátramenni a fűzfához.

Felmásztam, kezemben egy közös képpel, amin egymást ölelgetjük.
Akkor még minden más volt. Nem tudtuk, hogy mi az a szerelem. Nem kellett távol maradnunk egymástól, hiszen bármikor megölelhettem vagy puszit adhattam neki.

Ezekre visszagondolva legördült egy könnycsepp. Ezt pedig nagyon sok követte.

Ahogy rápillantottam a képünkre, valahogy azt sugallta, hogy mi összetartozunk. Hogy valójában lehetünk 5 évesek vagy akár 19-20 évesek, akkor is egymásé vagyunk, csak még nem tudjuk. Rettenetes, hogy eltávolodok Ashtontól, pedig szeretem!

Lépteket hallottam, ezért gyorsan letöröltem a könnyeimet, majd vártam. Hirtelen Irwint pillantom meg a lombok sűrűjében.

- Miért nem ébresztettél fel? – kérdezte, amikor felért mellém.

- Nem akartalak zavarni. Olyan édesen aludtál. – mosolyogtam.

- Mi a baj?

- Semmi – hazudtam gyorsan.

- A pirosra sírt szemeid nem ezt sugallják – közölte aggódva.

- Tudni szeretnéd? – fordultam felé. – Ez! – nyomtam a kezébe a képet. Értetlenkedve nézte.

- És? Boldogok vagyunk...

- Igen! – csattantam fel. – Mert akkor nem tudtuk, hogy mi a szerelem! Akkor tök mindegy volt, hogy megpuszillak! Most meg... Jaj, Ashton! – És igen. Kitört belőlem a zokogás.

- Lo, kérlek... – Hangja elcsuklott, majd magához húzott.