A főnököm vagy a szeretőm

6 rész

Az ölelése hiába gyűlöltem, de magához vonzott, mint egy mágnes, ami akkor is magához ránt, amikor azt hiszem, hogy nem kívánom pedig nagyon jól tudom és tudtam, hogy ez az ölelés jelent valamit talán többet is mint sejtettem. Most már elengedhet -tettem hozzá majd kissé meglökve őt jeleztem felé, hogy ideje elengednie, de őt hiába lökdöstem nem eresztett így felnézve rá újra említve neki, hogy engedjen el de ő kapva az alkalmon az ajkait az enyémre helyezte majd szorosan ölelve kényeztette az ajkaimat az övéin, ami nemsokára nyelves csókba billent át, ami következtében odalent éreztem, hogy elkezd neki és nekem is valami mocorogni gyorsan igyekeztem megelőzni a hamarosan bekövetkező vesztemet de mielőtt csinálhattam volna bármit is ellökött magától ami következtében a nagy bordó falnak csapódtam, ami dübbent egyet ő meg rám ugrott mint egy vad állat elkezdett csókolgatni simogatni ott ahol csak ért én meg nem győztem kapkodni a levegőt, hogy ne ájuljak elmáris jungkook időközben megállt majd rám nézett – Annyi szerencséd van, hogy vendégek vannak a cégnél és a szomszéd irodában vannak, mert ha nem lenének már nem lennél szűz odalent . -.-mondta majd elfordulva tőlem vissza sétált az asztalához és folytatta a munkáját én meg csak álltam és néztem ki a fejemből, hogy mégis mit csináljak vissza menjek dolgozni, de mi van ha megharagszik ha magára hagyom annyira idegesít, hogy ő tud konkrétan mindent rólam és az hogy én csak a nevét tudom és semmi mást semmi olyan dolgot ami a múltjához a jelenéhez vagy a jövőjéhez tartozik semmit az ég egyadta világon semmit nem tudok róla de én hülye persze megtettem neki azt a dolgot és már testileg közel kerültünk viszont érzelmileg semmi még annyi se hogy legalább tudjam azt, hogy miért pont az én irányomba kezdett el közeledni vagy valami ilyesmi választ akár kaphatnék vagy mi a terve velem. -Meddig ácsorogsz még ott? Talán valami baj van? - nézett rám jungkook nagy szemekkel. -Nem Mr. Jeon nincsen semmi gond csak gondolkodtam -vallottam be őszintén, de azt nem, hogy konkrétan róla van szó még az kéne, hogy megtudja, hogy miken fantáziáltam. -Mire gondoltál? -kérdezte kíváncsian -Semmi különösön Jeon úr csak a suli és persze a barátok, hogy mikor láthatom őket újra ilyesmik-mondtam na jó ez olyan kegyes hazugság volt, de az a gond előbb vagy utóbb meg kell kérdeznem tőle, hogy mégis mit akar tőlem. - Barátok? Miféle barátok azok? Talán fiú barátok? Vagy talán többek? - vallatott ahogy rá néztem látszódott a düh és talán a féltékenység? - Jeon úr ők csak a barátaim semmi mások. -védtem be őket és magamat is védekezően fel is emeltem a kezemet viszont látszódott rajta, hogy megnyugodott mert a keze már nem annyira görcsösen szorította az egeret -Sajnálom Yoongie nem akartam féltékeny lenni mégis mit művelsz velem? Eddig semmi és senki nem érdekelt és te csak a létezéseddel megbolondítottál, hogy a fenébe csináltad velem ezt eddig egyetlen nő se férfi se tudta így elvenni az eszem te pedig ilyen hirtelen mégis....- sóhajtott hirtelen majd folytatta - Tudod én sose éreztem magam ennyire kezelhetetlennek sose és most elég megéreznem az illatod, hogy ki forduljak magamból.- megütötte a széket maga mellet ami az asszisztensnek volt oda készítve. Elmondaná Jeon úr, hogy mégis mit akar ön tőlem valójában még csak pár napja ismerem és máris, úgy vonzódik hozzám, mintha a szeretője lennék!-akadtam ki teljes joggal hisz ő csak egy főnök és még most kell, hogy ki kell álljak magamért mert aztán azt hiszi mindenem az övé.-ziháltan de folytattam az őszinteségi rohamom- Nem vagyok egy játék akivel csak játszadozhat szóval kérem haggyon engem had végezzem a munkám és ígérem, egy hónapon belül eltűnők a szeme elől-mondatomat befejezően megfordultam és indultam volna ki az épületből egyszerűen csak el akartam bújni előle és soha többet elő nem jönni csak sodródni az árral már a videó sem érdekel csak nem akarom, hogy jobban fájjon úgy érzem, mintha nem kapnék levegőt. Majdnem oda értem az ajtóhoz, de egy kuncogás miatt megmerevedtem. Ami nem sokkal később nevetéssé fajult- Yoongie te tényleg azt hiszed, hogy neked ebbe van valami beleszólásod?-nézett rám szórakozottan én meg értetlenül nézek vissza rá, hogy mégis miről beszél szabad ember vagyok vannak jogaim vannak és döntéseim!- Apád és te is úgy táncoltok ahogy én fütyülök és tudod miért?-néz rám gonosz mosollyal majd az asztalra téve a két hatalmas kezét előre hajolt.-Mert tartoztok nekem több mint 3 millió vonal.-nevette el magát majd folytatta-Szerinted miért fél tőlem annyira az öreged?-egyenesedett el majd elém sétált minden egyes lépése megrémített miután megszűnt a zaj felnéztem és egyenesen az ő félelmet keltő szemeibe néztem, már nem láttam benne semmi mást csak azt a gonosz, magabiztos és eltökélt férfit aki elveszi amit akar és nem adja vissza semmi pénzért-Tudod apádnak és neked vissza kell fizetnetek nekem azt a bizonyos összeget..-fejezte be a mondandóját-Figyeljen Jeon úr az apám sose adná bele a kezét ilyen dologba ismerem -akadtam ki teljesen az én apám a nagy becsben ismer Mr. Min ilyet nem tenne. Nem hiszem, hisz nagy hírneve van a környéken nem is értem, hogy jungkook miket hord itt össze vissza értelmetlenül.-Tudod Yoongie az apád eléggé szereti nem csak a nőket és a szerencse játékokat és mivel tartozott pár eléggé alvilági embernek de én kisegítettem egy kis kp-vall de én vissza kértem tőle ezt az összeget és most az öregebb Min vakarja a fejét, hogy mégis hogyan fizesse vissza nekem ezt a súlyos pénz összeget.-vallotta be nagy nehezen de én még akkor sem akarom elhinni!- Ha nem akarod elhinni nekem kérdezd meg a saját apádat róla-vonta meg a vállát.-Mi lesz ha apám nem tudja önnek vissza fizetni ezt az összeget?-kérdeztem rá láttam rajta, hogy felcsigázta ez a kérdés- yoongie a házatok a föld az én nevemre kerül az összes részvényetek stb... de valahogy elkerülhetjük, hogy így alakuljon...-Fejezte be.